Idén 2200-3000 ágy kerülhet át az egészségügyiből a szociális ellátórendszerbe - közölte az egészségügyért felelős államtitkár egy konferencián.

Ónodi-Szűcs Zoltán a Figyelő című hetilap XXXIII. Medicina konferenciáján azt mondta, azért akarják a szociális ágyakat leválasztani az egészségügyről, mert fel akarnak készülni a demográfiai jövőképre, az egyre gyorsabban elöregedő társadalomra. Megjegyezte: 10 éven belül hárommillió olyan állampolgár lesz az országban, aki valamilyen gondozást igénylő krónikus, de nem fertőző betegséggel küzd.

Hozzátette: a szociális érdekből folyó ellátást nem szabad az egészségügy rendszerében nyújtani, ezért a következő három-négy évben kivezetik ezt az ellátási formát a kórházakból, és a jelenleginél nagyobb ilyen kapacitást alakítanának ki a szociális ellátórendszerben.

Az államtitkár hangsúlyozta, nem tud egyetlen olyan gondot, problémát, feszültséget, amit ez a kormány hozott volna létre vagy ami e kormány alatt alakult volna ki. Minden gond és feszültség "kapott gond" - jegyezte meg, hozzátéve, a kormányon legfeljebb azt lehet számon kérni, milyen tempóban halad ezek felszámolásában. Mint mondta, az egészségügyben jövőre megjelenő 166 milliárd forint pluszforrással bele tudnak vágni az átalakításba.

Ónodi-Szűcs Zoltán szerint jelenleg az intézményrendszer nem mindig a lakossági igények mentén alakítja ki az ellátást, hanem aszerint, hogy miért kap több pénzt, például az epekőműtétek számában akár nyolcszoros különbségek is lehetnek az ország egyes területei között. Ezért a homogén betegségcsoportok (hbcs) rendszere, valamint a teljesítményvolumen-korlát átalakításával a lakosság igényéhez jobban igazodó ellátást terveznek kialakítani, amivel az intézmények mint gazdálkodók is jobban járnak.

Az államtitkár szólt arról is, hogy az egészségügy átalakításánál az egyik legfontosabb lépés a transzparencia elérése. Megjegyezte: nem azért fontos, hogy a külföldön, Angliában dolgozó magyar orvosok hazajöjjenek, mert kevés orvos van itthon, hanem, mert a kint lévők olyan munkakultúrában dolgoznak, ahol minden folyamat szabályozott, és jó lenne, ha ez a kultúra a magyar egészségügyben is elterjedne.

Az egészségügyi dolgozók béremeléséről szóló tárgyalásról megjegyezte: a jövő évi költségvetésben megjelenő 166 milliárd forintos pluszforrás felét szeretnék a béremelésre fordítani, és arra törekednek, hogy a bérmegállapodás kiterjedjen a 2018-as, 2019-es évekre is, mert "szükség van a munkabékére" az egészségügy átalakításához.

Jelezte: Magyarországon nincs orvoshiány, és az orvosok korfája is hasonló a nyugat-európai országokéhoz, azonban a szakdolgozók létszáma és a képzésük is alatta marad az OECD-tagországokénak. Az államtitkár kifejezte reményét, hogy januártól külön ösztöndíjrendszert tudnak működtetni a szakdolgozóknak, uniós és költségvetési forrásból.

Az államtitkár előadásához hozzászólt Kökény Mihály volt egészségügyi miniszter is, felvetéseire Ónodi-Szűcs Zoltán elmondta: a jelenlegi törvények szerint a béremelésre fordítandó összeget - mivel még nem dőlt el, mekkora is lesz - a tartaléksoron kell megjeleníteni a jövő évi költségvetés tervezetében, ezért nem található ez a nevesített sor a tervezetben.

Németh László, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatója előadásában arról beszélt, erős fenntartói struktúra kialakítása a cél. Jelezte: jelenleg az ellátórendszer nehezen átlátható, valamint a történelmi összefüggés erősebb, mint a logikai, és nincs mindig összhang a szakellátási terület, a kapacitás és finanszírozás között. Azt mondta, bizonyos szakmai területek alulfinanszírozottak, mások túlfinanszírozottak, miközben jellemző az egészségügyi dolgozók demotiváltsága.

Sajátos, lebontandó hagyományként említette, hogy van olyan budapesti kerület, ahol a belgyógyászati és a sebészeti ellátás - bár szorosan összefügg - két külön kórházban működik, az idegsebészet, a neurológia és a stroke ellátás pedig három különböző intézményben van.

Jelezte: szeretnének szolidáris, az ellátáshoz való egyenlő hozzáférést biztosító rendszert kialakítani, a szétaprózódott feladatokat koncentrálni, és lakosságarányos ellátást létrehozni. Felvetette, kérdés, hogy a régió vagy megye legyen az ellátás alapegysége.

Mint mondta, sokat várnak a kancellári rendszertől, amelyet lépcsőzetesen és fokozatosan valósítanak meg. Jelezte: a kancellári rendszer területi alapon fog működni, nem egy kórházban, és fontos, hogy a kancellár nem a kórházvezetés ellensége lesz, hanem segítője.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke hozzászólásában furcsának nevezte, hogy még 2016-ban is azon csodálkozik az ÁEEK vezetője, szét vannak aprózva az egyes ellátások akár egy kerületen belül is. Szerinte hiba az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tervezett bezárása, mert annak éppen az lenne a feladata, hogy elvégezze az egészségügyi ellátás pénzügyi háttérszámításait, amelyek alapján hatékonyabbá lehetne tenni a rendszert.

Gógl Árpád volt egészségügyi miniszter hozzászólásában azt mondta, az alapellátásban célszerű lenne 400-500 ezer lakost lefedő régiókat létrehozni, amelyek homogénként kezelhetők, és az ilyen statisztikai régiók élén állna a szakmai kancellár.