A XX. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán volt ember- és istenellenes. E diktatúrák túlélői megtapasztalták, hogy a legembertelenebb tettekre is képesek azok, akik istentelen világot akarnak teremteni. Ma mégis azt látjuk, hogy egyes nyugati és hazai, magukat felelősnek és haladónak nevező politikusok, kettős mércét alkalmazva, szemérmetlen módon tesznek különbséget diktatúra és diktatúra között – mutatott rá beszédében Dr. Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának a közigazgatási államtitkára, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága által rendezett konferencián a Parlament Felsőházi Termében, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján.
A közigazgatási államtitkár kifejtette: az igazságosság rendjének helyreállítását az szolgálja, ha hasonló gyakorisággal és hasonló mértékű gyásszal emlékezünk az erőszakos halált, kínzást, üldöztetést, kirekesztést és bármilyen egyéb sérelmet szenvedett ártatlan áldozatokra, valamint a velük szolidáris segítőkre és embermentőkre.
Az emlékezetpolitika eszközével ugyanakkor jelentős mértékben hozzá tudunk járulni a magyar közösségek identitásának megerősítéséhez, egészséges önbecsülésének kimunkálásához, ezáltal lelki egészségének megőrzéséhez is. Éppen ezért szükséges, hogy az 1944-45-ben a szovjet csapatok által megszállt országból és a történelmi Magyarországról elhurcolt, mintegy 800.000 magyar állampolgárra soha ne szűnjünk meg emlékezni – emlékeztetett a humántárca közigazgatási államtitkára.
A munkatáborokban elpusztított honfitársaink szenvedésükben és halálukban is az életet szolgálták. Ők is erőt adnak ahhoz, hogy a XXI. század kihívásai közepette mi, magyarok nemcsak újra magunkra találjunk, hanem betöltsük küldetésünket Közép-Európa – benne a Visegrádi Négyek országaival, népeivel közösen, együttműködve – zárta beszédét Dr. Latorcai Csaba.
1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként csaknem 800 ezer embert hurcoltak el hazánkból a Szovjetunióba többéves kényszermunkára, illetve 5-25 éves száműzetésre. A GULAG rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján politikai foglyok és ártatlan, utcáról elhajtott emberek tízezrei kerültek. A túlélők első csoportja csaknem egy teljes évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett vissza Magyarországra. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává.