Az Agrárminisztérium, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Magyar Természettudományi Múzeum égisze alatt működő Vadonleső Program tíz éve indult el a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer társadalmi alprogjamjaként. A népszerű kezdeményezés része az „Év Emlőse” országos szintű tematikus rendezvénysorozat is, amelynek idén középpontjában a hiúz áll – mondta el Balczó Bertalan, természetvédelemért felelős helyettes államtitkár a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága Felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpontjában.
A helyettes államtitkár köszöntőjében elhangzott, hogy a Vadonleső Program - ami egyben az egyik legjelentősebb társadalmi bázisú, úgynevezett „Citizen Science”, azaz közösségi tudomány program - hat éve az egyik legnépszerűbb védett kisemlősünkkel, a keleti sünnel indította útjára az „Év Emlőse” kezdeményezést. A program minden évben más és más őshonos emlősállatunkra irányítja a figyelmet, elősegítve azok megismerését és hatékonyabb védelmét.
Az országos szintű programsorozatnak köszönhetően a sün az egyik legjobban feltérképezett védett emlősfajunkká vált, olyan széles társadalmi elfogadottság és népszerűség mellett, amire alig volt példa a hazai természetvédelem történetében – tette hozzá.
2019-ben a fokozottan védett európai hiúz kapta az „Év Emlőse” címet, így az idén minél szélesebb körben szeretné a Vadonleső Program megismertetni a fajt a lakossággal, köztük a kisiskolásokkal is. A számos program és pályázat mellett minden évben a Vadonleső Program keretében egy regionális rendezvényt is szerveznek egy vidéki iskola tanulói részére. Mivel a hiúz legjelentősebb állományai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területein élnek, így az idei évben a Bükkben és ezen belül is Felsőtárkányban szervezték a térségi rendezvényt - közölte.
A hiúz Magyarországon 1993 óta fokozottan védett nagyragadozó faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500.000 Ft. Európai viszonylatban 9-10 ezer egyedre teszik az állomány nagyságát, ebből a Kárpátok vonulatai mintegy 2300-2 400 példánynak adnak otthont. Bár az Északi-középhegység számos pontján jelen van, ugyanakkor ez a viszonylag széles elterjedési sáv a szakértői becslések szerint is mindössze 15-20 példányt jelent.