Kormányportál

2018. március 25.

Nagy Katalin: – Négy embert megölt és tizenötöt megsebesített az a 25 éves, marokkói származású férfi, aki egy dél-franciaországi szupermarketben ejtett túszokat pénteken. A merénylő az Iszlám Állam terrorszervezethez tartozott. A támadás pénteken délelőtt történt, akkor, amikor Brüsszelben tanácskoztak az uniós kormány- és államfők. Az EU-csúcson részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is. Tegnap este rögzítettük a beszélgetést. Előzetesben csak annyit, hogy ezek az európai uniós csúcsok mindig így, az éjszakába húzódnak? Ennek mi az oka? Bíznak benne, hogy aki elálmosodik, az úgyis előbb elmegy, vagy nem tudják tartani a menetrendet?

– Lehetne gyanakodnunk arra is, hogy a gyengébbek kihullanak, és az ülést előkészítő bürokraták pedig így jobban át tudják vinni az akaratukat, de nem lenne ez jóindulatú föltételezés. Inkább arról van szó, hogy sok olyan miniszterelnök van, akinek délelőtt, a tanácskozás délelőttjén még helyt kell állnia otthon, a parlamentben. Mi okosabban tervezzük meg a parlament munkáját, mert hétfő, kedd, esetleg szerda, és aztán csak bizottsági ülések jutnak a hét második felére, de nem mindenhol van ez így. És azért különösen a németeknél előfordul, hogy a parlament üléséről esik be az európai csúcsra az kancellár asszony. De a mostani alkalommal egy különleges ok is szerepet játszott abban, hogy éjjel fél kettő környékén búcsúztunk el egymástól, hogy kilenckor újrakezdjük. Ez pedig, hogy vártuk az amerikaiak döntését. Tehát egy nagyon izgalmas pillanatban voltunk, hiszen az amerikai elnök egy kereskedelmi háború kirobbanásának veszélyével járó döntést hozott. Az acél- és alumíniumtermékekre vámemelést jelentett be, de az időeltolódás miatt, ami, ugye, hat órát jelent a mi rovásunkra, illetve az ő javukra, meg kellett várni, hogy mit fog dönteni, hogy el tudjunk kezdeni éjszaka fölkészülni a reggel kilenckor folytatandó tanácskozásra. És ez belekényszerítette a miniszterelnököket az éjszakába.

– A migráció hogyan került szóba? Ugye, én úgy tudom, hogy itt a bolgár elnökség kapcsán volt róla szó, illetve szóba kerülhetett még a Törökország és az unió közötti megállapodás miatt is.

– Több alkalommal is szóba került. Ez egy olyan miniszterelnöki csúcs volt, amely csupa-csupa konfliktussal kellett, hogy foglalkozzon. Ugye, kellett foglalkoznunk azzal, hogy bevándorlók tízmilliói fenyegetnek bennünket délről. Kellett foglalkozni Oroszországgal, vagyis azzal a ténnyel, hogy egy háborús konfliktus van tőlünk keletre. Kellett foglalkoznunk az Egyesült Államok kereskedelmi háború rémét fölidéző döntésével. És kellett foglalkoznunk azzal is, hogy Brüsszel egy új bevándorlási törvényjavaslatot készít elő. Szerintem ezzel összefüggésben adót is akar emelni, és a migránsokra akarja fordítani az európai pénzek egy tekintélyes részét. Ezzel mind foglalkozni kellett. A miniszterelnöki csúcs első hozzászólása a bolgár miniszterelnöktől érkezett, aki beszámolt az eddig elvégzett munkájáról, mert ebben a félévben ők adják az elnökséget. Szót kellett kérnem, és el kellett mondanom, hogy mi nem támogatjuk azt a munkát, amit eddig elvégzett. Adtunk is módosító indítványokat az általa kidolgozott új migrációs törvényjavaslathoz. Az irányt is rossznak tartjuk, nemcsak a részleteket, mert az őáltaluk előterjesztett javaslat a bevándorlók behozatalára és szétosztására összpontosít, ezt célozza. A mi álláspontunk pedig az, hogy Európa megtelt, a határokat meg kell védeni, migránsokat nem kell behozni, azokat kívül kell tartani Európán. És ha megvédjük a határt, nincs beszivárgás, akkor nem is lesz mit szétosztani, és ettől a vitától meg is szabadultunk. Ezt nyíltan és egyenesen meg kellett mondanom, hogy én még az irányával sem értek egyet, ezért ha júniusban, amikor majd az igazi döntés lesz, ugyanez a javaslat jön be, akkor nem tudom támogatni. Ráadásul, ugye, ennek a migrációs előterjesztésnek már konkrét számai is vannak. Nincs ugyan országokra lebontva, de általános migránsszétosztási mutatók vannak benne. Magyarországra rögtön, azonnal tízezer migránst kellene behozni. Az ellátásuk a tervezet szerint kilencmillió forint koponyánként. És az a helyzet, hogy Magyarország ezt nem bírná ki, bennünket ez összenyomna, agyonnyomna. Úgyhogy elmondtam, hogy nemcsak kulturális okokból, az európai kultúra megvédésének okán, hanem pénzügyi-gazdasági okokból sem fogadható el, hogy migránsok tízezreit zúdítsák rá egy-egy tagállamra, és ezzel leromboljuk azokat a gazdasági eredményeket, amiket nagy nehezen végre például Magyarországon sikerült elérni.

