Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg Aknay János Kossuth-díjas festőművész Az emlék jelene című tárlatát Pécsett.
A Zsolnay-negyedben található Pécsi Galéria m21 látogatói május 10-ig az alkotó 114 festményét tekinthetik meg, köztük a Születés, a Megváltó, a Városvédő angyal elnevezésű kompozíciót, s egyebek mellett az Emlék-sorozat darabjait.
Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) kultúráért felelős államtitkára az eseményen azt mondta: a tárlat mélyen gyökerező magyar alkotóművészi pályát mutat be, amelyre jellemző a szentendrei iskola konstruktív, szürrealista gondolkodásvilága, és az az egyéni alkotói nyelv, amelyet Aknay János egy ízig-vérig magyar kódrendszerben, a magyar–székely rovásírás elvonatkoztatott képi ábrázolásában talált meg.
Úgy vélte: nagy élményt jelent Aknay János sajátos világú, mély, filozófiai üzeneteket hordozó képeinek látványa, azokon a művész visszatérő motívumai közé tartozó ablakok, amelyek utat keresnek és találnak két külön, nehezen átjárható világ, a rítus és az empíria között.
P. Szabó Ernő művészettörténész kiemelte: a pécsi kiállítás jó példa arra, hogy Aknay János úgy épít be újabb értékeket művészetébe, hogy azok szervesen illeszkednek a korábbiakhoz. Úgy alakítja át művészi világát, hogy annak alapjellemzői változatlanok maradnak. A tárlat egyszerre összegzése és folytatása az alkotó korábbi, 60. születésnapjára Szentendrén és Debrecenben rendezett gyűjteményes kiállításnak – mondta.
Aknay János 1949-ben született Nyíregyházán, 1970-től Szentendrén él. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban Sebestyén Ferenc volt a mestere.
A grafikával, esetenként plasztikával is foglalkozó művész 1972-ben alapítója volt a Vajda Lajos Stúdiónak, 1986-ban az Art'éria Galériának, 1994-ben a Patak képzőművészeti csoportnak. Tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, a Szentendrei Művésztelepnek, a nagycenki Horváth és Lukács Galériának, a németországi zella-mehlisi Mythen képzőművészeti csoportnak.
Aknay János 1985 és 1993 között a zebegényi Szőnyi István Művészeti Szabadiskola rajz-, majd festőtanáraként is dolgozott.
Festészetének visszatérő motívuma a ház, az angyal, a bábu, a kereszt, és az ablak a szentendrei architektúra elemeiből, valamint a város progresszív művészeti hagyományaiból táplálkozik.
Az alkotó több jelentős korszaka után valódi szuverenitását a régi magyar vagy székely rovásjelek emblematikusan konstruktív, majd szürreálisan ikonikus, végül expresszíven alanyi alkalmazásával érte el. Úgynevezett tulajdonjegyei vagy tagmái az 1980-as évek elejétől általában feszesen komponált, négy, három vagy két részre osztott, ablakszerű képmezőbe kerülnek.
Aknay János munkásságáért számos elismerést, köztük 2002-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2010-ben Kossuth-díjat kapott.