Minden eddiginél átfogóbb és részletesebb értékelés készült a biológiai sokféleség és az általa biztosított ökoszisztéma-szolgáltatások globális helyzetéről, melyet a világ mintegy 150 vezetője kutatója állított össze 3 év alatt.
A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésével foglalkozó tudományos és szakmapolitikai kormányközi platform (IPBES - Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) április 29. és május 4. között megtartott 7. plenáris ülésén elfogadta azt a jelentést, ami sokkal átfogóbb, részletesebb és mindemellett aggasztóbb képet is ad az eddigi ismereteinknél. A több mint 1700 oldalas jelentés részletesen bemutatja a természeti rendszerekben az emberi tevékenység hatására az elmúlt 50 évben végbement drasztikus változásokat. A beszámoló egyértelművé teszi, hogy alapvető, rendszerszintű változtatásokra és teljes paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy a természet emberi élethez való hozzájárulásai hosszú távon fenntarthatóak legyenek.
A három éven át tartó munkában 150 vezető kutató vett részt, köztük a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézetének munkatársa is. A felméréshez további 300 szakértőt vontak be, akik mintegy 15.000 tudományos publikációt és kormányzati adatot elemeztek. Eddig egyedülálló módon a szerzők a bennszülött és helyi közösségek hagyományos tudását is felhasználták a munkához. Az újszerű megközelítés ötvözi a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával kapcsolatos, évezredek során felhalmozott hagyományos tudást és a „nyugati” tudomány eredményeit.
A jelentést és a döntéshozóknak készült összefoglalót az IPBES 132 tagállamának kormányzati delegációi hagyták jóvá. A tanulmány többek között megállapítja, hogy az emberi tevékenység mára a szárazföldek több mint 75 %-át változtatta meg jelentős mértékben, az óceánok területének pedig 66%-át érintik egyre fokozódó mértékben tevékenységünk összeadódó hatásai, miközben a Föld vizes területeinek 85%-át és a korallszirtek felét mára elveszítettük. 2010 és 2015 között közel 32 millió hektár természetes erdőtakaró tűnt el a Földnek főleg azokon a területein, ahol a biológiai sokféleség kiemelkedően gazdag. Ami az agráriumot érinti, 1970 óta a növénytermesztés értéke (2016-ban 2,6 trillió dollár) megháromszorozódott, az éves fakitermelés 45 %-kal nőtt és 2017-re elérte a 40 milliárd m3-t. Ennek következményeként a természet minden eddiginél nagyobb mértékben romlik, a természeti rendszerek által nyújtott szolgáltatások hanyatlóban vannak, pl. jelentősen csökken a talaj szerves szén készlete és a természetes beporzók sokfélesége. A talajok tönkretétele a szárazföldi területek 23%-án bizonyíthatóan csökkentette a termelékenységet, míg a beporzó szervezetek hiányából adódó termeléskiesés eléri az 577 milliárd dollárt. A korallszirtek elvesztése és azoknak a klímaváltozás miatti gyorsuló mértékű pusztulása nagyban hozzájárul a partmenti területeket érintő hurrikánok és áradások egyre nagyobb pusztításához. Ez mintegy 100-300 millió ember életét, biztonságát veszélyezteti.
Az emberi tevékenység több fajt fenyeget kipusztulással, mint valaha. A jelentés megállapítja, hogy csaknem 1 millió állat- és növényfajt már most közvetlenül fenyeget a kipusztulás veszélye. A kipusztulás aránya – állat- és növénycsoporttól függően – akár több százszorosa is lehet az elmúlt 10 millió évben történt kipusztulások átlagának. Ezzel párhuzamosan rohamos mértékben csökken a mezőgazdaságban és élelmiszerellátásban használt fajok, fajták sokfélesége is, ami jelentős élelmezésbiztonsági kockázatot jelent és veszélyezteti az agrárrendszerek kártevőkkel, kórokozókkal szembeni ellenálló képességét.
2016-ra az állattenyésztésben használt 6190 emlős fajtából 559 kipusztult, és további nagyjából ezret fenyeget ugyanez a veszély. A szárazföldi és édesvízi területekre nézve legjelentősebb negatív hatást egyértelműen a területhasználat változása jelentette az elmúlt 50 évben. Ezt követi az állatok, növények és egyéb szervezetek gyűjtés, befogás, elejtés kitermelés, halászat útján történő közvetlen hasznosítása. A tengeri ökoszisztémákban a helyzet éppen fordított, ott a közvetlen hasznosítást, elsősorban a halászatot követi a tengeri területhasználat változása.
A jelentés ugyanakkor számos lehetséges kiutat, megoldási lehetőséget, is bemutat. Kiemeli, hogy eredmény kizárólag teljes rendszerszintű változtatásokkal, és olyan ágazatokon átívelő szakmapolitikai intézkedésekkel érhető el, amelyek figyelembe veszik, hogy kompromisszumokra van szükség az élelmiszertermelés, az energiatermelés, az infrastruktúra-fejlesztés, az édesvízi és tengeri területek kezelése és a biológiai sokféleség megőrzése között. A fenntarthatóbb jövő építésének alapvető eleme a pénzügyi és gazdasági rendszerek megreformálása és egy fenntartható globális gazdasági rendszer felépítése, amelynek a középpontjában nem a gazdasági növekedés áll.