– Volt olyan felszólaló, aki támogatta a magyar miniszterelnököt? Sok csúcson járt már, érez valamifajta változást a kormányfők és az államfők hozzáállásában a migráció kérdésében? Változott ez egy kicsit is?

– Azt a leírást tudom adni Önnek, hogy egyértelműen és szükség szerint kellő erővel mindig megszólalnak a V4-esek, a lengyelek, a csehek, a szlovákok és a magyarok. Nem szólalnak meg, de velünk vannak az ortodoxok, ha szabad így fogalmaznom: a románok és a bolgárok. Velünk vannak az osztrákok vagy mi az osztrákokkal. Szép régi történelmi időket idéz ez föl. Úgy érzem, hogy végre egy csónakban ülünk a sógorokkal. Ők nagyon erősen a migráció ellen vannak, de ők se keresik a bajt; megengedik, hogy én szólaljak meg először. És most Olaszországban is egy drámai változás történt. Ennek a következményét jól látom egyébként Brüsszelben. Ugyanis három nagy tagállama marad az uniónak, miután kilépnek a britek: az olaszok, a franciák és a németek. És az első eset, amikor áttörés történt Olaszországban, több mint háromnegyede az embereknek egyértelműen a bevándorlás ellen szavazott, és minden bevándorlást támogató párt elveszítette a kormánypozícióját. Németországban is megnőtt az előző választáson a bevándorlás ellen szavazók száma, de ott Angela Merkel meg tudta őrizni azért a kormányzati pozícióját, ha nehéz tárgyalások után is. Hat hónappal a választás után alakult meg ott a kormány, de Olaszországban még ez sem sikerült, ott egyértelműen megbuktak a migránsbarát pártok, és most egy patthelyzet alakult ki. Ilyen még nem volt Európában. Most először éreztem azt, hogy amiről én már évek óta beszélek és mondom, hogy előbb-utóbb a migráció lesz minden országban a fő kérdés. Ezt nem lehet elkerülni. Hiába cenzúrázzák, mert cenzúra van. Hiába cenzúrázzák a migrációról szóló híreket, a terrorizmusról szóló híreket, a nőkkel szembeni erőszak híreit. Ezekről nem lehet beszélni a nyugat-európai nyilvánosságban. Sőt, most már lassan az interneten is cenzúra van. Az ilyen videókat letiltják, kitörlik. Aki megszólal, azt megtámadják. Tehát hiába akarják a nyugat-európai elitek ezt a kérdést zárójelbe tenni és fagyasztani, ez utat fog magának törni, mert a demokráciának az a természete, hogy előbb-utóbb azzal kell foglalkozni, ami legfontosabb az emberek számára, és nekik a legfontosabb a migráció. Hiszen terrorveszéllyel jár, bűnözéssel jár, a nők veszélyben vannak, a gazdaságuk megrendül ettől, az emberek akarnak erről beszélni. Most éreztem először, hogy Brüsszelben is rájöttek arra az olasz választások eredményeképpen, hogy nem dughatják többé homokba a fejüket. De nézze meg a magyar választási kampányt is! Hát itt is ugyanaz van. Brüsszelből az az utasítás érkezett ide is – az ellenzéki pártok ezt be is tartják –, hogy erről a témáról nem szabad beszélni. Mindenről beszélnek, leginkább persze egymásról, de a legfontosabb, a magyar nemzet előtt álló legfontosabb kérdésről, ami a magyar emberek leginkább húsbavágó kihívása, a migráció – arról nem.

– Igen, de hát azért a héten történt egy-két dolog. Nyilvánosságra került egy-két hangfelvétel. Soros György irányította és fizette, pénzelte szervezetek vezetői beszéltek arról, ők adatokat gyűjtöttek a tranzitzónában, nekik hálózatuk van, nekik vannak kapcsolatuk a Belügyminisztériumban is. Hogyan látja Ön ezt?

