A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításának fő célja annak biztosítása, hogy a 14 ezer iratfolyóméter terjedelmű kárpótlási iratanyag ügyviteli és levéltári érdekekre, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságának elvére tekintettel szakszerűen kezelt és rendszerezett, jól használható forrásanyaggá váljék.
A kárpótlási folyamat állami intézkedés következménye, így az ezzel kapcsolatos iratanyagról történő gondoskodás szintén kiemelt állami feladat. A kárpótlási iratok jelentős részét a közlevéltárakban őrzött eredeti iratokról készített másolatok teszik ki, így azok közlevéltári megőrzése nem indokolt. Az ezen iratok alapján az állampolgárok vagyoni és személyi sérelem-okozásának jóvátétele ügyében hozott igazgatási vagy bírósági határozatok az állampolgárok magánjogügyleteinek minősülnek.
Az iratanyag jelen állapotában közlevéltárba nem adható, mivel levéltári megőrzésbe csak rendezett, selejtezett, teljes és lezárt évfolyamú iratanyag – ügyviteli segédletekkel együtt – utalható. A kárpótlási folyamat még nem zárult le, az irattári és a levéltárérett anyag kezeléséről gondoskodni szükséges.
A VERITAS Történetkutató Intézet feladataival szorosan összefügg a kárpótlási ügyekben keletkezett iratanyag kezelése, feldolgozása. A törvénymódosítás eredményeként a VERITAS Történetkutató Intézet ezt a munkát az Igazságügyi Hivatal szakembereit alkalmazva az iratanyag jelenlegi őrzési helyén végzi el, ugyanakkor – az ügyviteli és levéltári érdekeket, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságának elvét figyelembe véve – biztosítja az iratok kezelését és kutathatóságát.