Életének 88. évében elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző. A Kossuth-díjas, háromszoros Erkel-díjas kiváló művészt, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj kitüntetettjét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Lendvay Kamilló 1928-ban született. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán 1957-ben Viski János növendékeként végzett.
Két operáját a Magyar Televízió Zenés Színháza rendelte, de mindkettő élő színpadon is sikert aratott. A tisztességtudó utcalányt Párizsban mutatták be, s ott még hanglemezfelvétele is díjat kapott. Hat oratóriuma áll életművének középpontjában. A Via crucis a Festival d’Art Sacré megrendelésére született, ez nyitotta a Requiemig ívelő időskori, szakrális oratórium-sorozatot. Versenyművek is kikerültek műhelyéből: zongora és hegedű szólistákat foglalkoztatók mellett cimbalomra és szaxofonra írottak is. A Trieszti Nemzetközi Zeneszerző Verseny első díját érdemelte ki 1975-ben Gordonkaversenye. Szimfonikus munkásságán kívül említésre érdemes a fúvószenekarra írt művek sora: ezekkel az ilyen apparátust frekventáltan foglalkoztató USA zenekarai arattak figyelemreméltó sikert. Kamara- és szólóművei itthon és külföldön neves művészek repertoárjában leltek otthonra.
Életművét három Erkel-díjjal (1962, 1964, 1978), Érdemes művész címmel (1986), Kiváló művész címmel (1997), Kossuth-díjjal (1998), a szakma Bartók–Pásztory-díjjal (1989, 2005) és Artisjus díjjal (2004) ismerték el.
Lendvay Kamilló 1960-tól az Állami Bábszínház zenei vezetőjeként, majd a Fővárosi Operett Színház zeneigazgatójaként dolgozott. A Magyar Rádió zenei lektora, 1972-től 1992-ig a Zeneakadémia tanára, 1976-tól tanszékvezetője volt. Az Artisjus, illetve a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnöki tisztségét is betöltötte.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben Lendvay Kamillót saját halottjának tekinti.