– Én legfontosabbnak az egész Soros-birodalommal való hadakozásban a kiindulópontot tartom. Tudja, az úgy van, hogy amikor egy küzdelem megindul, akkor egy idő után maga a küzdelem köti le az ember figyelmét. A látvány, ahogyan küzdenek a felek, de hogy miért küzdenek, az egy idő után kisiklik. És én arra szeretném mindig emlékeztetni a magyar embereket, hogy ez nem egy önmagáért folytatott küzdelem. Nem a küzdelem szépségéért folyik ez a küzdelem, mert sok mindennek mondanám, szépnek talán nem, hanem e mögött nagyon komoly dolgokról van szó. Az első és legfontosabb dolog, hogy Soros György hálózata, birodalma néhány nagy, nemzetköz erőközponttal – mint amilyen a New York-i ENSZ-központ és a brüsszeli európai uniós központ – összefogva és összedolgozva bevándorlókontinenssé akarja tenni egész Európát. Magyarország ennek a tervnek az útjában áll. Ha Magyarországot nem tudják megtörni, ha a magyar határkerítést nem tudják lebontani, ha a nemzeti alapokon álló magyar kormányt nem tudják eltávolítani, akkor Magyarországból nem lesz bevándorlóország, itt nem fognak bejönni a migránsok, és a hagyományos útvonal, amin keresztül eddig szállították a migránsokat Európába, továbbra sem lesz használható. Tehát itt Magyarország bevándorlóországgá tétele az első és legfontosabb tétje ennek a küzdelemnek. A második a biztonság. Egyenesen meg kell mondani, hogy a terrorveszély és a migráció között összefüggés van. A harmadik a közbiztonság, ahol nyilvánvaló, hogy ott, ahol sok a migráns, megnő a bűncselekmények száma. A negyedik az európai kultúra kérdése, amit mi keresztény kultúraként fogalmazunk meg, de valójában az életmódunkat jelenti. A mód, ahogy az európai emberek eddig éltek, a szabályok, amiket eddig mindenki elfogadott; ezeket most megkérdőjelezik. Más kultúrából érkező tömegek más szabályok szerint akarnak élni, amit mi nem tudunk elfogadni. És végezetül, bizonyos szempontból ez tán a legfontosabb dolog, ez pedig a nők tisztelete. Az egész európai kultúra arra épül, még ha mi férfiak nem is vagyunk e tekintetben hibátlanok, de mégiscsak arra épül, hogy a nők és férfiak közötti egyenjogúságot elfogadjuk. A férfiak tudomásul veszik, hogy úgy kell viselkedniük, úgy kell az életet berendezni, hogy a nőkkel egyenjogúnak tekintjük magunkat, és mindig megadjuk a nekik kijáró tiszteletet, sőt valamivel többet is, mint ami kijár. Ez az európai kultúra sarokköve. Ez megkérdőjeleződik akkor, hogyha itt idegen kultúrákból érkező tömegek bevándorlókontinenssé alakítják Európát. Tehát a csata erről szól. Na, most a csatában mindenki fölhasználja a rendelkezésére álló eszközöket. Mi van nekünk? Nekünk a népünk van, tehát a magyar emberek. Tehát amit én be tudok vetni ebbe a küzdelemben, az, hogy leleplezem az ellenfelet, hogy megmutatom, hogy miért harcol, hogy harcol, kik ezek, mit akarnak elérni. Ugye, mégis Soros György egy pénzügyi spekuláns, nem is kispályás. A végén majd rá akarják tenni a kezüket a magyar bankrendszerre, az energiaszektorra. Ahogy ez volt, mielőtt a Fidesz–kereszténydemokrata kormány visszavette volna ezeket nemzeti kézbe. Tehát nekem az a dolgom, hogy az embereket megpróbáljam mozgósítani, ráébreszteni arra, hogy mi történik, mi zajlik. Az ellenfélnek milyen eszközei vannak? Nekik a rejtőzködés. Mert amit ők akarnak, azt az emberek nem akarják. Tehát ők nem tudnak kiállni és nyíltan elmondani, hogy mit akarnak. Persze van néhány újságíró, aki vállalja ezt a feladatot, de azt mondani, hogy most akkor egy Eurábiát hozzunk létre, és ennek minden következményét fogadtassuk el az emberekkel; ez olyasmi, amit nyilvános vitában aligha lehet vállalni. Ezért cenzúráznak, ezért tartják titokban, hogy mit csinálnak, leplezik, mármint hogy bújtatják az embereiket. És ezért döbbent meg sok embert – én nem tartozom közéjük, mert ebben a csatában vagyok már hosszú évek óta –, amikor bizonyítékok kerülnek napirendre arról, hogy csak Magyarországon kétezer fizetett emberük, vagyis egy egész zsoldos hadsereg dolgozik azon, hogy megbuktassa a kormányt, személyesen engem is, és megváltoztassa Magyarország jövőjét. Kiderült, hogy újságíróik vannak, kiderült, hogy beépültek döntéshozatali központokba. Tudjuk most már, mert föltártuk, hogy Brüsszelben kik az embereik, hogyan és milyen viszonyban vannak, hogy kapnak pénzt, hogy dolgoznak, hogy számolnak el. Nagyon sok tudást szereztünk már erről a hálózatról, és mi ezt a nyilvánosság elé is tárjuk, mert nekünk egyetlen eszközünk van, ez a nyilvánosság.

