Orbán Viktor miniszterelnök beszédének szó szerinti leirata, amely 2016. október 6-án hajnalban hangzott el Budapesten, a V4-es terrorelhárítási gyakorlatot követően.
Jó napot kívánok mindenkinek!
Tisztelettel köszöntöm a mieinket elsősorban és utána rögtön a vendégeinket is. Hálásak vagyunk a lengyeleknek, a cseheknek és a szlovákoknak, hogy eljöttek, és hogy ma együtt vettek részt velünk egy bevetésen. Nem olyan egyszerű végignézni egy ilyen gyakorlatot. Ahhoz voltunk szokva, hogy régen a mozifilmekben láttuk ezeket a jeleneteket, most pedig az esti híradásokban szoktuk látni. Én szeretném, hogyha tudnák, hogy azért jöttünk el, mert nagyra értékeljük az Önök munkáját. Tábornok úr, Hajdu János nyilván rendszeresen tájékoztatja Önöket arról, hogy a kormány közvetlenül is figyelemmel követi az Önök fölkészültségét, fölkészülését és a felszereléssel való ellátását. Mi azt a célt tűztük ki, hogyha egy magyar fiatal arra adja a fejét – amiért mi hálásak vagyunk –, hogy a terrorelhárítás nehéz munkáját végzi, akkor a fölszerelésében, a biztonságában, az ellátásában és a megbecsültségében nem lehet különbség, mondjuk, egy amerikaihoz, egy némethez, egy osztrákhoz képest. Magyarország ma már elég komoly ország ahhoz, hogy ugyanazt a biztonságot, ugyanazt az eszközparkot és ugyanazt a figyelmet tudja ígérni és adni a katonáinak, a rendőreinek és a terrorelhárítási bevetésen résztvevőinek, mint bármely fejlett, nyugat-európai ország. Remélem, hogy ez így van, vagy ha most még nincs is így, akkor nagyon kérem a tábornok urat, hogy e felé fejlessze a TEK-et.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A legmegrázóbb dolog ebben az egészben, amit az ember ilyenkor végignéz, az időnek a rövidsége. El tudom képzelni, hogy milyen nehéz Önöknek erre fölkészülni, mert a legutóbbi, Teréz körúti robbantás, ha a belügyminiszter úr jól számolt a felvételek alapján, akkor 8, azaz nyolc másodperc alatt történt meg, és Önöknek pedig éveket kell készülni azért, hogy lehet, hogy egyszer lesz egy nyolc másodperces akció elhárításához szükséges kihívás. Én szeretném kérni, hogy ne veszítsék el a türelmüket meg az állhatatosságukat, végezzék el a fölkészülési munkát úgy, ahogyan ezt reményeim szerint eddig is megtették. Mi sem most jöttünk le a falvédőről, pontosan tudjuk, hogy most nem bürokratákkal beszélgetek itt. A helyzet úgy fest, hogy velünk szemben a legelszántabb emberek, legelszántabb fickók szoktak föllépni, velük vagyunk szemben, és nekünk legalább olyan elszántnak kell lenni, nekünk legalább olyan keménynek kell lenni, mint amilyenek ők. Ha nem vagyunk legalább olyan jók, mint az elkövetők, ha nem vagyunk legalább úgy odafordulva, ha kell, belevadulva a munkánkba, ahogy ők, akkor nem is tudjuk megakadályozni meg megtorolni a velünk szemben elkövetett cselekményeket, úgyhogy én nemcsak a mai bevetésen mutatott teljesítményhez gratulálok, hanem a tegnap esti fölkészüléshez is szeretnék mindenkinek gratulálni.
Sok erőt, jó egészséget kívánok! Önök számíthatnak a kormányra a munkájukban, és mi úgy végezzük a munkánkat, hogyha baj van, ha Magyarország bármely polgára terrorcselekmény miatt veszélybe kerül, akkor mi mindannyian, a veszélybe kerültek is és az országot irányítók is számíthatnak az Önök munkájára. Ebben a tudatban végezzük mindketten, Önök is és mi is a munkánkat. Sok sikert, jó egészséget kívánok, akinek családja van, legyen kedves, és adja át a jókívánságaimat a családtagjainak is. A külföldi vendégeknek külön is köszönöm, hogy eljöttek. Jó éjszakát mindenkinek!