2019. szeptember 30. Budapest
Tisztelettel köszöntöm az alvászavartól szenvedő újságírókat, akik voltak olyan kedvesek, és kitartottak, és megvártak bennünket. A miniszterelnök úr volt olyan kedves, hogy lehetővé tette ezt a mai találkozót annak ellenére, hogy Jacques Chirac temetése miatt a találkozót csak késő délután tudtuk megkezdeni. Köszönöm szépen ezt a rugalmasságot a miniszterelnök úrnak!
A kétoldalú kapcsolatokról a tárgyalásainkat abban tudom összegezni, hogy bár minden föltétel adva van ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok a gazdaságban is olyan jók legyenek, mint a kultúrában és a politikában – mert ott azok –, mégis a két ország közötti gazdasági együttműködésnek a volumene és a minősége sem kielégítő. És abban maradtunk, hogy a következő időszakban keresni fogjuk az eszközeit annak, hogy a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak az arányát is és az összetételét is javítsuk. Hosszabban is beszéltünk az energiarendszerek kérdéséről, ez mindkét ország számára fontos. Most itt egy olyan ország miniszterelnökét üdvözölhettük, aki lényegében ugyanazt gondolja a saját országának energiajövőjéről, mint Magyarország. Mi is úgy látjuk, hogy atomenergiára és az atomenergia mellett pedig megújuló energiákra kell építeni a jövőt. Nyilvánvaló, hogy atomenergia nélkül nem lehetséges a klímacélokat elérni. Én kellő szerénységgel, de azért büszkén elmondtam a miniszterelnök úrnak, hogy a mi energiaprogramunkban az van, hogy 2030-ra az általunk termelt energiának a 90 százaléka karbonmentes kibocsátású lesz. Ez egy szép cél, de ez évekre lebontott tervben létezik, és ezt mi be is fogjuk tudni tartani. Azt láttam, hogy a finnek ambíciója még ennél is nagyobb, de ezt majd elmondja a miniszterelnök úr, ők még ennél is ambiciózusabb célokat tűztek ki. Mi is szívesen tűzünk ki ambiciózusabb célokat, hogyha végrehajtottuk azt, amit már elhatároztunk, és van honnan továbblépni. Hosszan beszéltünk európai kérdésekről is, és egyetértettünk abban, hogy a most felálló európai intézményeknek sokkal erősebben és többet kell összpontosítania arra, amiben egyetértünk, annak nagyobb hangsúlyt kell adni, és kevésbé arra, ahol nézetkülönbségek vannak. De összességében mind a ketten azt reméljük, hogy a hivatalba lépő új intézményvezetők egy sikeresebb öt évet vezényelnek majd le, mint amilyen mögöttünk van, a konfliktusok számát – reményeink szerint – sikerül csökkenteni, az egyetértések számát pedig sikerül növelni. Kiderült, hogy mind Finnország, mind Magyarország ebben érdekelt, és nagyon remélem, hogy a miniszterelnök úr, akinek gratulálok egyébként a magabiztos választási sikeréhez és kormányalakításához, szóval, a miniszterelnök úr és köztem a következő években mélyebb kapcsolat lesz, mint volt az elmúlt esztendőkben.