Életének 76. évében elhunyt Benkó Sándor zenész, klarinétos, a világhírű Benkó Dixieland Band alapítója. A Kossuth- és Liszt-díjas művészt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Benkó Sándor 1940-ben született Budapesten. Hatéves korában, a MÁV Zeneiskolájában kezdte zenei tanulmányait hegedű szakon, később Berkes Kálmánnál tanult klarinétozni. 1953 óta játszik szaxofonon is. 1963-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol ezt követően 1995-ig oktatott. 1972-ben doktori címet szerzett. Mérnöki munkásságát Zipernowsky-emlékéremmel ismerték el, a Magyar Mérnök Kamara és a Magyar Mérnök Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Számos könyve nívódíjat kapott.
1957-ben alakította meg a Benkó Dixieland Bandet, amely a világ az egyik legjobb, Magyarország legnépszerűbb jazz együttese lett. Hazai fesztiválok és versenyek sorát nyerték, számos kitüntetést mondhatnak magukénak. Nemzetközi karrierjüket a 60-as években kezdték a szomszédos országokban, majd a 70-es évektől nyugaton is koncerteztek. 1971-ben megnyerték a Montreux-i Jazzfesztivált, 1972-ben San Sebastianból a közönség nagydíját hozták haza. 1976-ban a tekintélyes angol Music Week magazin az Év csillagainak választotta őket. Amerikai sikersorozatuk a 80-as években indult: 1982-ben a kaliforniai Sacramentói Jazzfesztivál nagydíját nyerték, 1983-ban Kaliforniában az Év zenekarává választották őket. 1987-ben az Amerikai Egyesült államok elnöke, Ronald Reagan, 2007-ben pedig George W. Bush tüntette ki őket.
Művészetüket itthon is elismerték: a zenekarvezető többek között Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima díjban, az együttes a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetésben részesült.
Benkó Sándor virtuóz klarinétosként, zenekar-alapítóként és sziporkázó személyiségével is közel hatvan évig jelen volt a magyar zenei életben, halála veszteség a hazai kulturális élet és a magyar közönség számára.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma osztozik a család gyászában, és az elhunytat saját halottjának tekinti.