A Belügyminisztérium közleménye
A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvénymódosító javaslat tovább erősíti azt a kormányzati szándékot, hogy biztosított legyen a közfoglalkoztatás lehetősége azok számára, akik munkavégzésre képesek és hajlandóak, azonban az elsődleges munkaerőpiacon átmenetileg nem tudnak elhelyezkedni.
A T/5141. sz. törvényjavaslat nem kívánja röghöz kötni a munkavállalókat, kimondja, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás továbbra is a munkavállaló és a munkáltató megegyezése alapján jön létre. Amennyiben a felek szabad akaratukból egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesítenek, a közfoglalkoztatott fizetés nélküli szabadságban részesül, vagy mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Mindez attól függ, hogy a T/4451. sz. törvényjavaslatban foglaltaknak megfelelően tesz-e írásbeli nyilatkozatot a közfoglalkoztatott vagy sem. Az egyszerűsített foglalkoztatás idejére a munkavállaló nem közfoglalkoztatási bérre, hanem az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerinti – a közfoglalkoztatási bérnél magasabb, közfoglalkoztatási támogatásban nem részesülő – bérre jogosult az őt egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztató munkáltatótól.
A szabályozás kifejezett célja, hogy a közfoglalkoztatás ne jelentsen alternatívát a magasabb jövedelmet, azonban esetenként magasabb követelményeket támasztó munkaviszonnyal szemben. A felmondás vagy közös megegyezés miatti távozás okán a közfoglalkoztatásból történő kizárás nem jelenti a munkavállalók jogainak korlátozását. Az álláskereső számára felajánlott megfelelő munkahely el nem fogadását a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény is szankcionálja. Mindkét szankciót az indokolja, hogy csak azok szerepeljenek az álláskeresői nyilvántartásban, illetve csak azok dolgozhassanak közfoglalkoztatás keretében, akik rajtuk kívül álló okok miatt nem tudnak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon.