A Ludovika Zászlóalj legfőbb célkitűzése nem lehet más, mint hogy a honvédtiszt-jelöltek képességeinek fejlesztésével növelje a Magyar Honvédség erejét – mondta Vargha Tamás miniszterhelyettes, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára május 7-én Budapesten, a VII. Ludovika Fesztivál megnyitóján.
A Ludovika Fesztivál múltja 1924-ig nyúlik vissza: ekkor tartották meg ismét a végzős akadémisták tiszteletére a 18. században hagyománnyá vált száznapos ünnepséget, amelyek sora 1919-ben megszakadt. A száz nap az avatásig hátralévő időt jelöli, célja a bajtársi összetartozás szellemének erősítése, illetve iskolai hagyományként a ludovikás szokások ápolása.
A rendezvényen Vargha Tamás felidézte: a Ludovika Akadémia célja 1872-es megalakulása óta az volt, hogy szolgálja a nemzetet, hazánk haladását, társadalmunk jóra való törekvéseit. A háború sújtotta nemzet jövőbe vetett reménységgel tekintett az akadémia növendékeire: kiemelkedő szakmai tudásuk mellett a trianoni döntést követően – nemzeti hagyományaink letéteményeseként – nemzetünk egységét voltak hivatottak megjeleníteni. „Soha nem feledhetjük: a nemzet ügyéért az életüket adták mindkét embertelen háborúban” – hangsúlyozta a honvédelmi tárca parlamenti államtitkára.
Vargha Tamás szavai szerint a magyar kultúra történelmi tapasztalata, hogy a tartós jelenlétre számító igazi érték mindig messziről jön, gazdag gyökerekből táplálkozik, régi hagyományokat foglal magába és újít meg. „Ilyen értékünk a több mint százhatvan éves Magyar Honvédség szellemi-lelki öröksége, amely nemzeti hagyományaink gyarapításán túl nemzetünk megmaradásáért vállalt kötelezettségünk is. Ennek a szó legnemesebb értelmében embert és jövőt formáló hatása van” – mutatott rá.
Az MH Ludovika Zászlóalj legfőbb célkitűzése sem lehet más, mint hogy a magyar tisztképzés megújítása érdekében, a rá bízott honvédtiszt-jelöltek képességeinek fejlesztésével a Magyar Honvédség erejét növelje. Mindezt oly módon, hogy méltók maradjanak a nagy elődök, hős magyar honvédek szellemiségének megőrzésére, örökségük gyarapítására. „Ez az örökség nem kevesebb, mint hogy gyermekeink emberi méltóságát megőrizze, s így erősítsük nemzeti és európai identitástudatunkat” – fűzte hozzá a miniszterhelyettes, azzal együtt, hogy ezt a hagyományt az immár öt évvel ezelőtt megalakult zászlóalj méltó módon őrzi és adja tovább a következő generációknak, a tisztjelölteknek.
Molnár Zsolt ezredes, a zászlóalj parancsnoka ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy azok a tisztjelöltek, akik ma az Orczy-parkban felsorakoztak, minden kihívást, vizsgát és megmérettetést teljesítettek, így hamarosan esküt tehetnek. A száznapos ünnepség hagyománya szerint a mostani az elismerés pillanata is, hiszen ilyenkor adományozzák például a Bolyai-vándorkardot és -dísztőrt, valamint a Ludovika-emlékkardot.
A Ludovika Zászlóaljjal kapcsolatban megjegyezte: öröm látni azt a fejlődést, amit fennállása óta megélt az alakulat, és azt is, hogy a diákok ebben a folyamatosan változó környezetben képesek voltak jól teljesíteni. Az immár hetedik Ludovika Fesztiválon az érdeklődők különféle játékokon, vetélkedőkön, változatos családi és gyermekprogramokon vehettek részt. Megismerkedhettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, annak sportegyesületével, hallgatói önkormányzatával. Ezek mellett például gasztrosétány, számos katonai, rendészeti és katasztrófavédelmi bemutatósátor, veterán és harcászati gépjármű is várta az érdeklődőket.
A délután 5 óráig tartó rendezvényen a Magyar Honvédség Központi Katonazenekara zenés alaki bemutatót tartott, majd műsort adott a Tatai Helyőrség Zenekar, valamint a Nemzeti Honvéd Díszegység Különleges Díszelgő Csoportja is. A nap folyamán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársai és a rendőrtiszti kar hallgatói kutyás bevetést demonstráltak, illetve az MH 1. Hadihajós és Tűzszerész Ezred robbanóanyag-kereső kutyái is bemutatkoztak. A napot a hagyományőrzők 1848-as, valamint első világháborús harcászati bemutatója zárta.
A hagyományoknak megfelelően elismeréseket és díjakat is átadtak a tisztjelölteknek. Idén a Bolyai-vándorkardot Bene Róbert, a Bolyai-dísztőrt Téglás Alexandra, a Ludovika-emlékkardot Kovács Patrik, a Kossuth-dísztőrt Kovács Adél, a repülős dísztőrt Szabó Márk Zoltán, a Kvasz András repülős dísztőrt Nagy Máté, a Szent László-díjat Miklósi Katalin kapta.