Nyolc év alatt megtanultam, hogy minden feladathoz elsősorban ember kell - mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások leköszönő minisztere az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) centenáriumi ünnepségén csütörtökön Budapesten.
A tárcavezető kiemelte: minden azon múlik, hogy van-e, akire számítani lehet, aki szóba áll vele, aki ha kell, "kritikus szolidaritással" útitársává szegődik.
Balog Zoltán miniszterként elmondott utolsó beszédében megköszönte a közös munkát és reményét fejezte ki, hogy vannak, akik "látják az előrelépést a fejlesztésekben, az emberi erőforrásban".
Hozzátette: nyilván többen látják a megoldandó feladatokat, a legfontosabb azonban, hogy "azokat lássuk, akikért dolgozunk". Kitért arra: amikor az ember beteg lesz, a test, a lélek és a szellem egyszerre kerül próbatétel elé, és mindhárom gyógyításra szorul. Közölte: 2018. július 1-jétől a kormány vállalta minden egyházi szolgálatban álló lelki gondozó javadalmazását.
A centenáriumi ünnepség keretében Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek megáldotta az intézményben kialakított kápolnát. A bíboros arról beszélt, hogy a kórházlelkészi szolgálatnak különleges szerepe van, amely más horizonton helyezkedik el, mint a pszichológiai vagy egészségügyi szakszolgáltatások. Az egyházi szolgálat "Isten kegyelmét közvetíti", és "felvillantja a földi élet és a szenvedés értelmét". Kitért arra: a kórházkápolnában őrzött oltáriszentség közelében a betegek, hozzátartozóik és a kórház dolgozói egyaránt "Isten elé tárhatják életük drámai helyzetét".
"Az itt őrzött oltáriszentségnek hitünk szerint kisugárzása van. Mi őrizzük a szentséget, ő pedig őriz minket" - fogalmazott a bíboros.
A szentmise után Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter evangélikus püspök mondott imát.
Cserháti Péter, az OORI főigazgatója köszöntőjében hangsúlyozta: a rehabilitáció nem a gyors sikerek területe. Az itt dolgozó szakemberek nem bújhatnak el gyógyító műszereik mögé, hanem nap mint nap oda kell ülniük a betegek ágya mellé, és meg kell birkózniuk azzal, hogy alig fejlődik a beteg.
Ott kell lenniük azok mellett, akik a kórházban szembesülnek azzal, hogy végtagok nélkül vagy lebénulva kell folytatni életüket.
A főorvos elmondta: az OORI-ban ugyanakkor meg lehet tanulni a csapatmunkát, hiszen itt teamként dolgozik az orvos, a gyógytornász, a terapeuta és a lelki gondozó, és meg lehet tanulni azt is, hogy mindig van újrakezdés.
A centenáriumra az intézmény történetét hat tárlón és két tablón bemutató, állandó kiállítás nyílt a kórházban.
A megemlékezésen részt vett mások mellett Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere.
A Budapest és Budakeszi határán 14 hektáros parkban lévő intézmény József Főherceg Tüdőbeteg Katonák Otthona néven 1918. május 1-jén nyitotta meg kapuit a frontról hazatérő, sebesült, tbc-s katonák ápolására.
Az otthon a második világháború után két évig szovjet hadikórház volt, majd 1950-ben működtetését a Honvédelmi Minisztériumtól átvette a népjóléti tárca.
A tbc elleni küzdelem eredményessége miatt az intézmény fokozatosan profilt váltott: a tüdőbeteg-gondozást felváltotta a mozgásszervi rehabilitáció. A teljes váltás után, 1975-ben vette fel az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet nevet.
A korábbi, pavilonokból álló kórház helyett 2000-től 2011-ig hat, egymással összekötött épületszárnyból álló, 34 ezer négyzetméter területű épületkomplexumot építettek, amelyben 418 fekvőbeteget tudnak ellátni.