2020. február 10. Berlin
Jó napot kívánok!
Örülök, hogy látom Önöket, a kancellár asszonynak köszönöm a meghívást. 2018 júliusát követően ez a harmadik alkalom, hogy találkozunk. 2018 júliusában a kancellár asszony javaslatot tett egy pozitív ágendára, amely magában foglalta az innovációs, a digitalizációs, a hadiipari együttműködést és a kutatás-fejlesztési együttműködéseket is. Én szeretném, ha a mai találkozónkon áttekintenénk ennek az ágendának az eredményeit. Előre annyit tudok Önöknek mondani, hogy minden évben csúcsot döntött a német–magyar kereskedelmi forgalom; ez a 2019-es évben meg fogja haladni az 55 milliárdot, illetve ha kijönnek a végleges adatok, akkor látni fogjuk, meghaladja az 55 milliárd eurót. Nem a V4-ről beszélek, hanem a német–magyar kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokról. Amiről beszélni fogunk persze, azok bilaterális kérdések, de van európai dimenziójuk is, mert ez a pozitív ágenda, amit a kancellár asszony javasolt nekünk, európai léptékben is következményekkel jár, azt bizonyítja, jó példát ad arra, hogy Európát egyben lehet tartani, a biztonságát lehet növelni, és a versenyképességét lehet javítani. Én azért is vagyok hálás ezért a mostani találkozóért, mert úgy tudjuk, hogy a kancellár asszony a márciusi uniós csúcson ragaszkodik hozzá, hogy megvitassuk az európai versenyképesség és iparpolitika kérdéseit, és én ezt egy fontos európai uniós csúcsnak látom, és az előttünk álló év legfontosabb kérdésének a versenyképességet tartom: hogyan tudja Európa visszanyerni a versenyképességét. Ami a bővítést illeti, Önök tudják, hogy Magyarország szószólója a bővítésnek. Most persze mindenki Macedóniáról és Albániáról beszél, ami indokolt, érthető és helyes, de majd arra fogom fölhívni a kancellár asszonynak a figyelmét, hogy az egész nyugat-balkáni bővítésnek a kulcsországa Szerbia és a szerbiai tárgyalás, a szerbekkel való tárgyalásokat kell minél hamarabb fölgyorsítani és eljuttatni a végső stádiumba, mert csak az ő fölvételük jelenthet garanciát a Nyugat-Balkán stabilitására. Nyilván beszélünk majd az európai uniós költségvetésről is. Máshonnan indulunk, más a német nézőpont, és más a magyar nézőpont, de vagyunk néhányan, nem sokan, talán hárman vagy négyen a mostani vezetők között, aki nem az első költségvetését fogja megcsinálni, hanem már hét évvel ezelőtt is részt vett a költségvetés elkészítésében. Tudjuk, hogy kell ezt csinálni, és bár messziről indulunk, és máshonnan nézzük a kérdést, biztos vagyok benne, hogy a végén találunk megállapodási lehetőséget, amely mindenkinek jó lesz majd. Igaz, ez nem holnap lesz, hanem időt vesz majd igénybe. Úgyhogy én hálás vagyok a meghívásért, és reményekkel nézek a tárgyalás elé.