Kormányportál

2015. június 3. Szolnok

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az én tisztem ma itt annyi, hogy ismertessem azt a megállapodást, amit Szalay polgármester úrral néhány perccel ezelőtt aláírtunk.

Mielőtt ezt megtenném, azonban engedjék meg, hogy fölidézzem, hogy annak a politikai közösségnek, amelynek ma én vagyok a vezetője, a polgári, nemzeti és keresztény politikai közösségnek különös felelőssége is van Szolnok városa iránt, mert a bizalmat illendő meghálálni. Polgármester úrral végignéztük 1990-ig visszamenőlegesen az önkormányzati választások eredményét, és itt azt tapasztaljuk, hogy 1991-től kezdődően egészen 2002-ig mégiscsak a mi jelöltünknek adtak bizalmat polgármesterként az itt lakók, utána négy éven keresztül ellenzékbe szorultunk, majd 2006-ban és onnantól máig ismét bizalmat kaptunk. Azért ez óriási teljesítmény. Egy ekkora város életében kivívni és megtartani, elveszteni, majd visszaszerezni a választók bizalmát bizony nagyon nagy munkát jelent és egyben felelősséget is, hiszen minden egyes leadott szavazat, minden egyes ciklusra szóló polgármesteri megbízatás egyben felelősséget is jelent. Jól kell szolgálni az itt élő városlakók életét.

22 milliárd forintot vittünk el innen, de nem úgy, mint a szocializmusban, hanem adósság formájában, tehát mi nem a pénzt vittük el, hanem az adósságot. Az annyi, mint hogyha egyébként 22 milliárd forintot adtunk volna a városnak, hogy fizesse ki az adósságait, és szabaduljon meg – ahogy a polgármester úrtól hallhattuk – a következő évekre az adósságszolgálat terhétől, ami évente bizony elérheti a másfél milliárd forintot is. Önök ismerik Szolnok városát, ismerik az itteni gazdasági nagyságrendeket. Ha innen az itt előállított értékből, az itt dolgozó emberek munkájának eredményéből minden évben másfél milliárd forintot el kellene vinni korábban fölvett hitelek adósságszolgálataként, azt jelentené, hogy minden évben ennyivel szegényebb lenne a város. Nagy dolog, hogy az előző ciklusban túljutottunk ezen a nehéz szakaszon.

A másik dolog, amit szeretnék megjegyezni még, hogy most mi egy megállapodást írtunk alá. Tehát amiről beszélni fogok, az nem szándék, nem elképzelés, nem ötlet, nem terv, hanem ez egy megállapodás, és úgy szokás a polgári táborban, hogy a megállapodásokat be kell tartani. Eddig minden megállapodást Szolnok városa betartott, amit velünk kötött, és a kormányzatról is elmondható mindez.

A megállapodást könnyű kézzel és könnyű szívvel írtam alá. Más egy olyan várossal megállapodást aláírni, amit az ember kívülről-belülről ismer, és más olyannal, amit nem. Én éltem ebben a városban a nyolcvanas évek közepén; Széchenyi lakótelep, Orosz György út, tízemeletesek, tehát még csak azt sem mondhatnám, hogy a város tradicionálisan legfelkapottabb részén húztam volna le néhány évet. Remek embereket ismertem meg, és az a lakótelepi világ is komoly értékekkel rendelkezik. Ismerem tehát a várost, és ezért könnyű volt aláírni. Ha megengedik, én ennek a megállapodásnak azt az értelmezési keretét adnám az Önök számára, amivel a barátaim fogadtak, amikor 1986-ban ideköltöztem érthető és menthető okokból az Önök városába, azt mondták, hogy kis Moszkvába fogsz költözni? Ezt most csak azért idézem ide, mert Szolnok azon városok egyike – van még néhány ebben az országban –, amely a rendszerváltás előtt úgy érezte, hogy valójában kis Moszkva, vagyis egy szocialista típusú város. Aztán, amikor ideköltöztem, és itt morzsolgatni kezdtem az éveimet, akkor kiderült, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Persze minden város szocialista város volt abban az időben, mert szocializmus volt. A kommunizmusnak ez volt a becézése. Valójában ebben a városban mindig is megvoltak a polgári gyökerek, és megvoltak a polgári kultúrának a menedékei. Említenék is néhányat ezek közül. Itt volt azért egy komoly vallási és lelki élet már abban az időszakban is, ezért is örülök annak, hogy a történelmi egyházak képviselői ma itt vannak velünk. Aztán egészen kiváló polgári hagyományokkal rendelkező középiskolák voltak már a nyolcvanas években még a régi időkből itt maradt nagy tanáregyéniségekkel, akik közül volt, akit személyesen ismerhettem. Aztán a művésztelep, ami itt volt, és most is itt van. Aztán a színház a nyolcvanas években, egy igazi polgári színházi központ, a színházi élet igazi polgári központja volt Szolnok. És aztán persze a sport úgy, ahogyan azt Polgármester úr mondta. És én megismerhettem a nyolcvanas évek közepén egyébként azt a világot is, amilyen lehetett volna Magyarország, hogyha nem kulákosítanak, és nem veszik el az emberektől a földet, mert itt bizony egy nagyon komoly parasztpolgári kultúrával rendelkező réteg is volt, akiktől, ha a földet nem vették volna el, akkor ma ez a város úgy nézne ki, mint Ausztria bármely városa. Na, ennyit a múltról.

