Kormányportál

2015. március 25. Sopron

Riporter: Köszöntöm a Pulzus Televízió nézőit. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ma Sopronba látogatott, és számos helyszínt felkeresett, így a Pulzus Televíziót is. Miniszterelnök úr, köszöntöm a stúdióban, köszöntöm Sopronban!

– Örülök, hogy látom Önöket, jó napot kívánok!

– Mi a célja a mai látogatásnak?

– A mai látogatásnak az volt a célja, hogy egy országos programot indítsunk el. Az a neve ennek a programnak, hogy „Modern Városok”, azok a megyei jogú városok tartoznak majd ehhez a programhoz, amelyek fejlődése nélkül nem lehetséges a vidéki Magyarország életminőségét javítani, kellenek ilyen fejlődési centrumok, amelyek magukkal húzzák a falusias térségeket, a falut meg a várost nem szembeállítani kell egymással, hanem megoldani, hogy összedolgozzanak, és közösen tudjanak felemelkedni. Mind a 23 megyei jogú városba el fogok menni, és mind a 23 megyei jogú város vezetőjével, amennyiben van bennük erre készség, és meg tudunk állapodni, szerződéseket kötünk a következő néhány évben megvalósuló fejlesztésekről, amelyekhez a kormány működése is szükséges. Egy ilyen megállapodást írtam alá az Önök polgármesterével.

– Elsőként Sopronba látogatott a megyei jogú városok közül. Ebben a soproniak láthatnak-e valamilyen üzenetértéket? Van ennek üzenetértéke, hogy mi vagyunk az elsők?

– Van természetesen, lehetne úgy is felfogni, hogy Nyugatról nézve Önök az elsők, de nem erről van szó, mert Pestről nézve is Önök az elsők, mert ez a hűség városa, és az ember egy ilyen büszke címmel rendelkező városban szívesen indít országos programot. Egy hűséges ország akarunk lenni a saját hagyományainkhoz, lehetőségeinkhez, őseinkhez hűek akarunk lenni, és Sopron ebben példát mutat nekünk, ezért is őrzi azt a kiváltságos címet, hogy a hűség városa.

– Jelentős fejlesztésekről esett szó, ezeket vegyük most sorra. Elsőként egy nemzetstratégiai kérdésről essen szó, ez pedig az M85-ös gyorsforgalmi út helyzete. Mire számíthatnak ezzel kapcsolatban a soproniak és mindenki, aki erre közlekedik?

– Én nagyon régóta járok ide, Sopronba Önökhöz, még először Szájer képviselőtársam hozott el engem ide, amikor még a ’89-90-es rendszerváltás sodró időszakát éltük, és sikerült is akkor mandátumot szereznünk egy hatalmas politikai küzdelemben, Szájer József kampányára a mai napig élénken emlékszem. És már akkor is ugyanazt mondták nekem, amit ma, ami talán nem vet olyan jó fényt a mögöttünk hagyott 25 évre, hogy karanténban van Sopron, korábban belügyi és államvédelmi karanténban volt, mert határvédelmi okokból leválasztották szinte az ország többi részéről, alig lehetett ide bejutni, még egy osztálykirándulás is okozhatott nehézséget. Most pedig ugyan már szabadság van, de a modern világgazdaságba történő bekapcsolódáshoz szükséges feltételek nincsenek meg, mert akit nem lehet elérni, az a város, amelyiket nem lehet elérni autópályán vagy autóúton, az kiesik egy ország vérkeringéséből. Ezért van az, hogy azt a programot hirdettük meg, hogy 2018-ig minden megyei jogú várost be kell kötni az autóútpálya-rendszerbe, és minden egyes autópályának el kell elérnie az országhatárt. A ma kötött megállapodás első pontja éppen az, hogy a 85-ös utat négysávos úttá fejlesztjük, elhozzuk Sopronig, és továbbvisszük az országhatárig. Önöknek van ezzel talán Magyarország legmodernebb repülőtere, mert Sopron városának Schwechat dolgozik majd alá a jövőben, hogyha autóúton is oda el lehet jutni, akkor, azt hiszem, hogy ez jelentős üzleti fejlődést hoz majd a városba.

– Azt hiszem, ez nagyon jó hír. Miniszterelnök úrnak ma jutott ideje egy kis belvárosi sétára, és azt hiszem, láthatta, hogy azért mi, soproniak méltán vagyunk büszkék a belvárosunkra, a műemléki épületekre, na, de hát ezek igazán akkor ragyognak a fényükben, a pompájukban, hogyha a megfelelő fejlesztések, újítások, állagmegóvások megtörténnek. Van-e ezzel kapcsolatosan valamilyen stratégiai koncepció?

