A kormány elkötelezett környezetünk megóvása mellett, a környezettudatos gondolkodáshoz azonban az is hozzátartozik, hogy gondoskodjunk egy-egy termékről azután is, hogy hulladékká válik.
A napelemek ráadásul veszélyes hulladéknak is minősülhetnek működésük befejeztével. Annak érdekében, hogy ne jelentsenek kockázatot vagy bármilyen terhelést a környezetre, meg kell oldani a begyűjtésüket és a hasznosításukat, ami pénzbe kerül. A termékdíj-rendszer feladata, hogy erre megtalálja a szükséges forrást.
Aki azt mondja, hogy a begyűjtés és a hasznosítás költségeit ne a gyártóra hárítsa át az állam, az azt támogatja, hogy minden magyar adófizető állampolgár fizesse meg ezt a terhet. Azok is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy napelemet vagy hőszivattyút használjanak a saját háztartásukban. A kormány ezzel szemben a „szennyező fizet” elvet tartja szem előtt, és a gyártóval fizetteti meg a költségeket.
A napelemekre kivetett termékdíj mindössze 1,6 százalékos mértékű, vagyis ennyivel emeli meg a beszerzés költségét. Ehhez képest számos ösztönzőrendszer támogatja a megújuló energia elterjedését Magyarországon. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokon belül például összesen 300 milliárd forint áll rendelkezésre energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra. Az elmúlt néhány évben több mint tizenötszörösére nőtt a beépített háztartási méretű kiserőművek száma, kapacitásuk pedig a harmincszorosára emelkedett hazánkban.
Egy-egy terméknél nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy működése során milyen szerepet tölt be. Az is fontos, hogy mi történik a termékkel a működést követően. Az elektromos autó is környezetbarát, de a benne lévő akkumulátorra ugyanúgy van termékdíj, hiszen veszélyes hulladék lesz belőle, amikor befejezi a működését.