Átfogó modernizáció szükséges az erős, ütőképes hadsereg kialakításához - mondta dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott konferencián
A miniszter a Múlt, jelen, jövő: a Magyar Honvédség 170 éve című szimpóziumon elmondta, hogy napjainkban, a gyorsan változó biztonsági környezetben a fő fenyegetést elsősorban a délről érkező migráció jelenti. Ebben a helyzetben a fejlesztések mellett a missziókban szolgálatot teljesítő magyar katonák is segítik megőrizni Magyarország békéjét; jelenleg négy földrész tizennégy országában mintegy ezer katonánk szolgál. A Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program átfogó modernizációt jelent, amely a technikai eszközök beszerzése mellett tartalmazza az önkéntes tartalékos rendszer és a hazai hadiipar újjáélesztését is. A tartalékos rendszer feltöltése ütemezetten halad, mára több mint nyolcezren választották ezt a szolgálati formát. A haditechnikai fejlesztésekben a honvédség egésze érintett, legyen szó a szárazföldi erők vagy a légierő fejlesztéséről. De a legfontosabb továbbra is a katona, az állomány képzése, kiképzése, valamint az egyéni felszerelésük fejlesztése. A kormányzati célkitűzéssel összhangban zajlanak a fejlesztések annak érdekében, hogy a Magyar Honvédség a térség meghatározó haderejévé váljon.
A program ütemezett végrehajtására a szükséges költségvetési források is rendelkezésre állnak. A kormány döntése értelmében, a Honvédelmi Minisztérium támogatási főösszege 2024-re – a korábbi vállalásnál is gyorsabb ütemben – fogja elérni a GDP 2 százalékát, és ezen a szinten is marad. Az összeg 30 százalékát - a NATO által előírtak szerint - fejlesztésekre, modernizációra, csaknem 40 százalékát bér- és bérjellegű kifizetésekre – az illetményfejlesztést is beleértve -, a fennmaradó mintegy 30 százalékát pedig működésre, fenntartásra fordítja a honvédelmi tárca.
Dr. Benkő Tibor kiemelte továbbá, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar integrációja 2019. január 1-jétől megszűnik és átalakul az irányítási-vezetési rendszer is.
Dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese előadásában Magyarország NATO-tagságra való felkészülését mutatta be. Megjegyezte, az észak-atlanti szövetség azt tűzte ki célul a Szovjetunió összeomlása után, hogy a világ békéjét megőrizze, s lehetőleg elkerülje a hidegháború rossz emlékű időszakának megismétlődését. Magyarország is része lett 1990 után Európa nagy újrafelosztásának, azzal a határozott politikai igénnyel, hogy a NATO-hoz akart csatlakozni. Bár a politikai akarat egyértelmű volt, a hadseregre hosszadalmas átalakulás várt, amely leépítéssel és képességvesztéssel is járt. 2001-től a NATO már komoly hozzájárulást vár Magyarországtól a különböző missziókhoz, majd Grúzia és végül Ukrajna rádöbbentette a szervezetet és a világot, hogy nem elégséges a közös katonai képességekben bízni, minden tagállamnak képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát.
A megváltozott biztonsági környezetben világossá vált, hogy a béke nincsen ingyen, ezért a NATO vezető állama, az Egyesült Államok felszólította a tagokat, hogy emeljék védelmi költségvetéseiket. Ugyanakkor mára az is világos, hogy az ország védelmét a hadsereg egyedül nem képes ellátni, ez ugyanis össztársadalmi feladat. A Magyar Honvédségnek ebben koordináló szerepe van, s ezért fel kell készítenie például a társadalmat, az infrastruktúrát és a kórházakat arra az időszakra, amikor meg kell védenie magát.
A Magyar Hadtudományi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös konferenciáján Tömböl László nyugállományú vezérezredes, a hadtudományi társaság elnöke elmondta, hogy a szimpóziumot a 170 éves Magyar Honvédség tiszteletére, történetének bemutatására szervezték. Az előadók között egykori katonai vezetők, történészek és a téma szakavatott ismerői szerepeltek.