– Az a benyomásom alakult ki, hogy ez a belváros, ez a középkori belváros műemlék együttes – hogy is mondjam – egyszerre gazdagság, meg egyszerre cifra nyomorúság, mert ez egy hatalmas vagyon. Nincs Magyarországnak – talán a Budavárat leszámítva – még egy olyan műemlék épületegyüttese, ahová elvihetnénk a gyerekeinket, és azt mondhatnánk, no, a régi világban a magyarok ilyen városokat tudtak maguknak építeni. Tehát Sopron történelmi belvárosa kötelező tananyag, talán most is az, szeretnénk, ha ma látogatás szempontjából is kötelező úti cél lenne, mert van mit mutatni a gyerekeinknek, és büszkék lehetünk arra, amit Önök itt, Sopronban elértek. De ugyanakkor nagyon nehéz a modern életkörülményei közepette ezeket a belvárosi műemlék épületeket úgy lakhatóvá tenni, hogy a benne lakók is jól érezzék magukat, a műemlék jelleg is megmaradjon, meg közben korszerűek is legyenek. Ráadásul kiderült, hogy van számos, belül nem túl jó állapotban lévő épület, sőt homlokzati bajokkal küszködő épület is, amelyek valójában állami tulajdonban vannak, és a mi felelősségünk, hogy azok ne nézzenek tovább ki így. Tehát megállapodtunk a polgármester úrral, hogy a fejlesztési koncepció egyik fontos eleme lesz ennek a belvárosi épületegyüttesnek a teljes rendbehozatala. Délután már arról tárgyaltunk, hogy milyen hazai és európai uniós forrásokból tudunk majd ehhez segítséget nyújtani, és a homlokzatokat mindenhol rendbe kell hozni, és a kihasználatlanul álló épületeknek nagyon egyértelmű, világos funkciókat kell szabni: miből lesz lakóház, miből lesz múzeum, miből lesz konferenciaközpont, és így tovább. Ez a munka megkezdődött a mai napon, tehát ez a középkori belváros műemlék együttes felújításra kerül.

– Én azt hiszem, a soproniak azt is méltán gondolják, hogy nemcsak a belváros növeli a vonzerejüket, hanem a csodálatos Fertő tó és környéke, világörökségi részről is van szó. Bizony egy világörökségi részen is folyamatosan van mit fejleszteni. Így gondolja ezt?

– Több okunk is van erre. Kihasználatlan lehetőség a Fertő tó, másfelől pironkodunk miatta, mert hogyha az ember – mint ahogy énnekem már erre volt módom a gyerekekkel – egy biciklivel körbejárja a Fertő tó osztrák oldalát, és onnan átjövünk a magyar oldalra, akkor a büszkeségünk alábbhagy. Tehát az mégsem lehetséges, hogy ugyanannak a tónak az egyik partján vannak az osztrákok, még ha a nagyobb rész is van náluk, a másik oldalán mi, és a két partszakaszt egy világ vagy egy-két minőségi osztály választja el egymástól. Ez nem lehetséges, ezt nem engedhetjük meg, hogy így maradjon. Én nem mondom, hogy Magyarország egy gazdag ország, bár most végre fejlődésnek indultunk, és azt sem mondom, hogy az elmúlt 25 évben felvetette a pénz a magyarokat, sőt épp az ellenkezője volt igaz, de talán 25 évvel a rendszerváltás után azt a minimális célt most már nemcsak kitűzni kell, hanem meg is valósítani, hogy a Fertő tavat, ha valaki körbejárja, ne észleljen minőségi különbséget az osztrák meg a magyar oldal között, vagy ha észlel, akkor a mi javunkra észlelje azt. Ezért most meghirdetünk egy Fertő tavi fejlesztési programot, amellyel felemeljük a kívánt szintre – a korszerűsítés mellett – ezt a partszakaszt. Úgyhogy ma találkoztam a vízi sportokért felelős emberekkel is, találkoztam a vízi sportokat irányító klub, egyesület megbízott vezetőjével, ahol megállapodtunk a vízi telepeknek a felújításáról, sőt új kikötőknek a helyszínét is keresni fogjuk a jövőben, a meglévőket is megjavítjuk, a vitorláskikötőket is megemeljük, mármint a kiköthető hajók számát a mostani körülbelül 60-ról 250-260-ra, és keresünk még újabb helyeket is. Szeretnénk – még egyszer mondom – az osztrák partszakaszhoz méltó színvonalat a magyar partszakaszra is.

– A városvezetéssel folytatott mai tárgyalás során két téma került terítékre, amelyet a városvezetés javasolt, és figyelemre méltónak tartott. Az egyik, ugye, a Lövéreknek a megújítása, a másik témakör pedig tulajdonképpen egy ipari park, innovációs park létrehozása a városon kívül. Mi az álláspont ezzel kapcsolatban? Hogyan fogadta mindezt Miniszterelnök úr?