– Mi lesz ezekkel az NGO-kkal a választások után?

– Van a parlament előtt egy „Stop Soros” címet viselő törvénycsomag, azt el fogjuk fogadni. És nekik is átláthatóan, ahogy a politikában mondják: transzparensen kell majd működniük. Ha nyilvánosan akarnak tevékenykedni, akkor föl kell tüntetni, hogy kitől kapnak pénzt, mennyit kapnak, és miért kapják azt. A bevándorlás kérdését és a migráció kérdését nemzetbiztonsági kérdéssé szeretnénk nyilvánítani, és ez azt jelenti, hogy ezekkel a kérdésekkel, illetve ezen a területen aktivitást csak olyan szervezetek fejthetnek ki, akik erre engedélyt kaptak. És akik a bevándorlást akarják támogatni, azokat nem fognak engedélyt kapni Magyarországon arra, hogy a migránsokkal foglalkozzanak. És nekem az a személyes véleményem is, hogy Soros György is jobban tenné, ha hazamenne Amerikába, boldogítsa inkább otthon az amerikaiakat, ne Magyarország sorsát próbálja megváltoztatni.

– Két hét múlva választások lesznek itt Magyarországon. Itt a napról napra demokratikusabb ellenzék azt mondja, hogy az a célja ennek a választásnak, hogy leváltsák az Orbán-kormányt és leépítsék a nemzeti együttműködés rendszerét, a Fidesz pedig azt mondja, hogy többről van szó.

– Mi szeretnénk tiszta lapokkal játszani, mi azzal is játszunk. Mi próbáljuk leleplezni azokat a manipulációs technikákat, amikkel Soros György mozgatja az ellenzéket. Számunkra ez az ellenzék nem szuverén, nem önálló ellenzék, mi úgy tekintjük őket, mint akik Soros György megbízását teljesítik. A személyi és pénzügyi összefüggések teljesen nyilvánvalóak, a célokban való egyezés is nyilvánvaló, nem vagyok rest kimondani azt sem, hogy Soros György érdekében dolgoznak Magyarországon, az ő céljait próbálják végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb most a kerítés lebontása és a bevándorlók behozatala Magyarországra, ezért mi úgy tekintünk erre a választásra, hogy a végén, amikor majd az ellenzéki pártok össze fognak fogni, mert nincs kétségem afelől, hogy ez bekövetkezik, akkor lesz egy jelölt, ami a nemzeti kormánynak a jelöltje, a Fidesz–KDNP jelöltje, a nemzeti erőknek a képviselőjelöltje, és lesz egy másik jelölt, aki valójában Soros György jelöltje, akármilyen ellenzéki párt színeiben is indul, aki készen áll arra, hogy végre is hajtsa majd azokat a terveket, amiket jó előre már megfogalmaztak, és megszavazza azokat a törvényeket, amelyekkel valóban bevándorlóországgá lehet tenni Magyarországot. Amikor ők azt mondják, hogy le akarják bontani a mostani rendszert meg a nemzeti együttműködés rendszerét, azt úgy kell érteni, hogy ők le akarják bontani a kerítést, és bevándorlóországgá akarják tenni Magyarországot. Erre kell összpontosítani, és én azon vagyok, hogy a figyelem erről a témáról ne is csússzon félre, mert ezen múlik a magyar jövő. Ezért mondjuk mi azt, hogy egy olyan döntést kell meghozni, amelyet ha elhibázunk, nem lehet utána kijavítani. Mert ha egyszer beengedik ide a migránsokat, akkor többet őket innen kitenni nem lehet. Lehet, hogy nem túl ízléses a hasonlatom, de pontos: ha a fogkrém kijött a tubusból, azt akármilyen ügyes és erős ember is próbálkozik vele, aligha tudja oda visszatenni, tehát ha a gát átszakad, az áradat bejön. Ezért nekünk egy olyan kormányra van szükségünk, amely megvédi a jövőnket, vagyis nem engedi, hogy az ország mély szerkezete, kultúrája, nemzeti összetétele megváltozzon, hanem megőrzi, ezért mondjuk azt, hogy a mi célunk az, hogy Magyarországot megőrizzük magyar országnak. Nekem meg az a dolgom, hogy világossá tegyem az emberek előtt, hogy amíg én vagyok Magyarország miniszterelnöke, amíg kitüntetnek a bizalmukkal, addig nem lesz Magyarországból bevándorlóország, és én mindent meg fogok tenni, ahogy eddig is tettem, hogy Magyarország magyar ország maradjon.

