A miniszterelnök a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia honlapjának nyilatkozott.

– Gondolom, keveset aludt a Videoton tegnapi meccse után...

– Mitagadás. Az ilyen élet-halál meccsek felnyomják az ember pulzusát. Ilyenkor egész éjszakás ünneplés dukálna, de nekem másnap indulnom kellett Erdélybe. A Videoton eddigi legnagyobb BL-sikerét érte el. Négy éve az első akadályt nem tudtuk sikerrel venni. Most igen.

– A végeredmény valóban magáért beszél, de a mutatott játék alapján sokakban felmerültek kételyek…

– A kupában egyetlen cél létezik: tovább kell jutni. Ez egy feladat, amit meg kell oldani. A kupameccsek mutatnak rá leginkább, mennyire mellékesek a magyar focinyelvezet visszatérő kliséi: „igazságos”, „megérdemelt”. Ez a meccs másnapján mind mellékes. A történelemben az áll: NSZK-Magyarország: 3:2, a világbajnok Németország. A meccs egy csata, amit csak akkor és csak ott lehet megnyerni. És abban a pillanatban, amikor lefújják a meccset, neked kell felül lenned. Azok a nemzetek sikeresek, amelyek ezt megértik. Ez a délszláv sikerek kulcsa is. Most már itt is az újabb feladat. Túl kell jutni a fehérorosz bajnokon. Komoly meló. Egy éve a Debrecennek nem sikerült. Nekünk most meg kell oldani a feladatot.

– A szerdai eredményhez akadémiánk is hozzájárult, nem is akárhogy...

– A Vidi továbbjutása a Puskás Akadémia eddigi legnagyobb sikere is egyben, mert mindkét góljukat a mi növendékünk, Gyurcsó Ádám szerezte. Aztán van egy Szolnokink, Nagy Zsoltunk, Kleinheislerünk, Sallaink, Zsótérunk, és hamarosan kiemelkedően tehetséges évfolyamok lépnek felnőttkorba. Futószalagon jönnek ki az igéretes fiatalok.

– Kleinheislerről mostanában keveset hallani.

– Ma a világfutballban játékosuralom van. Mi ezt nem fogadjuk el, ezért a Puskás Akadémia széllel szemben halad. Nálunk az első a klub, második a csapat és csak harmadik a játékos. Szerintünk ez a helyes sorrend, és ebből az elvből nem engedünk. Hogyan fejlődhetne ki egy fiatalemberben az alázat képessége, ha minden állandóan körülötte forog? Meg kell tanulniuk, hogy vannak rajtuk túlmutató, nagyobb szabású, hatalmasabb dolgok, és megtiszteltetés, hogy ők a náluknál nagyobb dolgok részesei lehetnek. Például annak a magyar futballkultúrának, amelyhez Puskás és Albert is tartozott. Ha helyesen neveljük őket, azt is megérthetik, hogy a sikerből kötelességek is fakadnak, s mint például Zinedine Zidane teszi, jövedelmükből támogatják nevelő akadémiájukat. Ma még nem tolonganak a pénztár előtt... Aki saját magát és érdekeit a klub elé helyezi, mehet az NB III. kispadjára.

– A Puskás Akadémiának döcögősen indult az idény, az első meccsen kikaptunk. Hogyan tovább?

– Jómagam az akadémia alapítója vagyok, vagyis aktuális szakmai kérdésekben hallgass a nevem! Nekem az akadémia szellemi alapjai, hivatástudata felett kell őrködnöm. Innen nézve a vereségek a játék természetes velejárói. Csak a mérték és az egyensúly, vagyis a diadalok és kudarcok aránya érdekes. Ráadásul a mi helyzetünk rendhagyó. Egyedülálló teremtményei vagyunk a magyar futballtörténelemnek. Szokásosan a kluboknak van akadémiájuk, a profi csapatoknak van utánpótlásuk. A mi esetünkben az akadémiának van klubja és az utánpótlásnak van profi csapata. A rendhagyó helyzet gyakran állít bennünket nehéz kérdések elé. Amikor Benczés Miklós – akinek nem lehetünk eléggé hálásak – az NB II. élére repített bennünket, el kellett dönteni, induljunk-e az első osztályban. Nehéz döntés volt. Paolo Sousa szava sokat nyomott a latban, s végül vállaltuk. Afféle kedves és szorgalmas tanoncként a vérprofik könyörtelen világában bár vért izzadva, de talpon maradtunk. Erre most becsapott a ménkü és 12-re csökkent az NB I. létszáma. Ez számunkra jelenti a legnagyobb kihívást. Az eddigi kedves, kisfiús mosolygással már nem lehet boldogulni. Vagy átalakulunk, teljes értékü felnőtt csapattá válunk, ahol nem mentség, hogy mi csak egy akadémia vagyunk, ahol felvesszük a harcot a férfiak könyörtelen világával, vagy kipottyanunk, s akkor jobb kiesés helyett inkább visszalépnünk. Ezt a nehéz döntést kellett a klub vezetőinek meghozniuk. Ráadásul nekünk nincs szurkolótáborunk, csak akadémistáink és legfeljebb nézőink. Ez versenyhátránny a komoly klubokkal szemben. A mi otthonunk egy remek aréna, de nem egy katlan, amit pokollá változtatnak az ultrák.

– Önt örök optimistaként tartják nyilván, ha a magyar fociról van szó.

– Örülök, hogy egy volt Real Madrid játékos lett az edzőnk, ez egy Puskás Akadémia esetében érthető. Örülök, hogy a profi csapatunk edzői stábjában kiváló utánpótlás szakemberek is dolgoznak. Örülök az elszántságnak, amit az edzéseken látok. Örülök annak a könyörtelen fizikai terhelésnek, amely emlékeztet a 80-as évek Mezey-féle szakmai munkára. Örülök az MLSZ magyar és fiatal játékosokat támogató döntésének. Örülök annak, amit az U20-as csapatnál láttam a világbajnokságon. És persze örülök, hogy a válogatott ismét férfi csapat benyomását kelti.

– Szóval elégedett?

– Viccel? Európa legjobb futballakadémiája szeretnénk lenni...