Juhász Ferenc neve fogalom, életében és halálában egyaránt. Megtestesítője ő a keleti és nyugati eredetünkből származtatható összetettségnek, a hányatott sorsú költőlétnek, amely korszakváltások és nagy történelmi zökkenők idején a legérzékenyebbeket sújtja.
Juhász Ferenc minden magyar tragédiát átélt és megélt a múlt század közepétől, de tehetsége egyetemes látásúvá emelte a gondolkodását, költészetét. Versei a magyar szókincs kivételes gazdagságával, a mindent megértés, ugyanakkor a gonosz minden megjelenési formája elleni hadakozás mondandójával egyedülállóvá, utánozhatatlanná teszik az életművét. Az ő látásával a szép gyönyörűvé, a jó irgalmassá nemesül, ám a rossz aljassá, a hazug förtelmessé válik.
Életében sokan támadták, ám még többen emelték megérdemelt magaslatokba. Verskedvelő olvasói, költő- és írótársai, a magyar kultúra minden művelője szemében a XX. század kiemelkedő tollforgatója, meghatározó egyénisége, a keserves század életérzésének hű tolmácsa volt.
Juhász Ferenc halála felmérhetetlen vesztesége a modern kori költészet, az egész magyar kultúra számára. Emlékét őrizni és ápolni fogjuk.
A kétszeres Kossuth-díjas költő, a Nemzet Művésze az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottja. Temetéséről később intézkedik a tárca.