Telefonon értekezett az Egyesült Államok megválasztott elnökével, Donald Trumppal, s komoly remény mutatkozik arra, hogy rendeződhet a viszonyunk Amerikával –­ mondta a Világgazdaságnak adott interjúban Orbán Viktor.

Minden érintett fél aláírta a bérmegállapodást, számítottak ilyen gyors megoldásra?

Számomra mindig az tűnt ésszerűnek, hogy lennie kell egy ilyen megállapodásnak, azt azonban senki sem tudhatta, hogy a pártpolitika milyen mértékben itatta át az érdekképviseleteket. Vajon a gazdasági észszerűség vagy a politikai érdekek alapján döntenek az érintettek? A jó hír most az, hogy nem veszett ki a józan ész a magyar gazdasági élet szereplőiből. Politika ide, pártszimpátia oda, a viharos európai viszonyok közepette úgy látom, két lábbal állnak a földön. Ráadásul mindenki tudta, ennél többet a mostani helyzetből nem lehet kihozni. Az is egyértelmű, hogy az érdekképviseleteknek van történelmi látásmódjuk, vagyis emlékeztek arra, hogyan volt ez 2010-ben. Akkor még mindenki nevetett volna azon, ha azt mondják nekik, hogy hat év múlva ilyen megállapodás lesz. Annak idején inkább a gazdaság összeomlása volt napirenden. Ennek a megállapodásnak az adja az alapját, hogy a magyarok képesek voltak többet, jobb minőségben dolgozni. Emellett elhitték, hogy nem kell mindig a kiskapukat keresgélni, és a segélyre alapozott élet helyett érdemesebb a munkára alapozott életformát választani. Hat éve ugyanis a dolgozó emberek is azt látták, hogy ügyeskedésből, a segélyek és családtámogatások jó kihasználásából jobban meg lehet élni, mint munkából. Innen kellett eljutni a munkaalapú társadalom világába. A mostani megállapodás legfontosabb üzenete tehát az, hogy Magyarországon megéri dolgozni.

Elmondhatjuk, hogy ezzel elkezdtük a felzárkózást az uniós bérekhez?

Sosem tekintettem mércének az uniós béreket. A szakírók és egyes politikustársaim is folyton a többi tagország béreihez méricskélnek. Szerintem ez nagyon keveset mond. Persze ezt azért tartják fontosnak, mert úgy gondolják, hogy sok magyar emiatt vállal külföldön munkát, azonban ez csak részben igaz. Azáltal ugyanis, hogy Magyarország az egységes uniós munkaerőpiac része lett, itt mindig is jönni-menni fognak az emberek. Én 1989-ben, 26 évesen, nevetséges ösztöndíjért egy gyerekkel a mózeskosárban vágtam bele az angliai tanulásba és munkába. A fiatalokat nem lehet visszatartani, és nem is kell. Akiben van elég bátorság, az hadd menjen, ebben támogatni kell, láthassa a világot. Fontos azonban, hogy legyen a hátterében egy olyan ország, ahová mindig vissza tud jönni. Nem hiszem tehát, hogy önmagában az európai és a magyar bérek közötti különbség magyarázná ezt a döntést. Azonkívül nem is lehet mindent forintosítani. Felbecsülhetetlen, pénzben nem, csak életminőségben kifejezhető értéke van a magyarországi közbiztonságnak, a GMO-mentes termelésnek, annak, hogy itt nincsenek nagy tömegben migránsok, csak hogy néhány példát mondjak. Ha néhány év múlva beérnek az egészségmegőrzési beruházások, elkészülnek a kerékpárutak és más rekreációs fejlesztések, akkor hazánk a legjobb életminőségű országok egyike lesz.  A saját és kormányom munkáját csakis akkor fogom eredményesnek tekinteni, ha az alsó középosztályt sikeressé tudjuk tenni, illetve a legalul lévő társadalmi csoportok számára is kinyílnak azok a kapuk, amelyek lehetőséget nyitnak feljebb lépni a középosztályba.

A megállapodással elveszítjük az alacsonyabb munkabérekből származó versenyelőnyünket?

Közkeletű vélekedés, hogy a magyar versenyelőny az alacsony munkabérekből származik. Szerintem ez nem így van. Magyarországon azért nem voltak eddig magasabbak a bérek, mert nem volt gazdasági növekedés és hatékonyságjavulás. A versenyképes bérekhez ugyanis versenyképes cégekre van szükség, különben a társaságok bezárhatják a kapuikat. Nem csupán történelmi, hanem gazdasági tény is, hogy Magyarország egy ezeréves állam, amelynek kormányzási formái mindig is a nyugati világ fősodrában voltak, kivéve a kommunista kísérlet időszakát. Európa szívében vagyunk, vagyis nemcsak a hadi utak, hanem a kereskedelmiek is rajtunk keresztül vezetnek. Egy kormánynak pedig ebből kell tőkét kovácsolnia például az infrastruktúra fejlesztésével. De ha a versenyképességről beszélünk, nem csak az számít, mi történik a munkahelyen. Kultúrország a miénk, a munkaidőn kívül is tud jó lehetőségeket nyújtani. Végül a versenyképesség szempontjából az egyik legfontosabb tényező az, ha a gazdasági élet szereplőinek olcsóbban tudunk áramot adni, mint a többi nyugat-európai állam. Ezért vagyok elkötelezett híve a paksi fejlesztésnek, ami ezt biztosítani fogja. Azzal is érdemes kalkulálni, hogy az egész térségünk felértékelődik. A V4-ek szerepe az Európai ­Unión belül növekszik. Így most már nem a felszínen maradást kell célul kitűzni, hanem lehet növekedni, terjeszkedni, beruházni. A magyar vállalkozások természetes terepét a tágabb régiónk jelenti, ezért a gazdaságdiplomáciának is erre kell majd fókuszálnia.

