2016. december 8. Szatmárnémeti (Satu Mare)
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Kelemen Hunor elnök urat és minden kedves jelenlévőt. Először is engedjék meg, hogy gratuláljak az elnök úrnak ahhoz, hogy az adott körülmények között létrehozható legszélesebb összefogást teremtette meg az elmúlt hónapokban erre a választásra. Összefogni mindig jobb, mint széthúzni – ezt biztosan állíthatjuk. És ha valakik, akkor mi, magyarok ezt pontosan tudjuk.
Szeretnék néhány szót szólni a román–magyar kapcsolatok összefüggésében is a választásról. A magyar kormánynak az a kiindulópontja, hogy Magyarország egy sikeres Romániában érdekelt. Részben felebaráti okokból kívánunk sikert Románia minden polgárának, részben pedig azért kívánunk sikert, mert Románia sikere fölértékeli Magyarországot is, hiszen két szomszédos országról van szó, és azt mindenki tudhatja, aki telektulajdonos, hogy a telek értékét az is befolyásolja, hogy milyen állapotban van a szomszédja. Ebből a szempontból tehát a felebaráti keresztény megközelítésen túl van magyar nemzeti közérdek is, ami Románia sikerét értékesnek mutatja a szemünkben, úgyhogy sok sikert kívánunk Romániának, és kívánjuk, hogy fejlődjenek úgy a következő években is, mint ahogy ennek a jeleit ma is láthatjuk.
Másfelől azonban nem mindegy számunkra, hogy ebben a politikai térben, a bukaresti parlamentben a nagyszámú magyar közösség képviselteti-e magát, vagy sem. Én egy optimista ember vagyok, és a magyar képviselet melletti érveket nem a fenyegetettség szempontjából fogalmazom meg, de okosnak lenni és optimistának lenni nem azonos a vaksággal. És természetesen nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy vannak olyan jelenségek, és vannak olyan fejlemények ma a romániai magyar közösség környékén, az őt körülölelő román politikai világban, amely fenyegetettséget jelent. Ezek kifejezetten kedvezőtlen tendenciák. Úgy érezzük, hogy nem mindig kapják meg az itt élő magyarok az őket megillető tiszteletet, és úgy érezzük, hogy a fejlődésük elől nem segít a román hatalom minden lehetséges akadályt eltávolítani, de azt gondolom, hogy ez egy pozitív hozzáállás esetében inkább csak zárójeles megjegyzés kell, hogy legyen. Mert én szentül hiszek abban, hogyha Románia megfelelő politikai vezetést választ a maga számára, és a magyar kormányban is meglesz az együttműködésre való hajlam, akkor annak az Erdélyben élő, illetve Románia területén élő magyar közösség is előnyeit fogja élvezni. Úgyhogy mi együttműködésre fogunk törekedni, de azt meg az itt élő magyaroknak kell tudomásul venni, hogy aki nem áll ki saját magáért, még arról sem gondoskodik, hogy képviselete legyen azokon a helyeken, ahol lenne képviselendő magyar érdek, azon a többség át fog nézni. És aki nem képviselteti magát, nem is érdemel mást, minthogy elnézzenek mellette, vagy átnézzenek rajta. És azt szeretném, hogyha a magyarság nem hozná saját magát ebbe a helyzetbe itt, Romániában. Azt szeretném, ha nem lehetne átnézni a magyarokon. Azt szeretném, hogyha a magyarok kiállnának a saját érdekeikért, ha lenne saját hangjuk, ha fölszólamlanának a saját érdekükben, és egyébként jótékony eszközként szolgálnának a román–magyar együttműködés tekintetében is, hiszen nyilvánvaló, hogy a román–magyar együttműködés minőségét jelentős mértékben befolyásolja az itteni magyar közösség ereje és közérzete. Úgyhogy arra szeretném biztatni az összes magyar embert, aki ma Románia területén él, illetve a mai Románia területén él, hogy a most előttünk álló parlamenti választáson minél nagyobb számban és teljes erővel vegyen részt. Ez befolyásolni fogja az ő személyes életminőségét, a települése lehetőségét, befolyásolni fogja az itteni magyar közösség erejét és életlehetőségét, és befolyásolja a román–magyar kapcsolatokat és ezen keresztül az anyaországot is. Nekünk, anyaországbeli magyaroknak is fontos, hogy az itteni magyarok elmenjenek választani, ezért tisztelettel arra kérem őket, hogy ezt tegyék meg.
Ha már viszont összejöttünk itt, ahogyan az elnök úr mondta: valóban, a választási esemény adta ennek az apropóját, de ha már összejöttünk itt, Szatmárnémetiben, akkor beszéltünk Szatmárnémeti helyzetéről is. Találkozhattam a polgármester úrral, hálás vagyok neki, hogy ő is fogadott, és megosztotta velem a városra vonatkozó gondolatait. Több javaslata is volt, amit az itt élők érdekében fölvetett. Az volt a kérdés, hogy tud-e vajon Magyarország segíteni abban, hogy Szatmárnémetiben – függetlenül, hogy az itt élők románok vagy magyarok, tehát – minden szatmárnémetinek könnyebb, egyszerűbb és jobb legyen az élete. Egy konkrét dologban megállapodtunk. A polgármester úr azt mondta, hogy fontos lenne, hogy Szatmárnémeti közvetlenül rá legyen kötve a magyarországi és ezen keresztül az európai autópálya-rendszerre. Ez egy 35-40 kilométeres autópálya-szakasz megépítését jelenti Magyarországtól a mostani határig. És én erre kezet is adtam a polgármester úrnak, és Budapesten meg fogjuk kezdeni ennek az útvonalnak a megtervezését és kivitelezését a közeljövőben, és Szatmárnémetiből ezért az európai autópálya-rendszer sokkal könnyebben lesz elérhető, mint ahogyan az eddig volt. Ez csak egy konkrét kérdés a sok közül, amit áttekintettünk. Ma nem ez volt a találkozónak a fő témája. Lesz majd még lehetőség, hogy a polgármester úrral a későbbiekben is tárgyaljuk. Ma inkább a választásokra szeretném visszafordítani a reflektor lámpákat és a figyelmünket.
Ha azt akarjuk, hogy Szatmárnémeti fejlődjön, az itt élő magyarok erősödjenek, ha azt akarjuk, hogy a partiumi magyarok erősek legyenek, ha azt akarjuk, hogy a mai Romániában élő magyarok erősek legyenek, akkor ki kell állni a saját érdekükért a magyaroknak, el kell menni választani, hallatni kell a hangjukat, nem szabad megengedni, hogy átnézzenek rajtuk, vagy elnézzenek a fejük felett. Úgyhogy nagy tisztelettel még egyszer arra biztatom az itt élő magyarokat, a Románia területén élő magyarokat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a vasárnap esedékes választásokon.
Köszönöm szépen a figyelmüket!