A 20. század fordulópontjait, a két világháborút, a vasfüggöny leomlását, valamint a kelet-közép-európai országok tíz évvel ezelőtti EU-csatlakozását elemzi a Magyar Nemzeti Galériában csütörtökön este megnyílt Fordulópontok/Turning Points című kiállítás, amelyen 16 ország 26 képzőművész alkotójának művei láthatók.
"Szellemi és lelki utazásra hívnak minket a kiállító művészek a mögöttünk lévő évszázad sorsfordító eseményei között. A tárlat lenyomata mai korunknak, illetve annak, hogy a jelentős történelmi fordulópontokat miként sikerült átlényegíteni a művészet eszközével modern felfogásban a ma embere számára, a tegnapi nemzedék élményei alapján" - fogalmazott megnyitó beszédében Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára.
A nagyközönségnek péntektől 2015. február 15-ig látogatható tárlat az EUNIC, az Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézeteinek Egyesülete és a Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria együttműködésében jött létre. A megnyitón jelen voltak a magyarországi külföldi kulturális intézetek, valamint diplomaták. A kiállító művészek hazája Angliától Izraelig, Spanyolországtól Japánig terjed.
Hoppál Péter kiemelte: a történelmi fordulópontok ismerete közeledési pontot jelent nemzedékek és a politikai oldalak között is. "Fontos törekvés van jelen: nem pusztán szellemileg izgalmas a tematika, hanem a történelmi események koronkénti tanulságainak levonása szempontjából is, és ízig-vérig aktuális a művészek látószögén keresztül". Az államtitkár úgy vélte, az első és a második világháború tragikus élményanyagának egy része még mindig jelen van zsigereinkben és a tudatalattinkban. Hozzátette: a rendszerváltás már személyes emlék legtöbbünk számára, hatással van a jelenre, akárcsak az EU tíz évvel ezelőtti bővítési köre.
Jutta Gehrig, az EUNIC soros elnöke, a budapesti Goethe Intézet vezetője arról beszélt, hogy a történelmi fordulópontok közül többnek is idén van kerek évfordulója, az első világháború kitörésének a századik, a berlini fal leomlásának a huszonötödik.
"A kiállítás azért különleges, mert minden művésznek megvan a sajátos egyéni nézete ezekről az eseményekről. A tárlat arra is figyelmeztet, hogy a dolgok máshogyan is történhettek volna, egyének, politikusok döntésein múlt minden" - tette hozzá.
Az egyéves munkával létrehozott tárlatra két kurátor, Petrányi Zsolt és Vojnits Purcsár Vitó válogatott a EUNIC tagországai és a csatlakozott kulturális intézetek nemzeteinek művészeitől. Petrányi Zsolt a megnyitón hangsúlyozta: a történelmi eseményekről az elmúlt hónapokban megjelent cikkek, tanulmányok, filmek nyomán a kiállítás művészei általánosabban, szerteágazóbban elemezhették az események történelmi mélységét az előzményekről, a következményekről.
"A két világháború kapcsán a művészek a globális tendenciát hangsúlyozták: nemcsak a nagyhatalmak között alakulnak ki konfliktusok, hanem nemzeti etnikumok és vallások között is. Talán ezek áthidalhatóak idővel. Izgalmas kérdéskör a két világháború közötti időszak vizuális nyelvezete, a rendszerváltáshoz pedig az új gazdasági rend és lehetőségek, a demokrácia megtanulása kapcsolódik" - fejtette ki Petrányi Zsolt.
Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese megjegyezte: a kiállítással lehetőség van reflektív módon viszonyulni szomszédjainkhoz is.
Sugár Jánosnak a tárlatot nyitó videója a hidegháború egyik ikonikus fegyverét, a Kalasnyikovot idézi meg jellemző szimbólumként, miként az első egység mindegyik munkája a háború és a terror témái köré összpontosul. Motojuki Sitamicsi világháborús betonhangárokat kutatott fel a mai Japán városaiban, az angol John Timberlake nyomasztó hangulatú tájképein pedig atomrobbanások gombafelhői tűnnek fel.
Shy Abadi festményein izraeli nézőpontból vizsgálja az európai és német történelmet, Szűcs Attila a lidicei mészárlás nyomasztó emlékét dolgozza fel első látásra békés tájképeken, a német Clemens von Wedemeyer kisfilmjének szereplőivel a hatalom, az engedelmesség és a lázadás korlátait kutatta. A nagyhatalmi retorika és reprezentáció megjelenési formáira reflektálnak az U alakban bejárható kiállítás középső egységeibe beválogatott munkák.
A záró szekció a rendszerváltás korával foglalkozik, Johanna Kandl például fiktív dokumentumfilmjében Einstein ismeretlen gyermekének elképzelt életét dolgozta fel, megalapíttatva vele a Balkáni Egyesült Államokat, míg a magyar-francia Société Réaliste alkotópáros Derkovits Gyula egyik leghíresebb Dózsa-metszetét parafrazeálja Büdös paralel címmel.
Az előtérben látható Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című, a 2013-as velencei biennálén is bemutatott munkája, amelyben a művész fel nem robbant második világháborús lövedékek sokoldalú szimbolikáját vizsgálja.