A háborút megélt magyar írók és költők személyes élményein keresztül, fotókon, szövegrészleteken és visszaemlékezéseken mutatja be az 1914 és 1918 közötti éveket szerdán nyílt új, időszaki kiállítása az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmából. Az ünnepélyes eseményen Dr. Cseri Miklós, az EMMI kultúráért felelős helyettes államtitkára mondott köszöntő beszédet.
„A kiállítás méretét nemcsak a nagy háború tényének a magyar történelemben játszott súlya és hatása határozza meg, hanem az irodalom magánéletének és közéletének, az élet a háborúban témának gyűjteményünkből vett rendkívül gazdag bemutatási lehetősége versek, levelek, képek, tárgyak és zenei művek segítségével” – hangsúlyozta a tárlat megnyitóján E. Csorba Csilla, a múzeum igazgatója.
„Van egy rendívül zaklatott, sok traumával telített 20. századunk, amellyel egyrészt szembesíteni kell az embereket, másrészt nagy szükség van ezek kibeszélésére Európa-szerte, a most nyílt kiállításhoz hasonló bemutatókon keresztül – fogalmazott Cseri Miklós helyettes államtitkár.
A Maradni szégyen, veszni borzalom – Magyar írók az első világháborúban című tárlat elsősorban a korabeli irodalmi művekből és személyes, elbeszélő forrásokból építkezve az egyéni tapasztalatok közvetítésére vállalkozik, valamint bemutatja az írók számára a hátországban és a fronton adott új szereplehetőségeket. Ez a kettősség a terek kialakításában is megjelenik: a bemutató két, egymással párhuzamos bejárást tesz lehetővé a látogató számára közös kiindulóponttal, illetve végponttal. A felvezetést a háborút megelőző időszakok jövőre vonatkozó, de a kor technikai fejlődésébe vetett hitéből táplálkozó utópiái adják, amelyek idilljét felborítja a szarajevói merénylet és a hadüzenet. A sorozás megjelenítése adja a választóvonalat a két lehetséges út között, hogy a látogató a front felé, vagy a hátország felé indul. A háborús írói, újságírói szereplehetőséget az otthon maradtak oldaláról Ady Endre, Babits Mihály, Lengyel Menyhért és Móricz Zsigmond képviseli, míg a katonák oldalán Gyóni Gézával, Tersánszky Józsi Jenővel, Szép Ernővel és Balázs Bélával lehet találkozni.
A helyszíneket a hadifogság és az internálás élethelyzeteinek feldolgozása gazdagítja: átmeneti szerepekben látható a haditudósító Molnár Ferenc, Biró Lajos, Vészi Margit, akik a csaták és a lövészárkok világát csak megfigyelik és a cenzúra fokozott figyelme mellett közvetítik a hátország számára. A cenzúra erejéről a bemutatott korabeli kéziratok, sajtótermékek tanúskodnak. Az írók levelei, visszaemlékezései, naplói beszámolnak a háborús hangulatokról és közvélekedésről, a hadikórházak mindennapjairól, a lövészárkok életéről és a hátország megváltozott világáról, de számot adnak a művészek háborús világgal és önmagukkal kapcsolatos töprengéseiről, érzéseiről is. A háborús témájú publicisztikai írások és szépirodalmi művek megismerésével a látogató az európai értelmiség első világháborús elköteleződésének természetéről és a "háborúkultúra" magyarországi megjelenéséről is képet kaphat.
Nemcsak a kezdeti lelkesedés és a fokozatos kiábrándulás mutatkozik meg a bemutatón, de az elutasítás és az egyre erősödő pacifizmus is, így a háború allegóriájaként egy kórházba helyezve jelenik meg az őrület témája, ami a tömegek háború eleji pszichózisát és a fokozatos lelki és testi megroppanását is kifejezi. Ez vezeti fel a szimbolikus értelemmel felruházott temetést, amely konkrét formában Ady Endre búcsúztatásaként jelenik meg a kiállítás alkalmából restaurált, Melocco Miklós alkotta Ady-oltárral.
A kiállításban az írók személyes használati tárgyai, kötetei és kéziratai mellett korabeli képzőművészeti alkotások, plakátok, fotók is láthatók, a téma feldolgozását interaktív számítógépes tudáspontok segítik.
A tárlat november 6-tól 2015. január 10-ig látogatható. A program a Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával valósult meg.