A nyugdíjasokat kell félteni, hogy kimaradtak a megállapodásból? Lesz új nyugdíjszámítási rendszer?

A nyugdíjasokkal megállapodást kötöttünk, hogy megtartjuk a nyugdíjak reálértékét. Ezt be is tartottuk, sőt túlteljesítettük, reálérték-növekedést is elértünk. Természetesen tudjuk, hogy nem könnyű az idősek élete. Az, hogy milyen új számítási rendszer legyen, egy többéves, még előttünk álló vita, amely szakmai körökben el is kezdődött, és bátorítom, hogy folytassák. Ebben a pillanatban azonban a nyugdíjrendszer határait nem lehet feszegetni. Amit tehetünk, az a megélhetési költségek csökkentése, ebben nagy szerepe van az általános forgalmi adó leszállításának. Emellett a most megkötött bérmegállapodásnak köszönhetően lehetőségem nyílt egy olyan javaslatot tenni, hogy a jövő évi nyugdíjemelés mértékét 0,9 százalékról 1,6 százalékra növeljük. Azt, hogy ezenkívül lehet-e még valamilyen egyszeri juttatásban is gondolkodni, majd meglátjuk, ezt a kérdéskört még körül kell járnunk.

A kis magyar vállalkozások aggódnak, hogy miként termelik ki a bérnövekedés költségeit. Mi lesz velük?

Itt szerintem lesz egy kis meglepetés, mert hirtelen ki fog derülni, hogy sok vállalkozás csak azért nem haladta meg az 500 millió forintos adóhatárt, mert a kedvezőbb kulcs után akart fizetni. Ez nem kritika, az adóoptimalizálás mindenhol jelen van a világban, ugyanakkor erre a trükkre az egységes adókulcs mellett már nem lesz szükség. Az egy-két főt foglalkoztató cégeknél az átalányadózás megduplázása hozhat nagy javulást.

A személyi jövedelemadó csökkentésére maradt így tér?

Régóta szívügyem, hogy ezt az adókulcsot tíz alá, kilenc százalékra vigyük le. Életem egyik nagy pillanatának is tartanám, ha ez megvalósulna, és ezt kértem is a pénzügyminisztertől. Ő azonban azt mondta – és ezzel sajnos egyet kellett értenem –, hogy „minden azért nincs”. Nem lehet egyszerre társasági adót, járulékot meg még szja-kulcsot is csökkenteni, ugyanakkor emelni a minimálbért és a nyugdíjakat. A szándék tehát megvan, de a végrehajtás az elkövetkező évek teljesítményétől függ.

Az aláírást követően azt nyilatkozta, újabb megállapodásokra is szükség lesz. Mire gondolt pontosan?

Korszakváltás előtt vagyunk, az egész világgal együtt. A most ismert gyáripar öt év múlva már nem ugyanilyen lesz. Az a szakmunkásképzés, amit ma folytatunk, pár év múlva értéktelenné válik. Már elindult a világméretű verseny, hogy ki tudja a leggyorsabban átállítani gazdaságát és társadalmát a digitalizáció korszakának új kihívásaira. Ez a béremelés, amely most történik, a kiinduló pozíciót alapozza meg, de ezzel még nem válaszoltuk meg a kérdést. Tehát mindenkinek lelohasztanám a lelkesedését, annak ellenére, hogy történelminek is nevezhetjük a megállapodást, hiszen az, hogy ez egy jobboldali kormánynak sikerült, csupán szakmai érdekesség. De ismétlem: csak a kiindulópontja annak, ahogy Magyarország reményeink szerint megtalálja a helyét a mostani kihívások során.

Magyarország pozíciója változik attól, hogy jövőre új elnöke lesz Amerikának?

Valamivel többet tudok már, mint ami a híradásokból kihámozható.  Beszéltem telefonon az új amerikai elnökkel, így állíthatom, hogy a mi pozíciónk sokat javult. Donald Trump világossá tette, hogy nagyra tartja Magyarországot. Úgy érzékeltem, tudja, hogy a magyar egy bátor és szabadságharcos nép, amelynek az elmúlt hat évben elért gazdasági eredményei kiemelkedőek. Meghívott Washingtonba, mire elmondtam neki, hogy már régen nem jártam ott, hiszen „fekete bárányként” kezeltek. Nevetve annyit válaszolt, hogy őt is. Donald Trumpról azt gondolom, hogy most olyan elnöke lesz Amerikának, aki ideológiailag nem korlátozott, tehát nyitott ember, és sokkal inkább a siker, a hatékonyság és az eredmény érdekli, mintsem a politikai elméletek. Ez nekünk kedvez, hiszen a tények mellettünk szólnak. A gazdasági együttműködés eddig is jó volt, csak az ideológiák jelentettek akadályokat.