A Helsinki Sibelius Akadémia és a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium után külföldre kerül az utolsó, magyar állami tulajdonban lévő Bogányi-zongora is.
A hét magyarországi és két külföldi helyszín után a Külgazdasági és Külügyminisztériumi, a Müncheni Főkonzulátus és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös munkájának eredményeként Münchenben talál otthonra a tizedik Bogányi-zongora.
A kormány a Bogányi-zongorák magyar és külföldi közintézményekben történő elhelyezéséről és 10 darab zongora megvásárlásáról 2015-ben döntött abból a célból, hogy a különleges magyar zongorát megismerhesse mind a hazai, mind a nemzetközi zenei élet. A hangszerek elismert magyar, valamint külföldi kulturális intézményekhez kerültek, lehetővé téve, hogy világhírű művészek Magyarországon kívül is koncertezhessenek rajtuk, ezzel is öregbítve a magyar kultúra és zeneművészet hírnevét.
A tizedik Bogányi-zongorát a müncheni Deutsches Museumban helyezik el, amelyről a tartós haszonkölcsön-szerződést Tordai-Lejkó Gábor, a Müncheni Magyar Főkonzulátus képviseletvezetője és Prof. Dr. Wolfgang M. Heckl, a múzeum főigazgatója írta alá.
Az intézmény az évi másfél millió látogatójával Bajorország és Németország egyik legjelentősebb múzeuma. Noha a múzeum – profiljának köszönhetően – első sorban a zongora egyedülálló technikai és formai újításait hangsúlyozza ki, gyakori kulturális rendezvényein rendszeresen meg is kívánja szólaltatni a különleges hangszert.
A tizedik Bogányi-zongora a magyar kormány nagylelkű adományaként hozzájárul a hagyományosan kiváló bajor-magyar kulturális kapcsolatok fejlődéséhez és színesíti a hazánkról és a magyar tudományos eredményekről alkotott pozitív képet.
A Bogányi-zongoráról
Az új magyar zongora tízéves fejlesztés eredménye, amelynek főbb újdonságai: az eddigi legjobb zongoramárkákat túlszárnyaló zengő hangzás, a hangszernek a megszokottnál jóval hosszabb élettartamot biztosító kompozit-ötvözet (a rezonáns lap anyaga), a zongora mechanikáján végzett jelentős újítások, és a zongora modern, figyelemfelkeltő dizájnja. A hangszer az új kompozit anyaghasználatnak köszönhetően kevesebb karbantartást igényel, értékét pedig korlátlan ideig képes megtartani. A zongora formavilága már önmagában spirituális üzenetet közvetít, funkcionális szempontból pedig hangvetőként is működik, ami újdonság a hangszer történetében.
Bogányi Gergely
Bogányi Gergely zenész családba született. A Liszt Ferenc Zeneakadémián Baranyay László, az Egyesült Államok-beli Indiana Egyetemen Sebők György, a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallio professzor irányították munkáját.
Hatéves korában különdíjasa volt a nyíregyházi országos zongoraversenynek, amelyet kilencévesen meg is nyert. Azóta számos verseny győztese, díjazottja. 1996-ban a világ egyik legrangosabb versenyén, az ötévenként megrendezett budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen diadalmaskodott 1999-ben. Fivérével, Tiborral és Kelemen Barnabás hegedűművésszel első díjat nyert a kuhmoi nemzetközi trióversenyen Finnországban.
Mára a világ hangversenytermeinek egyik legkedveltebb művésze. Repertoárján több mint harminc zongoraverseny és a zongorairodalom jelentős része szerepel, beleértve Chopin összes szólózongorára írt kompozícióját is. Diszkográfiája rendkívül gazdag Mozart-versenyművekkel, Chopin és Liszt zongoraműveivel, Chopin és Rahmanyinov cselló-zongora szonátáival és Liszt teljes hegedű-zongora termésével.
Munkásságáért 2000-ben Liszt-díjat nyert. 2002-ben itthon és Finnországban egy grandiózus hangversenysorozat keretében Liszt 12 transzcendens etűdjét és Chopin összes szólózongorára írt művét adta elő. Ezt követően a finn köztársasági elnök a „Fehér Rózsa-lovagrend érdemkeresztje” kitüntetést adományozta neki. 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2010-ben Pro Urbe Budapest díjat vehetett át.
Bogányi Gergely a következőt nyilatkozta saját találmányáról, a „csodazongoráról”: „A zeneszerzők fejében megszólaló, ideális hangzást kerestük. Az egész életem a zene, így szerencsére elég pontosan meg tudtam fogalmazni, hogy milyen hangzást szeretnék. Bach, Beethoven vagy Liszt is szeretett volna jobb hangszereket, és minden újításnak nagyon örült, én is így vagyok ezzel. Az elmúlt tíz-húsz évben számtalan új anyagot felfedeztek, a nyughatatlan magyar lélek, ez a makacs hajtóerő folyamatosan ösztönzött minket arra, hogy ezekből valami újat hozzunk létre. Megvolt a kellő képzelőerőm, és mertem nagyot álmodni.” (Magyar Hírlap, 2016)