– Talán az embereknek, a választóknak szükségük lenne arra is, hogy felidézzék számukra, hogy mi történt ez alatt a nyolc év alatt. Tehát a Fidesz tervezi-e, hogy az eredményekről beszél?

– Sokat gondolkodunk ezen. Én is, mikor a nyilvánosság előtt megszólalok, és találkozom emberekkel, küzdöm azzal a kérdéssel, hogy milyen arányban kell beszélni a jövő kihívásairól meg az elért eredményekről. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom azt, hogy egy csőd szélén tántorgó országból és gazdaságból, amilyen Magyarország 2010-ben volt, közösen, tízmillió ember erőfeszítésének köszönhetően mégiscsak felépítettünk egy új magyar gazdasági rendszert, amely nem a segélyekre, hanem a munkára épül, és ezért köszönettel tartozunk a magyar embereknek. Azt is mindig fölidézem egy mondat erejéig, hogy 2010-ben tömeges munkanélküliség volt Magyarországon. 10-12 százalék környékén volt a munkanélküliség. Itt mindenki arról beszélt 2010-ben, amikor másodjára megbíztak a kormányalakítással, hogy azt értsem meg, hogyha munka van, minden van, tehát arra összpontosítsam az ország erőit, hogy legyen munkahely. Hát vállaltunk tíz év alatt egymillió munkahelyet. Ma Magyarországon nem munkanélküliség van, hanem inkább munkaerőhiány kezd már jelentkezni, és nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy elérjük a teljes foglalkoztatást, és én mindent meg is fogok tenni ennek érdekében. Így a nyugdíjasoknak is mindig elmondom, hogy betartottuk a velük kötött megállapodást. Én azt ígértem, illetve vállaltam, hogy szemben a szociálliberális kormányokkal, amelyek elvették a nyugdíjakat, mi meg fogjuk őrizni a nyugdíjak értékét. És szerintem többet tettünk ennél, hiszen nyugdíjprémium, nyugdíjemelés, szóval a nyugdíjasok szerintem joggal érezhetik úgy, hogy nem felejtkeztek el róluk, hogy velük törődnek, hogy megkapják azt a tiszteletet, ami a ledolgozott évei alapján minden embernek kijár. Tehát ezekről nagyon röviden szoktam beszélni, de megmondom egyenesen, hogy nem akarok erről hosszan beszélni a nyilvánosság előtt sem, mert, ugye, én ismerem a saját fajtámat. A család egyik fele Pannóniából van, a másik fele meg Hunniából, tehát nekem az az érzésem, hogy én elég sok mindent tudok a magyar népről meg Magyarországról. És én ismerem azt a reflexet, hogy a magyar úgy van vele, hogy ami megvan, az már megvan, arról már minek beszéljünk? És ha túl sokat beszélünk róla, akkor még meg is vádolják az embert, hogy dicsekszik, mit vág itt fel. Tehát az eredményről beszélni Magyarországon a politikában nagyon kockázatos dolog, mert a néplélek nem erre van ráállva, hanem arra, hogy na jó, de mi lesz? Ami már megvan, az megvan, de hogyan lesz jobb meg több meg még előrébb? És ezért a mondandóm is inkább a jövőről szól, és ezért akarok a jövő felől fenyegető veszélyekről beszélni, hogy hogyan tudjuk megvédeni mindazt, amit elértünk, hosszabban és többet, semmint az elért eredményekről. Ez nem azt jelenti, hogy lebecsülném az eredményeket, amiket az elmúlt években elért az ország, csak azt tanultam meg eddigi ötven-egynéhány éves életem során, hogy a magyarokkal a saját nyelvükön kell beszélni.

– Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.