Hé'67! címmel nyílt időszaki kiállítás a szentendrei Skanzenben hétfőn. Az idén ötvenéves Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejöttének korát megidéző tárlaton beszédet mondott Krucsainé Herter Anikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára is.
„A Skanzen 50 éve a magyar népi építészeti örökség esszenciáját őrzi, ám jóval többet tesz annál. Hiszen a tudást nem elég őrizni, át is kell tudni adni. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum magyar értéket őriz, ám európai léptékben méri szakmai feladatait. Munkája nélkülözhetetlen az oktatás, kutatás, örökségvédelem, valamint a gyűjteményezés, gyűjteménybemutatás területén. A kulturális kormányzat támogatja a Skanzen törekvéseit. A Skanzen a fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériuma kiemelt partnere az oktatás, kultúra és örökségvédelem számos területén, köztük a kulturális alapellátásban, ennek megfelelő súllyal kívánjuk kezelni a továbbiakban is” ¬ hangsúlyozta beszédében Krucsainé Herter Anikó.
Nem retró kiállítást kínálunk, hanem általános korrajzot akartunk adni, felvázolni azt a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális környezetet, amelyben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejött - mondta Cseri Miklós főigazgató. A tárlat arra is keresi a választ, hogy mi vezetett a Skanzen létrehozásához.
1967 a legszebb színészi időszakomba esik - fogalmazott Bodrogi Gyula. A Kossuth-díjas színművész felidézte, hogy szentendrei telektulajdonosként is követte, hogyan fejlődik a Skanzen, amelyet kezdetben falumúzeumnak gondolt.
A társadalomtörténeti kiállítás azt a világot mutatja be, amelyben a Skanzen létrejött, a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére fókuszálva - mondta Sári Zsolt, az intézmény főigazgató-helyettese.
A Magtár épületében felállított térinstalláció három egységet, három témát foglal egybe: a fogyasztást, a gyorsuló világot és az ideálkép megváltozását - kezdte a tárlat bemutatását a kurátor. Az installációval érzékeltetni szeretnénk a Budapest és a vidék közötti erőteljes különbséget, illetve az uniformizálódás megjelenését. Az épület nagy belső terében kialakított bokszok az akkor megjelenő új épülettípusok, a kockaház, a panel formáját követik. A kockák kívül feketék, belül azonban színesek ezek a kis világok.
Nem teljes magyar társdalom- és kultúrtörténetről van szó - hangsúlyozta Sári Zsolt, hozzátéve, hogy azokat az elemeket emelték ki, amelyek hatottak és formálták azt a világot, amelyben a szabadtéri múzeum létrejött. Éppen ez a változó világ tette lehetővé, hogy a népi építészet emlékei védelem alá kerüljenek - mutatott rá -, hiszen a modernizáció következtében folyamatosan tűntek el azok az épületek, amelyekkel később szinte már csak a skanzenekben - nemcsak a szentendreiben, hanem az akkor létrejövő regionálisakban is - lehet találkozni.
Tematikus egységek bemutatják, hogyan változott a felhalmozás vidéken a szocializmus körülményei között, hogyan alakult át az idő fölhasználása, milyen szerepet kapott a közlekedés, a tömegkommunikáció, és milyenek ideálképek jelentek meg. A kiállítótér emeleti szintjén a "szabadság kis világait" szeretnénk érzékeltetni - folytatta Sári Zsolt -, azaz milyen szelepek működtek a kádári konszolidáció időszakában, melyet alapvetően az Aczél György nevével fémjelzett három T, a tilt, tűr, támogat jellemzett. A kiállítás foglalkozik a fiatalok szubkultúrájával, de az utazás témájával is, hiszen ekkor nyíltak ki részlegesen a határok. De ugyanilyen szelepfunkció jut a háztájinak a gazdálkodásban, a táncdalfesztiváloknak, tévékabaréknak a mindennapokban, és a tárlatban helyet kap az egyházak és a konszolidáló Kádár-korszak viszonya is.
A divat, az öltözködés azért is hangsúlyos a kiállításban - magyarázta a szakember -, mert ekkorra válik teljessé a kivetkőzés, a hagyományos népviselet vagy a parasztpolgári viselet rohamosan tűnik el. Ugyanakkor erre az időszakra esik a népi kultúra felfedezése is - jegyezte meg -, ekkor erősödik meg a táncházmozgalom, népviseleti motívumok kerülnek be a fiatalok öltözködésébe, s mindez egyfajta ellenállást, az uniformizálódás ellen valló demonstratív fellépést is képviselt.
Tárlatban a korszak bútoraival, hétköznapi tárgyaival lehet találkozni, köztük olyan kultikus darabokkal, mint a Rakéta-porszívó vagy a Gazdálkodj okosan! társasjáték.
A tárgyak egy része reflektál magára az 1967-es évre is, amikor Magyarországon is feltűnik a Coca-Cola, ekkor jelenik meg Örkény István Tóték című regénye, bevezetik a Gyest, és a filmművészet is számos jeles alkotással gazdagodik - emelte ki Sári Zsolt.
A kort megidézve a korabeli moziteremben és könyvtárban változatos képi és hanganyaggal találkozhat a közönség, és azok a tárgyak is helyet kaptak a tárlatban, amelyeket a Skanzen felhívására küldtek be, ilyen például egy 1967-es báli ruha, amelyhez saját történetét is leírta a kölcsönző.
Skanzen Magtár épületének három szintjén, 900 négyzetméteren látható kiállítás 2018 végéig tart nyitva.