2015. május 19. Strasbourg. Leirat.

Tisztelt Elnök Úr Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Hallhattunk franciát, olaszt, németet, skandinávot, baltiakat. Anélkül, hogy név szerint említeném őket, csak azt szeretném mondani, hogy én sohasem mernék ilyen hangon beszélni az Önök országáról, népéről és nemzetéről, egész egyszerűen nem tudnék elszámolni a saját lelkiismeretemmel. Ezért engedjék meg, hogy azoknak az országoknak is, amelyeket olyan emberek képviseltek itt, akik megtámadták Magyarországot, ezúttal kifejezzem Magyarország és a magyar nép tiszteletét. Engedjék meg, hogy a magyar parlamenti képviselőktől érkezett hozzászólásokra ne válaszoljak, ugyanis nem szeretném szánalmas magyar vircsafttá alakítani, vagy ilyen színben föltüntetni a hazánkat. Tudomásul veszem, hogy magyar parlamenti képviselők itt támadják a hazájukat, sőt volt olyan is, aki nem kevesebbet javasolt, minthogy a pénzügyi támogatást Magyarországtól meg kéne vonni, mert nem érdemli meg. Hát lelkük rajta!

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Volt, aki az illiberális demokráciát említette. Nincs időnk ezt kifejteni, csak jelezném, hogy fölfogásom szerint a liberális gazdasági és társadalom szervezési elvek csődöt mondtak a 2008-as pénzügyi válság idején, ezért vagyunk ma olyan válságban, amilyenben vagyunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örömmel hallottam, hogy sokan olvasták itt Márai Sándort, de nem érzik egy kicsit visszásnak, hogy Önök akarják nekünk elmagyarázni, hogy miről, mit, hogyan, milyen szellemi fölfogásban írt a mi nagy nemzeti költőnk? Örömmel vettem Louis Michel képviselőtársam hozzászólását, aki kioktatott engem demokráciából. Szeretném tájékoztatni, hogy hatszor indultam miniszterelnök-jelöltként, háromszor vesztettem, háromszor nyertem, valószínűleg lesz is még ilyen, ezt nem tekintem az antidemokrácia vagy az autokratikus rendszer bizonyítékának. Hasonlóképpen: engedjék meg, hogy a liberálisok elnökének is válaszoljak.

Tisztelt Elnök Úr!

Azt hiszem, hogy megértem az Ön helyzetét és motivációit is, hiszen Magyarországon a liberálisok valaha egy nagy párt voltak, komoly szerepet játszottak a kommunizmus elleni harcban, mégis szinte eltűntek a közéletből. Én megértem, hogy ez dühíti az európai liberálisokat, de arra kérem Önöket, hogy ezért ne a magyar választópolgárokra haragudjanak – magamat is ideértve.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Akik kifogásolják a mi konzultációs kérdőívünket, azoknak egy információt kell átadnom. A liberálisok elnöke nem tartja helyénvalónak azt a kérdést, amely úgy szól, hogy: „Támogatná-e Ön a magyar kormányt, hogy Brüsszel megengedőbb politikájával szemben szigorúbb bevándorlási szabályozást vezessen be?” Itt van az eb elhantolva, ez a lényeg! 2012-ig nekünk nem volt ilyen problémánk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországnak volt egy nemzeti szabályozása, és a menekülteket föl is tudtuk tartóztatni Magyarország határain, és jogszerű eljárást tudtunk nekik biztosítani. 2012-ben az Európai Unió arra kényszerített bennünket, hogy megváltoztassuk a magyar szabályokat, azóta özönlenek be a megélhetési bevándorlók. Ha Önök nem kényszerítették volna Magyarországot arra, hogy megváltoztassa a szabályokat, ma nem lenne semmi bajunk. Én megértem, hogy az Európai Unió ki akart próbálni Magyarországon egy új szabályozást, eltelt néhány év, nem vált be, kérem Önöket, tegyék lehetővé, hogy mi magunk védjük meg Magyarországot.

És végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hosszú vita lesz ez, akár a halálbüntetésről, akár a menekültek kérdéséről, akár a megélhetési bevándorlók kérdéséről van szó. Örülök annak, hogy a célunkat ma itt elértük. A vita megkezdődött. Ha hosszú is lesz az út, az első fontos lépést Európa ma megtette.

Köszönöm a figyelmüket!