Változásra van szükség az egészségügyben, hiszen az elmúlt években tett pozitív lépések ellenére a feszültségek és a problémák nem oldódtak meg az ágazatban - erről Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár beszélt egy budapesti konferencián szerdán.
"Óriási várakozás és olyan életérzés van az egészségügyben, hogy valaminek változnia kell, hiszen eljutottunk egy bizonyos szintre, amiről mind a benne dolgozók, mind az igénybe vevők, mind a finanszírozók úgy látják, hogy változtatásra szorul" - fogalmazott az államtitkár a Napi Gazdaság című lap által rendezett szakmai konferencián tartott előadásában. Zombor Gábor szerint konkrét célokat kell meghatározni, és ahhoz lehet feladatokat és eszközöket rendelni.
Az államtitkár úgy vélte, a pluszforrások bevonásához először azt kell megvizsgálni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló pénzügyi keretet hatékonyan és optimálisan használja-e a rendszer.
A legfontosabb feladat - emelte ki Zombor Gábor - hogy az államtitkárság hitelesen tudja bemutatni a felhasznált forrásokat, azokról valid adatokat tárni a döntéshozók, a kormányzat elé. Zombor Gábor előadásában kiemelte az orvosok és szakápolók itthon tartásának fontosságát, és - mint mondta - általánosságban növelni kell az egészségben eltöltött életévek számát. Pozitívumként említette a népegészségügy területén egyebek mellett a dohányzás visszaszorítását célzó, illetve a közétkeztetés területén tett intézkedéseket, és folytatandónak nevezte a rezidensek számára kiírt ösztöndíjrendszert is.
Az államtitkár közlése szerint támogatni fog minden olyan kezdeményezést, amely nem sérti a társadalombiztosítási alapon ellátottak érdekeit, és nem eredményezi azt, hogy a közfinanszírozott rendszer "szegény-gazdag ellátásra" szakadjon.
A hálapénz kérdését említve annyit mondott, annak megszüntetéséhez az átláthatóság a legfontosabb kitétel. A paraszolvenciamentes egészségügy nem képzelhető el úgy, hogy egy szürke gazdaságra hasonlító rendszert korszerű eszközökkel irányítanak - tette hozzá. Zombor Gábor úgy fogalmazott, az egészségügy nem lehet politikai kérdés, az inkább társadalompolitikai alapvetések kérdése, és olyan alapelvek meghatározása, amelyek után már hozzárendelhetők a különböző modellek és eszközök.