A sertéságazat modernizációja nem cél, hanem eszköz a Magyar Kormány számára. A változtatásokat úgy kell véghezvinni, hogy azok egyszerre eredményezzék a kis-, és közepes vállalkozói réteg, valamint a versenyképes nagyvállalkozói kör kialakulását – emelte ki Dr. Simon Attila István, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára a Magyar Állatorvosok Világszervezetének Kárpátalján rendezett szakmai konferenciáján.
A sertéstartás, mint nemzetgazdasági stratégia címmel tartott előadásában az államtitkár felidézte, hogy a rendszerváltozás idején a kis-, és közepes gazdaságok sorra eltűntek. A szocializmus a látszateredmények ellenére ugyanis ellehetetlenítette őket. Ráadásul hamar kiderült, hogy 1990 után a nagyüzemeink sem bírták a versenyt: az Európai Unió fejlett országaival szemben tőkeszegények, technológiailag elmaradottak voltak, miközben közigazgatásunk sem állt a helyzet magaslatán: sok esetben fölöslegesen hoztak olyan szabályokat, amelyek még gátolták is a fejlődési lehetőségeinket.
Mint mondta, egyáltalán nem törvényszerű, hogy ez így alakult, és hátrányos helyzetbe kerültek a magyar sertéstartók, hiszen hazánkban az ágazatnak a török korig visszanyúló erős hagyományai vannak. Ennek ellenére az évezredfordulóra sertés-exportőrökből importőrök lettünk, miközben adottságaink nem változtak érdemben. Száz esztendeje még a világ ötödik legnagyobb sertés-exportőrei voltunk; innen csúsztunk vissza oda, hogy ma már behozatalra szorulunk. Mindezért jelentős részben szintén a szocialista rendszer versenyképtelennek bizonyult sertéstartó nagyüzemi működése a felelős.
Eljött az idő a változtatásra – szögezte le az államtitkár, aki szerint az agrár tárca mindezt felismerve hirdette meg sertés-stratégiáját, célul tűzve ki, hogy a létszámot néhány év alatt megduplázza, amely hatmillió sertést jelent. De miért is foglalkozunk a sertéssel – tette fel a kérdést Simon Attila István. Jórészt gazdasági megfontolásokból. Az előrejelzések szerint a világ sertéshús-igénye jelentősen növekszik. A jelenlegi 110 millió tonna termelés 2020-ra várhatóan 120 millióra nő majd. A magyar termelés jelenleg évente 0.5-0.8 millió tonna, s ha ezt megduplázzuk, akkor is csak a világ össztermelésének maximum egy százalékát tudjuk kibocsátani. Ezért eldöntendő stratégiai kérdés, hogy az ágazatban csúcstechnológiákat működtető országokkal próbálunk-e versenyezni, vagy megkeressük azt a piaci rést, ahol a lehetséges fél-, vagy egy százalékunkkal a tömegtermék előállítása helyett a különleges igényeknek próbálunk megfelelni, melyeket mi is képesek vagyunk ellátni egy másik technológiával. Simon Attila István szerint itt a banki hatékonyság szemlélete áll szemben egy másik nézőponttal, és ez utóbbiban helyet kapnak ettől eltérő, akár jelentősebb értékek is, mint a minőség, a környezet szempontjai és a munkahelyteremtés.
A piacvesztés okai között szintén meghatározó volt, hogy amíg a magyar sertéságazat a múltban a sikereit a feldolgozott termékekkel érte el, az utóbbi évtizedekben beálltunk a megnyerhetetlen „színhús-termelő” versenybe, ahol csak kicsik lehetünk. Ebből okulva a modernizáció nem cél, hanem eszköz a Földművelésügyi Minisztérium számára – jelentette ki Simon Attila István. Mint fogalmazott, az állam nem fogja gátolni azokat, akik részt akarnak venni a mennyiségi versenyben, de elsősorban a kis-, és közepes üzemek fenntartását támogatja. Mindennek már mutatkoznak helyben az első eredményei is. Ez természetesen komoly technológiai megújulást, és kifejezetten magas színvonalú állategészségügyi helyzetet követel meg. Hozzátette: kedvező állategészségügyi státusz nélkül nincs nemzetközi-, de belföldi kereskedelem sem.
Az előadásból kiderült, hogy a kis-, és közepes gazdaságok terjedésével a sertéstartás főfoglalkozás lehet, és ez rendeletmódosításokat igényel az élelmiszer-előállításban is. Részben azért, hogy szabályosan lehessen jövedelmet termelni úgy, hogy az ne menjen sem az élelmiszer-biztonság, sem a járványvédelem rovására. Az államtitkár a sikerekről is beszámolt: először az állattartást fölöslegesen tiltó önkormányzati rendeleteket helyezték hatályon kívül. Az FM elindított egy olyan védjegyrendszert is, amely a magyar termékeket részesíti előnyben, ezzel is ösztönözve a helyi feldolgozás és értékesítés láncolatát. Támogatásban részesülnek a tájfajták, az őshonos fajták, valamint a saját tenyésztésű intenzív fajták is. Mindemellett a kutatóintézeti hálózat megerősítésével új lendületet kaphat a nemesítés, miközben fenntartják hazánk GMO-mentességét. Jelentős előrelépésnek tekinthető a sertéságazatban bevezetett 5 százalékos ÁFA is.
A kis-, és középgazdaságok terjedéséhez szükséges az is, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben és a gazdálkodó családok kezében maradjon – húzta alá Simon Attila István, aki szerint fontos cél a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyi arányának helyreállítása is. A sertéstartás fejlesztése modellértékű lehet más állattartási ágazatok korszerűsítésében is, leginkább a termelők szövetkezése, illetve a termelés integrálása révén. A változtatásokat úgy kell véghezvinni, hogy egyszerre eredményezzék a kis-, és közepes vállalkozói réteg megerősödését, valamint a versenyképes nagyvállalkozói kör talpon maradását – hangsúlyozta az államtitkár.
Simon Attila István kitért arra is, hogy a Nemzeti Vidékstratégia külön figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar-magyar kooperációra, illetve hazánk és a szomszédos államok együttműködésére. A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja keretében a Földművelésügyi Minisztérium szorgalmazza az élelmiszernek, mint stratégiai cikknek a nemzeti önrendelkezés keretein belül nagyobb hatáskör biztosítását, valamint a támogatásokban bővebb nemzeti döntési jogkör lehetőségét, amely segíti a családi gazdaságokat, továbbá azok társulásait, ezzel pedig a minőségi szerkezetváltást. Az egyik legfontosabb célunk, hogy a magyar sertéshús ismét a minőség szinonimája legyen – zárta szavait a közigazgatási államtitkár.
Az április 17-én kezdődő, kétnapos konferencián a meghívott szakemberek különböző állategészségügyi témákat vitatnak meg. A tanácskozás lehetőséget nyújt a magyar állatorvosok közötti határokon átívelő kapcsolatok erősítésére is.