Én ezt csak azért szeretném itt megemlíteni, mert most, hogy a kormány bejelentette, hogy a következő évi költségvetéssel, tehát 2016. január 1-jétől kezdve a meghirdetett politikai cél az ország polgári berendezkedésének megvalósítása. Azt szerettem volna érzékeltetni ezzel a néhány visszaemlékező mondattal, hogy ebben a polgári Magyarországban megvan a helye Szolnok városának, amely igenis egy polgári és polgárváros, és ez a jellege meg is fog erősödni, amennyiben végre tudjuk hajtani az itt most megkötött megállapodást. Persze sosem szabad elfelejteni, hogy a polgár és a polgárváros szó, a polgári berendezkedés mindig a kiegyensúlyozottsággal meg valahogy a kényelemmel rokon értelmű szó, de ahhoz, hogy az embernek ilyen élete legyen, dolgozni kell, munkahelyekre van szükség és vállalkozásokra, mert a polgári létnek anyagi alapjai vannak. Ha azt nem állítjuk elő, akkor akarhatunk mi bármilyen életet berendezni ebben az országban, hiányozni fognak a gazdasági, pénzügyi alapok. Szerencsére az Önök városa, Szolnok városa ezeket az anyagi alapokat az elmúlt évek jó városvezetésének és az itt élő emberek munka iránti elkötelezettségének köszönhetően megteremtette és előállította.

Lássuk tehát a megállapodást! Először is a Balla-programot vettük elő. Balla György képviselőtársunk mondta még a Fidesz szolnoki megalakulásakor – ez ’88 vagy ’89-ben lehetett ebben az ominózus Széchenyi lakótelepi Orosz György úti lakásban –, hogy az akkor megalakuló helyi Fidesz programjába első helyre azt kell írni, hogy Szolnokot négysávos autóút kösse össze Budapesttel. Amíg ezt nem érjük el – mondta Balla György későbbi képviselőtársunk –, addig itt soha semmilyen szavunknak hitelt adni nem fognak. Most ennek a megállapodásnak, amelyet ma aláírtunk, ez az első pontja. Tehát szép pályát futott be, húsz-egynéhány éves karrierje van ennek a programnak. Épp ideje, hogy most már lezárjuk. Egy nagy kérdést kellett eldönteni a polgármester úrral, a nyomvonalnak a kérdését, hogy a négysávos autóút Budapestről milyen útvonalon keresztül közelítse meg az Önök városát. Végül is a klasszikus útvonal mellett döntöttünk, tehát ez a klasszikus 4-es, az M0-stól induló 4-es útvonal, ami a repülőtérről jön, és ez azt is jelenti, hogy miután ott már az engedélyezési eljárásokat is nagy részben lezártuk, a Szolnokot a Feriheggyel összekötő négysávos autóút építésének a munkálatai 2016-ban meg fognak indulni, és vagy az én ciklusom végéig, vagy Ferenc ciklusának a végéig – ez 2018-at vagy 2019-et jelent – ezt az építkezést be is fogjuk fejezni, és az Önök városa össze is lesz kötve a magyar autópálya- és autóútrendszerrel. Ezzel azonban nem válaszoltunk meg minden nehéz kérdést, mert itt van az északi irányból a várost elkerülő útszakasznak a kérdése. Erről is megállapodtunk a mai napon, hogy ezt meg fogjuk építeni. Ehhez mindenfajta jogi, technikai kérdéseket kell rendezni, mert az Európai Unió ezt a programot már nem támogatja, ezt Önök is ismerhetik a médiából. Erre európai uniós forrás nincs, ezt magyar költségvetési forrásból kell megvalósítani. Az előzőt le kell zárni, el kell számolni, és egy új, költségvetési forrásokra támaszkodó programot kell megindítani, de ma az a döntés született, hogy ezt az északi elkerülőt mindenképpen meg fogjuk építeni. És munkacsoportot állítunk föl arra nézve is, hogy utána hogyan fog ez majd Törökszentmiklós irányában haladni úgy, hogy a már elkészült műtárgyakat is fel tudjuk ebben használni. Úgy látom, hogy itt egy értelmes megoldásra jutottunk. A dolgok szerencsés együttállásának eredménye az, hogy ma délután a magyar kormány kabinetülést tart Budapesten, és ott ennek a megállapodásnak a közlekedési pontjait kormányrendeletben vagy határozatban meg fogjuk erősíteni, tehát, Ferenc, én ma délután a megállapodás első pontját már teljesítem is, legalábbis ebben a reményben indulok vissza Budapestre.