– Az úgy van, hogyha az ember a kezét nyújtja, a kisujját nyújtja, akkor az egész karját akarják. Még mielőtt a polgármester úr megtámadott volna ezzel a két javaslattal, még becsempészett egy al-fejlesztési pontot is, amit be is jelölt itt, a térképen. Sőt, már kiadványt is készített róla a város, mert azt mondta, hogy szép ez az M85-ös, de ahhoz, hogy az átmenő forgalom terhétől mentesíteni lehessen a várost, ahhoz kell egy északnyugati tehermentesítő, amit be is rajzolt, és kérte, hogy ezt még pluszban szavazza meg a kormány. Ezt a következő kormányülésen majd tárgyalni fogjuk. Ez azért nehéz kérdés, bár én azt mondtam, hogy mindent meg fogok tenni, hogy ez megvalósuljon, mert az M85-ös sem illeszkedik semmilyen európai főútvonalhoz, következésképpen az Európai Uniótól forrást erre nem is tudunk kapni. Tehát ezt az M85-ös szakaszt Csornától az országhatárig, ami majd Sopron mellett elhalad, magyar költségvetési pénzből, magyar adófizető polgárok pénzéből kell megépíteni, beleértve az északnyugati tehermentesítőt is, ami tehát egy plusz kiadás lesz majd, hogyha a pénzügyminiszter is rábólint, én mindenesetre támogatom. Valóban volt még két új javaslat. Az egyik a Lövérek vagy Löverek, mindenki másképpen mondja, azt hiszem, hogy Lővérnek kell talán ezt mondani.

– A soproniak sincsenek ebben teljesen egyezségen.

– Én sem igazodok ki, tehát azt most egy lepukkant állapotú területnek tudom mondani, félig-meddig elhagyott szállodák, így-úgy használt vagy nem használt sportlétesítmények jellemzik, a fürdő is méltatlan állapotban van. Abban maradtunk, hogy mi nem egyes szállodákat akarunk felújítani, mert abban nem tudunk partnerek lenni, hogy építsünk egy 50 méteres uszodát, mert ez így kicsi, ez így kevés, hanem egy koncepciót akarunk. Tehát ha azt tudják mondani a soproniak, hogy mi ezzel a Lővér területtel azt akarjuk, hogy szálloda, sportközpont, konferenciaközpont, tehát egy komoly, nagy koncepcióba össze tudják rendezni a fejlesztési terveket, akkor a kormány abban tud segítséget nyújtani, vagy azt meg is tudja valósítani. De a lényeg, hogy ne kicsi, szétaprózódott dolgokról gondolkodjunk, hanem nagy, átfogó terveket láthasson a kormány maga előtt, mert arra érdemes most már pénzt adni. Egy nagy korszak küszöbén áll Magyarország. Ugye, a gazdasági összeomlástól 2010 után sikerült megmenteni Magyarországot, utána saját lábra álltunk, a gazdasági számok ezt jól mutatják, hogy végre a magunk urai vagyunk, most meg kell indulni előre, de az ilyen kis, felparcellázott fejlesztgetésekkel nem fog menni, hanem nagy koncepciókat kell megvalósítani. A Lővér fürdő és környéke erre példa, tehát egy nagy átfogó területfejlesztést szeretnénk végrehajtani. A másik pedig az ipari park, ami összefügg azzal a kérdéssel, hogy innen nagyon sokan járnak külföldre dolgozni, és felvetődik az a kérdés, hogy van-e értelme annak, hogy Sopron mellett komoly ipari parkot hozzunk létre, amely munkahelyet teremt az embereknek, miközben a munkanélküliség ebben a városban alig-alig létezik, mert vagy Magyarországon, vagy a határ másik oldalán az emberek találnak maguknak munkát. Az Önök polgármestere egyértelműen amellett érvel, hogy kell munkahelyeket teremtő ipari park Sopron mellé, és kellenek jól működő vállalkozások, amelyek ide fizetik az adót az Önök városába, és amelyek magyarországi munkalehetőséget kínálnak a magyar embereknek. Úgyhogy ő kardoskodott egy ipari park fejlesztési koncepció mellett. Egy baj van, hogy semmije sincs hozzá a polgármester úrnak, még területe sincsen, mert magánkézben vannak a Sopron környéki földek, ezért arra jutottunk, hogy állítsunk fel közösen egy munkabizottságot – Sopron városa és a kormány –, vizsgáljuk meg ennek a lehetőségét, és hogyha ez kivitelezhetőnek és ésszerűnek bizonyul, akkor közösen valósítsuk meg. Én azt gondolom, hogy ebből lehet, lesz valami.

– Miniszterelnök úr, én nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Azt hiszem, hogy a fejlesztési irányokról sok mindent hallhattunk, tudhattunk. Van-e még valami olyan fontos dolog?

– A barlangszínházban is voltam. Ugye, beszéltem a barlangszínház működtetőivel, szállodásokkal, fogorvosokkal, a vízi sportfelelősökkel meg a város vezetőivel. A barlangszínházban is jártam, szeretnék gratulálni Önöknek. Az egy fantasztikus élmény volt, és azt gondolom, hogy sok magyar embernek lesz az még fantasztikus élménye a jövőben is, azért nagyon modern színházat sikerült beleépíteni a barlang gyomrába, és a soproniaknak szerintem számos művészeti élményben lesz ott még részük, és nagyon sokan vagyunk nem soproniak, akik szívesen jövünk csak azért majd el ide Önökhöz, hogy ott egy-egy színházi előadást élvezhessünk. Úgyhogy gratulálok, és köszönöm szépen az ország nevében, hogy ezt ilyen szépen megcsinálták.

– Köszönjük szépen a soproniak nevében, és akkor lehet, hogy a barlangszínházban találkozunk legközelebb akár családostul. Köszönöm!