Kiemelt természetvédelmi oltalmat kaptak hazánk kaptárkövei, a különleges természeti és kultúrtörténeti emlékek megőrzését kezelési terv is segíti.
Magyarország egyes tájain a környezetükből kiemelkedő sziklák, kőtornyok felületébe valaha fülkéket faragott az ember, ezeket a fülkés sziklákat nevezik kaptárköveknek. Földtani, felszínalaktani és tájképi jelentőségük mellett kultúrtörténeti szempontból is fontosak, hiszen a fülkék egy korábbi időszak emberi kultúrájának nyomai.
A kaptárkövek a magyar tájak különleges természeti értékei, és egyben rejtélyes kultúrtörténeti emlékei. A mai napig nem tisztázott, hogy ezek a faragások gazdálkodási tevékenységhez, például méhészethez köthetők, vagy kultikus, szakrális rendeltetésük volt.
Kaptárkövekkel leginkább a Bükk hegység déli előterében, a Bükkalján találkozhatunk. Ezen a tájon 39 lelőhelyről tudunk, ahol 74 sziklaalakzatba összesen 478 fülkét faragtak. A kaptárkövek kisebb csoportja Pest megyében – a Tétényi-fennsíkon, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben – lelhető fel. Összesen 17 helyszínen 31 sziklaalakzatba vésve 86 fülke vált ismertté. E különleges képződmények felbukkannak még Abaújszántón, Salgótarjánban, Csákváron és Tihany környékén is. Az elmúlt években a bükkaljai kaptárköveket egy tematikus út, a bükkaljai Kő-út fűzi fel, amelyet évről évre egyre több látogató keres fel.
A kaptárkövek a védetté nyilvánítással egyidejűleg kihirdetett természetvédelmi kezelési terve a helyi szereplők, érintettek és döntéshozók számára áttekinthetővé, kiszámíthatóvá teszi az újonnan létesített védett területeken folytatott gazdálkodási, területhasználati, gazdasági tevékenységek természetvédelmi szempontú kereteit, elősegítve hazánk e különleges képződményeinek hatékony megőrzését.