Az aradi vértanúk nevüket és életüket a szabadság eszméjével együtt örökre beleírták a magyarság történetébe. Habár a szabadságharc elbukott, hőseink áldozata mégsem volt hiábavaló – fogalmazott Németh Szilárd október 6-án.
A Gyulán rendezett megemlékezésen a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes kiemelte: 1849. október 6-a egy korszakot zárt le nemcsak hazánk, de Európa történelmében is.
A gyulai Honvédtiszti Emlékhelyen tartott ünnepségen elhangzott: önfeláldozó magatartásukkal az aradi vértanúk bebizonyították, hogy noha a népek tavasza vereséggel zárult, a Habsburg-dinasztia - kiegészülve az orosz cári katonai segítséggel - hiába torolta meg a forradalmat honvédtisztjeinken, a restaurálni kívánt világot már soha nem állíthatták vissza. A magyarok ellenállása, áldozatvállalása utat nyitott a nemzeti polgárosodás világának, a békés gyarapodásnak. „Kijelenthetjük, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nemzeti ügy volt, és az azt követő megtorlás, az aradi vértanúk kivégzése pedig a nemzet tragédiája” – fogalmazott a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.
A miniszterhelyettes beszédében kiemelte azt is, hogy a nemzeti emlékezet sokáig csak tizenhárom aradi vértanút (Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly tábornokok és Lázár Vilmos ezredes, valamint gróf Batthyány Lajos miniszterelnök) tartott számon, valójában tizenhatan voltak. „Fontos kötelességünk megemlékezni arról, hogy további három tisztet - Ormai Norbert honvéd ezredest – ő volt az első, akit Aradon kivégeztek -, Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát és Ludwig Hauk alezredest, Bem apó hadsegédjét – 1849 augusztusa és 1850 februárja között végezték ki Aradon” – hangsúlyozta Németh Szilárd.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetét felidézve aláhúzta, Gyula település lakosságának jelentős szerep jutott a magyar katonák sorsában. Görgei Artúr tábornok a fősereget – az osztrákok megszégyenítésére - 1849. augusztus 13-án az oroszok elé vezette. Az oroszok a közel harmincháromezernyi fogolynak Gyulán és környékén jelölték ki szállását. „Az összes korabeli visszaemlékezés megemlékezik a helyi lakosság szeretetéről és szimpátiájáról. Az önök elődei nagyon sokat tettek azzal, hogy a több mint egyévnyi szinte állandó és szakadatlan háborúzás után, a fegyverletételt követő napok alatt nemcsak a parancsba adott ellátást, de kedvességet, szeretetet, tiszteletet és megbecsülést is adtak tisztjeinknek” - mondta.
Németh Szilárd emlékeztetett arra is, hogy idén ünnepeljük a Magyar Honvédség felállításának 170. évfordulóját. Elmondta: az 1848-ban szinte semmiből megteremtett magyar hadseregnek azóta is példaképei az első honvédek és mindazok, akik őket vezették. A százhetven évvel ezelőtt a haza védelmét önként vállaló, akár az életüket is feláldozó fiatalok adták a honvédség gerincét. „Az ő példájukból meríthetünk ma is erőt és bátorságot ahhoz, hogy kiálljunk Magyarországért, hogy megvédjük nemzeti szuverenitásunkat, függetlenségünket, és érvényt szerezzünk a minket megillető döntési szabadságunknak” - fogalmazott Németh Szilárd.
Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhely Helyőrség Zenekarának és díszszakaszának közreműködésével megrendezett ünnepség koszorúzással és zenés történelemidézéssel zárult.