Az egészségügyi szakdolgozók munkája iránti tiszteletünket fejezzük ki azzal, hogy február 19-én Kossuth Zsuzsannára emlékezve, az ápolói hivatást gyakorlók megbecsülésének jeleként a Magyar Ápolók Napját ünnepeljük.
2014. február 6-án az Országgyűlés határozatban mondta ki, hogy „… az ápolói munka megbecsülése érdekében, felismerve és tudva azt, hogy az ápolás presztízsének emelését, az ápolói életpálya fejlődésének előmozdítását minden eszközzel segíteni kell, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját, február 19-ét a Magyar Ápolók Napjává nyilvánítja.”
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Arany János utcai épületében Kossuth Zsuzsanna és a Magyar Ápolók Napja tiszteletére emléktáblát állított 2014-ben a Magyar Ápolási Egyesület és az akkori GYEMSZI Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatósága, az Egészségügyi Szakdolgozók XLV. Jubileumi Országos Kongresszusának közönségével együtt.
Az emléktáblán ma koszorút helyezett el Dr. Beneda Attila, az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Dr. Páva Hanna, az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ elnöke, és Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke.
A magyar ápolók példaképe, Kossuth Zsuzsanna eszmei örökségének legfontosabb üzenete a mindenkori segíteni akarás, az emberek szeretete és tisztelete. A beteg ember csak akkor lehet elégedett, ha bízhat az ápolójában, akitől megértést és azonnali segítséget kaphat, ha szüksége van rá. Ebben a szellemben, a törődő, figyelmes, szakmájukat értő ápolók iránti tisztelettel emlékezünk Kossuth Zsuzsannára.
Az ápolás legnagyobb magyar alakjának – sok minden más mellett – az egyik kiemelkedő ismérve az a tetterő volt, amely nem várt a hívó szóra, hanem fáradhatatlanul és mindenkitől függetlenül tette a dolgát, sőt erre buzdított mindenki mást is. Őt idézve: „Kiléptem a cselekvés terére, feledve parányiságomat, feledve hogy egyes erő nyomtalanul vegyül el, mint atom a mindenség tömegében.” Ez az üzenet minden időben megállja a helyét, hiszen a beteg, szenvedő ember megsegítése csak ezzel a gondolatisággal lehetséges. Ezért a nemes szolgálatért tartozunk hálával minden magyar ápolónak, nem csupán február 19-én, hanem az év minden napján.