Orbán Viktor Európai Parlamentben elmondott viszonválaszának leirata, amely Brüsszelben hangzott el 2017. április 26-án.

Először is köszönöm mindannyiuknak ezt a vitát. Köszönöm, hogy figyelnek Magyarországra, és köszönöm, hogy elmondták a véleményüket.

Akik Magyarországot, a magyar népet, az általunk hozott döntéseket pedig itt, nyilvánosan is megtámogatták, azoknak a képviselőknek külön is szeretnék köszönetet mondani. Köszönjük a szolidaritást! Voltak magyar hozzászólók. Nem akarom minősíteni azt a magatartást, hogy magyarok itt, Brüsszelben támadják a hazájukat, meggyőződésem, hogy ezeket a vitákat otthon kell lefolytatni. Verhofstadt képviselő úrnak szeretném azt mondani, hogy többedszer alakul ki bennem az a benyomás, mint hogyha Ön meg akarná mondani, hogy mit kell tenni a magyaroknak. Kérem Önt, bízza ezt a magyar választópolgárokra, ők ezt négyévente rendszeresen el tudják dönteni.

Timmermans alelnök úrnak szeretném megköszönni azt a beszédet, amit elmondott. Köszönöm szépen, hogy felajánlotta a nyílt és érdemi párbeszédet. Mi készen állunk arra, hogy az összes, Ön által fölvetett kérdést megvitassuk, és úgy látom, hogy azok közül jó néhányban könnyen megoldást is fogunk találni.

Sajnos kénytelen vagyok Pittella képviselőtársamra is reagálni, mert úgy érzem, hogy méltánytalanul bánt velem, amikor a hozzászólását durvára fogta. Engedje meg nekem, képviselő úr, hogy helyesbítsem az Ön egyik gondolatát. A migránsok nem Magyarországra akarnak menni, a migránsok Magyarországon keresztül Ausztriába, Németországba és Svédországba akarnak menni, mi valójában Ausztriát, Svédországot meg Németországot védjük. Valójában mi a schengeni szerződést tartjuk be, és furcsállom, hogy Ön, mint európai parlamenti képviselő azért támadja meg Magyarországot, mert Magyarország betartja a schengeni szerződést, nem is elsősorban a saját érdekében, hanem a németek, a svédek meg az osztrákok érdekében. Mi, magyarok úgy gondoljuk, hogy inkább elismerést érdemelnénk, nem pedig támadást. Azok a hozzászólások, amelyek az Európai Néppártban próbálnak ellenállást kialakítani az én pártommal szemben, azt kell mondjam Önöknek, hogy ez – ha bántok valakit, elnézést kérek, ezt mi jól ismerjük – egy régi kommunista taktika: Önök föl akarják szalámizni az Európai Néppártot. Nyilván azért akarják fölszalámizni, hogy utána itt erősebbek legyenek. Mi ismerjük ezt, így tették tönkre a demokráciát Magyarországon a kommunisták. Azt javaslom az Európai Néppártnak, ne fogadja el ezt a megoldást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A migránsügyben kialakított álláspontunk teljesen világos. Az illegális bevándorlást meg kell állítani, a különválogatást menekültek és migránsok között az Európai Unió területén kívül kell elvégezni, és a bajba jutott embereknek oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van, és nem a bajba jutott embereket kell behozni az Európai Unióba. Ki nem hajtja végre az áthelyezéseket?

Tisztelt Pittella Képviselőtársam!

Tíz százaléknál kevesebbet relokáltak. Nem Magyarország volt az, aki ebben nem vett részt, az csak ezer embert érintett. A megadott keretszámnak tíz százalékát sikerült áthelyezni! Nyilvánvaló, hogy az áthelyezésre épülő, a kötelező kvótára épülő politika megbukott. Fölösleges erőltetni, hiszen azok az államok, amelyek – szemben velünk – nem nyíltan szegülnek szembe, azok sem hajtják végre. Ez egy rossz gondolat volt. Ha kiderül egy rossz politikai gondolatról, hogy megbukott, akkor azt abba kell hagyni, és más megoldást érdemes keresni.

Kell mondanom egy szót a pénzről is. Nézzék, az a pénz, amit Magyarország az Európai Uniótól kap, nem könyöradomány. A kohéziós politikával mindenki jól jár, az Európai Unió minden egyes tagállama jól jár, Önök is keresnek rajta. Akik adják a pénzt, azok is keresnek rajta. Nem is keveset, beszéljünk erről nyíltan. A nettó befizetők haszonélvezői a kohéziós politikának, erről az Önök biztosai nyíltan szoktak beszélni, számokat is mondanak. Nem idézem vissza, hogy a nekünk adott pénz hány százaléka megy vissza az Önök országába. Meggyőződésem, hogy ez a kohéziós politika egy helyes dolog. Mi lebontottuk a vámokat, a piacainkat megnyitottuk, és lehetővé tettük a tőke szabad áramlását, miközben olyan szegények voltunk a kommunizmus után, olyan tőkehiányosak, mint a templom egere. Meggyőződésem, hogy a kohéziós politika nélkül nincsen fair verseny. Nem kérhetik tőlünk, tisztelt Képviselő urak és hölgyek, hogy fogjuk be a szánkat, és nem beszélhetnek velünk úgy, mintha Önök ajándékot adnának nekünk, és mi az Önök megvásárolt lekötelezettjei lennénk. Ezt a pozíciót nem fogadhatjuk el, Magyarországnak ezt vissza kell utasítania.

Ami arra vonatkozik, hogy Magyarország valamifajta autoriter politika rendszer lenne, ráadásul személyesen nekem köszönhetően – bár nyilván itt nem rólam van szó, hanem a tízmillió magyar emberről –, szeretném azért Önöket tájékoztatni, hogy tizenhat évet töltöttem ellenzékben a parlamentben, és csak most kezdem meg a tizenkettedik kormányzati évemet, és azon kevés európai vezetők közé tartozom, aki amikor vesztett, nem ment el az üzletbe, nem ült be jól fizető igazgatótanácsokba, nem tart óriási összegekért vendégelőadásokat. Amikor mi vesztettünk, a pártom és én személy szerint maradtunk a politikában, és vállaltuk az ellenzéki vitákat, küzdöttünk, és visszaszereztük az emberek bizalmát. Egy ilyen országot és egy ilyen kormánypártot vádolni autoriter rendszerekkel, és autoriter országokat emlegetni velünk egy lapon, ránk vonatkozóan, azt gondolom, hogy egész egyszerűen nem méltányos és nem fair.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én sok mindent gondolok, sok mindenfélét gondolok Soros Györgyről, de azt nem, hogy valaha az életében is azért adott volna bárkinek ösztöndíjat, mert azt gondolná, hogy azzal megvásárolta volna élethosszig a véleményét. Úgyhogy az erre vonatkozó föltételezéseket is vissza kell utasítanom.

És végezetül az illiberális demokráciáról is kell mondanom egy szót, hiszen Önök ezt szóba hozták. Úgy van az, hogy Közép-Európában azt gondolják, hogyha a liberálisok nem nyernek, vagy nem részei a kormánynak, akkor nincsen demokrácia. Ebből elegünk van! Az igazság az, hogy mi azt gondoljuk, hogyha nem a liberálisok nyernek, attól még lehet demokrácia. Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!