A megállapodás második pontja arról szól, hogy miután a polgári berendezkedéshez gazdasági erő és gazdasági alapok kellenek, ezért itt ipart is, gazdaságot is kell fejleszteni. Az ehhez szükséges területek elfogytak Szolnok városában, ezért arra jutottunk, hogy egy 300 hektáros új ipari parki területet fogunk létrehozni. Ezt a területet a kormány fogja megvásárolni, és a város rendelkezésére fogja bocsátani. A vételárat mi álljuk, a fölkantározást, a fölszerelést, az alkalmassá tételt pedig a város valósítja meg. Ez a megállapodásunk második pontja.

A megállapodásunk harmadik pontja a Véső úti MÁV Sporttelepre vonatkozik, ahova egyébként már korábban adtunk az atlétikai központ érdekében 529 millió forintot, és a polgármester úr javaslatára a strandfürdő fejlesztése érdekében további egymilliárd forintot ítéltünk meg erre a célra.

A megállapodás következő pontja, hogy a művésztelep számára egymilliárd forintos fejlesztést ítélt meg a kormány.

A következő pont a tiszaligeti fejlesztéseknek a kérdése. Tiszaliget gyönyörű, ezt Önök is láthatják, ugyanakkor van még rajta fejleszteni való, különös tekintettel a strandfürdőre. A polgármester úr egy olyan tervet mutatott be, amely egy 3 milliárdos fejlesztést tartalmaz, és a kormány az ehhez szükséges forrást rendelkezésre fogja bocsátani. Régi közös tervünk most már eljutott a megvalósulás küszöbére, hogy Szolnok mégiscsak a Tisza városa, talán fővárosa is, de itten vitát lehetne nyitni néhány város között, hogy kit is illet meg ez a cím. Akárhogyan is, de meghatározó városa Szolnok a Tisza folyónak, az mégsem járja, hogy itt nincs egy XXI. századi, modern kikötő, ezért egy egymilliárd forintos kikötő-fejlesztési programot fogunk megindítani a város terveinek megfelelően.

Tárgyaltunk arról, de nem zártuk le a tárgyalást, hogy az országos vízügyi irányítás Szolnokra költöztetése vajon lehetséges-e. Bizonyára ismerik, hogy van egy olyan elképzelése a kormánynak, hogy azokat a közigazgatási egységeket, amelyeknek nem feltétlenül kell Budapesten lenniük, sőt bizonyos szempontból jobban passzolnak, illenek valamely vidéki város kultúrájához vagy szakmai hagyományához, nem feltétlenül kell Budapesten tartani; a vízügyi igazgatás például egy ilyen kérdés. Szolnok város bejelentkezett arra a címre, hogy az országos vízügyi igazgatás központja legyen. Erről tárgyalunk, egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy meg tudjunk erről állapodni. Ez néhány városrendezési kérdést is az ingatlanok tekintetében – a város számára kedvezően – rendezne, igazítana el. Itt egy közös munkacsoportot állítunk föl, és reményeim szerint az év végéig döntést tudunk hozni.

És végezetül fontosnak tartom, hogy a polgármester úrhoz hasonlóan emlékeztessem magunkat arra, hogy ez egy vasutas város is, egy vasúti irányítási központ is. Egy értékes szakmai kultúrával rendelkezik az Önök városa, ez a vasutas kultúra, és rendelkezik egy értékes szakmai hagyománnyal is. Ezek olyan értékes kultúrák, illetve hagyományok, amelyekről nem szabad lemondani. Ahhoz, hogy ne mondjunk le erről, fejleszteni kell. Itt már vannak magánerőből megvalósult komoly fejlesztések. Most abban maradtunk, hogy miután Szolnok városa ipari kultúra szempontjából is bizonyított, hiszen két Intercity próbakocsi lefutotta a szükséges próbaidőket és próbatávolságot a magyar pályarendszeren, ezért döntést kell hoznunk ezeknek a járműveknek a fejlesztéséről, legyártásáról és üzembe helyezéséről. Ezért abban maradtunk ma a polgármester úrral, hogy a kormány, illetve Szolnok városa egy közös fejlesztési tervet készít majd arról, hogyan lehetne a jövendő magyar vasútjába minél nagyobb számban bevonni azokat a járműveket, amelyeket itt, Szolnok városában fognak előállítani a meglévő ipari kultúra és hagyomány alapján a Szolnokon dolgozó emberek.

Tisztelettel jelentem ezt a megállapodást kötöttük a mai napon. Úgy érzem, hogy egy délelőttre ennyi talán elég is lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket!