Orbán Viktor sajtónyilatkozatának szó szerinti leirata, amely 2017. február 24-én hangzott el Montenegró miniszterelnökével, Duško Markovićcsal folytatott tárgyalását követően Budapesten.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Montenegró miniszterelnökét és delegációját. Egy baráti és sikeres tárgyaláson vagyunk túl, már a kiindulópont is előnyös volt. Magyarországon Montenegrót sikeres országként tartjuk számon, Magyarországról komoly beruházások mentek ebbe az országba, sikeresen és megelégedéssel végzik ott a munkájukat, és az ország méretéhez képest sok magyar megy turistaként is Montenegróba, akik saját szemükkel láthatják, hogy micsoda fejlődést mutatott Montenegró az elmúlt években. Úgyhogy magának a megbeszélésnek a kiindulópontja is a kölcsönös tisztelet volt. Ráadásul a miniszterelnök úr nemrégen alakított sikeres kormányt, ami egy nagy teljesítmény, hiszen a mai világban egész Európa területén – legyen szó keletről vagy nyugatról – nem könnyű működőképes kormányokat tető alá hozni. Ezért Magyarország nevében gratuláltunk is a választási sikerhez és a kormányalakításhoz. Harmadrészt azért volt kedvező a kiindulópontja a tárgyalásoknak, mert Magyarország elvi alapon, a történelmi sorsközösség okán a kezdetektől fogva támogatta Montenegró NATO-tagságát, és támogatja európai uniós tagságát is. A két ország kapcsolatát semmilyen nehézség nem terheli, ellenben éppen az elmúlt években kialakult együttműködés kifejezetten felhajtóerőt ad a két ország kapcsolatainak. Mi örömmel támogattuk a NATO-tagságot, az ő sikerüket a mi sikerünknek is érezzük, hiszen végül is fölvették Montenegrót a NATO-ba, habár még négy ország ratifikációja hátravan, de mégis úgy gondoljuk, hogy ez egy óriási siker. Ha Önök ránéznek a térképre, akkor láthatják is, hogy milyen nagy siker ez, és szeretnénk, hogyha ugyanezt a közös sikert élnénk át az uniós tárgyalások végén is, hiszen meggyőződésünk, hogy Montenegrónak az Európai Unióban van a helye. És ha a belső problémáink az unión belül nem fognák le a kezünket, és nem lassítanának bennünket, Montenegrónak már lényegében az előszobában vagy egyetlen lépésre kellene lennie csak a teljes jogú tagságtól, hiszen ha valaki járt Montenegróban, akkor láthatja, hogy ez az ország valójában fölkészült a tagságra. Magyarország úgy tartaná ezt igazságosnak és elvszerűnek, ráadásul az európai béke és biztonság szempontjából is úgy látná kívánatosnak, ha Montenegró minél hamarabb kapcsolódhatna, teljes jogú tagjává válhatna az Európai Uniónak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Meggyőződésünk, hogy az európai kontinens békéje és biztonsága nem hozható létre a Balkán békéje és biztonsága nélkül, ez pedig csak a NATO-tagságon keresztül és az európai uniós tagságon keresztül képzelhető el. Ami a gazdasági együttműködést illeti, ez kiemelt témája volt a mai megbeszéléseknek, ott a legfontosabb, mint láthatták az előbbi aláírási ceremóniából is, hogy sikerült végül is minden akadályt, az utolsókat is elhárítani az elől, hogy a két ország fővárosa között közvetlen légi járat induljon meg. Tehát a két ország polgárait immáron összekapcsolhatja a reményeink szerint a tavasz során meginduló közvetlen légi járat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném aláhúzni azt is, hogy a magyar befektetések Montenegróban kifejezetten sikeresek, a magyar vállalkozások semmifajta negatív élményről nem számoltak be. Kifejezetten úgy érezzük, hogy Montenegró olyan hely, ahol a Magyarországról érkező befektetőket szívesen fogadják. A magyaroknak mondom, a magyar sajtónak mondom, hogy láthatják a magyar gazdasági számokat, az előttünk álló évtized az a magyar tőkebefektetések évtizede lesz mindenhol a Balkán térségében, és Montenegró ebből a szempontból kiemelt célpont és szövetséges.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontosnak tartom, hogy elmondjam, hogy kaptam egy meghívást a miniszterelnök úrtól, amit el is fogadtunk, és ezért a NATO-csatlakozás ratifikációját követően az első adandó alkalommal nagy tisztelettel és örömmel látogatunk majd el az Önök hazájába, Podgoricába, illetve Montenegróba.
Köszönöm szépen a figyelmüket!