2014. június 27. Brüsszel

[Újságírói kérdés: Volt egy 26-2-es szavazás, ha jogilag nem is, de politikailag befolyásolja-e a döntés értékét, súlyát?]

Először is önmagában az mindig kicsit furcsa, ha azon kell gondolkozni egy demokráciában, hogy egy szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában ha vita van, márpedig itt vita volt, a dolgokat el kell valahogy dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk, mint régen a háborúkban, hanem megszámoljuk. Megszámoltuk és 26-2-t találtunk. Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogyha nincs egyetértés. A magyar álláspontot egyébként nem befolyásolták a számarányok, mert elvi kérdést képviseltünk, tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor is így szavaztunk volna, mert azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a szempontból, hogy mi nem járulunk hozzá, hogy az folytatódjon, ami az elmúlt öt évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés kereteit. Ezt el is mondtam a hozzászólásomban. Ha úgy érezzük, hogy a keretek szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret, és új szabályokra van szükségünk, akkor vessük fel a kérdést, Magyarország erre készen áll, akkor vitassuk meg, és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens, demokratikus, előkészített és megfontolt. Ne pedig esetről esetre térjünk el értelmezésekkel az alapszerződés tényleges szándékaitól.

A második dolog, ami miatt nekünk ez fontos, az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek érdeke; a nagyok puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni, a magunkfajta közepesek vagy a nálunk kisebbek rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz pedig biztos jogi háttér szükséges. Vagyis egy stabil, nem megkérdőjelezhető alapszerződésre van szükségünk, ez a magyar nemzeti érdek. Másodsorban az elmúlt öt évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak európai uniós hatáskörbe vonni, amelyek egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak – rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik –, tehát van jó néhány olyan ügy, ahol éppen a lopakodó szerződésmódosítás miatt bevett gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése. És egy erőteljes jelzést kellett adnunk a tekintetben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, ezt nem lehet folytatni, és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Na ezért van az, hogy én valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.

[Újságírói kérdés: Juncker személyével szembeni kritikáját is elmondta?]

Nem, mert azzal kezdtem, hogy Magyarország számára ez nem személyes kérdés.

[Újságírói kérdés: Nem is tekinti presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Cameronnal az ellenzők között?]

Sokfajta habitusú ember létezik, én amikor így szoktam maradni, akkor azt nem úgy tekintem, hogy presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett, ami ráadásul messze túlmutat a saját személyes érdekeinken, tehát még az Európai Néppárt érdekein is messze túlmutat. A magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy időnként van, hogy az ember egyedül marad. Van, amikor ketten vagyunk, van, amikor többségben, de az, hogy mennyien vannak még velünk, a kiállás értékét és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk képviselni a saját nemzeti érdekeinket.

[Újságírói kérdés: És a magyar nemzeti érdeket most hogy lehet majd képviselni, milyen jövő vár rájuk így hogy Juncker lesz az elnök, és Ön kisebbségben maradt?]

Meg fogja érteni a magyar álláspontot.

[Újságírói kérdés: Fideszes képviselők hogyan fognak szavazni Junckerről Strasbourgban?]

Titkos szavazással. Nekem van egy világos álláspontom, hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de minden képviselő egy titkos szavazatot fog leadni, hiszen maga az eljárás titkos, mert személyi kérdésről van szó.

[Újságírói kérdés: A változás iránti igényt mennyire sikerült érvényesíttetni az ötéves stratégiai tervben?]

Ha itt lenne a dossziém, föl tudnám sorolni szám szerint is. Van benne jó néhány dolog, amiben sikerült. Ez talán egyébként fontosabb is, mint a bizottság elnökéről szóló személyi döntés. Említek néhányat: egyértelműen elfogadták azt a korábban támadott gazdaságpolitikai elemet, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell, ez benne van a szövegben. Ezt korábban minden évben, amikor értékelték a gazdaság teljesítményét, kifogásolták. Aztán benne van a versenyképes energiaár kérdése. Itt nekünk van egy radikális álláspontunk, amit azért néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó verseny a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árat eredményez, de ez bizonyos termékek esetében nincsen így, mint például az energia. Ezért ott meg kell fontolni, hogy ilyenkor mi a fontosabb: a szabályozás elvszerűsége vagy pedig a fogyasztók érdeke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Úgyhogy úgy érzem, hogy itt is van egy elmozdulás. Aztán van a migráció tekintetében, ugye, mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az uniónak világossá kell tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt, tehát mi a migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani. Ez ilyen nyersen nincsen benn a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal jobban kell kezelni az uniónak, mint tette az elmúlt időszakban.

[Újságírói kérdés: Mi a helyzet a költségvetési lazítás kérdésével?]

Költségvetési lazításról nincsen szó – most szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, amit Önökkel folytatok, de az idő nagy része erről a vitáról szólt. Én most magyar nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéséket, de ha az európai diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom Önöknek, akkor a legnagyobb vita azon volt, hogy lehet-e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat, vagy nem, és ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi-e a már a most megkötött szerződések összessége, vagy új szerződésre vagy módosításokra van szükség a pénzügyi és stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita a déliek és északiak között erről a kérdésről zajlott.

[Újságírói kérdés: És lehet?]

Mi ezen a vitán kívül vagyunk, ugyanis Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott, amely radikálisan eltér mindenkiétől, amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék, hogy a trojka, vagyis az Európai Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési modellt Magyarország nem használta. Mi egy más válságkezelési modellt használunk, amiben mi egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet, és növeljük a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés, és egyszerre van szilárd államadóság-csökkentés, költségvetési szinttartás, tehát mi egy más gazdaságpolitikai filozófiával és eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogyan ez itt szokás, ezért az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarország számára. Mi egy dolgot tudunk, nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az itteni állapotok, különösen az export kapcsolatok okán, hatást gyakorolnak Magyarországra. Akármit is csinálnak ők, mindegy nekünk, csak csinálják jól.

[Újságírói kérdés: A kiszivárgott lengyel hangfelvételek bármilyen formában akár esetleg egy informális kávézás keretében Ön és Donald Tusk között szóba kerültek az elmúlt két napban?]

Nem, de a magyar álláspont ebben teljesen világos, ezt a minisztereknek is elmondtam kormányülésen, tehát ha alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, ha beszélünk, nem iszunk alkoholt. Mert ha alkoholt iszunk, és beszélünk, és felveszik, az maga a katasztrófa, ezt lehetőleg kerüljük el.