Kormányportál

2019. március 8.

Nagy Katalin: Dühös reakciókat váltott ki Brüsszelben a magyar kormány tájékoztató kampánya. De hol van már a tavalyi hó? Amíg korábban Jean-Claude Juncker megvárta az Európai Néppárt gyűlésén, amíg a magyar miniszterelnök kimegy a teremből, és csak utána vetette fel a Fidesz kizárásának lehetőségét, most a csúcsjelölt, a néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber megüzente, hogy három feltétele van, és hogyha azt nem teljesíti a magyar kormány, akkor kizárják, mármint a Fideszt. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Mi a véleménye erről a „kérj bocsánatot, különben kizárunk” stílusról. Ez lenne Európában az egyenlő partnerek egyenrangú dialógusa?

Jó reggelt kívánok én is a hallgatóknak! Ezek mind nagyon fontos kérdések, de ma Nőnap van, úgyhogy ha megengedi, először is szeretném külön is tisztelettel köszönteni a magyar nőket. Isten éltesse őket ezen a napon is! Köszönjük szépen mindazt, amit értünk tettek, ideértve az édesanyákat, a lányainkat meg az unokáinkat is.

Köszönjük!

No, ezek után a kevésbé fontos kérdésekről is váltsunk néhány szót. Ugye, Európa átalakuláson megy keresztül. Minden, ami történik ma az európai politikai térben, az onnan érdemes megközelíteni, hogy régen látott mértékű és mélységű átalakulás történik az európai életben, és ezért aztán az európai politikában is. Megváltoztatta az életünket a migráció és a bevándorlás. Ez a legfontosabb kérdése az európai jövőnek, és ez vált a politikának is a legfontosabb kérdésévé. A hagyományos korábbi felosztásokat, amiket Ön is jól ismer: baloldal, jobboldal, kereszténydemokraták, szocialisták, liberálisok, sőt nyugat-európaiak, közép-európaiak, ezeket a különbségeket hirtelen átmetszette egy új választóvonal: ki az, aki támogatja a bevándorlást és a migrációt, és ki az, aki nem támogatja? Tehát ha meg akarjuk érteni, mi miért történik, például velünk is Európában, akkor ezt a nézőpontot érdemes választani, mert innen érthetjük meg a dolgokat, és az Európai Néppárton belül is törésvonal van. Vannak olyan pártok, amelyek kevert népességű Európát akarnak, be akarják engedni, sőt hozni a migránsokat. Vannak, akik azt gondolják, hogy ez majd jó lesz Európának, és vannak olyanok, akik meg akarják őrizni a keresztény kultúránkat. Vannak, akik meg akarják őrizni a határainkat, ezt tartják biztonságosnak, és nem akarnak tömeges migrációt, sőt semmilyet sem akarnak, ilyenek vagyunk például mi, magyarok. Ezt képviselem én is kormány szinten, és az európai pártpolitikában is. Az történt, hogy azok, akik a migrációt támogatják, tehát bevándorláspárti politikusok, megtámadtak bennünket az Európai Néppártban éppen azért, hiszen a legfontosabb kérdésben más álláspontot vallunk, mint ők, és most arra törekednek, hogy az egész néppártot átalakítsák egy bevándorláspárti nemzetközi szervezetté, mi meg ezt meg akarjuk akadályozni. Na, ennek a történetnek van a kellős közepében a Fidesz és Magyarország is, azért, mert mi vagyunk az az ország, amelyik elsőként bizonyította be, hogy a migrációval szemben föl lehet lépni, ez csak akarat kérdése, a migrációt, ha százezres nagyságrendű is, meg lehet állítani, van eszköz, van kerítés, van határ; ha van akarat, akkor ez lehetséges. Ezért kerültünk mi a viták középpontjába. Egyébként Magyarország mérete, katonáinak száma, GDP-je, nemzeti erőforrásai nem indokolnák, hogy annyi szó essék rólunk, mint ahányszor és amilyen súllyal ez történik. A helyzet, a történelmi helyzet, a népek országútján való elhelyezkedése hazánknak és a migrációval való nyílt szembefordulás és a migrációt üdvözlő nyugat-európai baloldali politikusokkal való nyílt szembefordulás okozta azt, hogy most itt tartunk, ahol állunk. Nekünk több lehetőségünk is van. Ezt majd a Fidesz el fogja dönteni, hogy Európai Néppárton belül vagy azon kívül. Én naponta tárgyalok sok mindenkivel, erről is válthatunk esetleg néhány szót, de a döntő eleme ennek az egész helyzetnek az, hogy a mi mandátumunkat, Magyarország helyét ebben a vitában a magyar emberek kijelölték. Tehát ők azt mondják, hogy a keresztény kultúra érték, ez tartott meg bennünket az elmúlt ezer évben, semmi okunk, hogy erről lehátráljunk, ezt föladjuk, ezt inkább meg kell védenünk, nem akarunk kevert országgá válni, migrációt nem akarunk, a biztonságot meg akarjuk őrizni, és a családpolitikánkon keresztül képesek leszünk mi migránsok nélkül is fenntartani Magyarország biológiai jövőjét. Ez egy kötött mandátum. Én erről nem akarok lehátrálni, magam is egyetértek ezzel a véleménnyel, de egyébként erre is van megbízatásom. Ez pedig azt jelenti, hogy akárhogyan is alakul a jövő, a keresztény kultúra megvédése és a migráció ügyében semmilyen kompromisszum nem képzelhető el, minden másról lehet beszélgetni.

Gondolom, nemcsak én szeretném tudni, hogy akkor kikkel tárgyal? Ki az a sok mindenki?

Most égnek a vonalak természetesen. Én beszéltem, tegnap is vagy tegnapelőtt beszéltem Jean-Claude Junckerrel, aztán beszéltem Weber úrral, beszéltem jelentős volt miniszterelnökökkel és államfőkkel, hivatalban lévő miniszterelnökökkel is, tehát nagy tárgyalások zajlanak. Weber úrral is fogok majd még beszélni. Vasárnap már Lengyelországban vagyunk. Ugye, a lengyel kormányzó párt nem része az Európai Néppártnak, és ha úgy alakul a dolog, hogy nekünk valami új dolgot kell indítanunk Európában, és lehet, hogy ennek a vitának ez lesz a vége, hogy a helyünk végül is nem a néppártban van, hanem azon kívül, bár én inkább a néppárt átalakítását, megreformálását szeretném elérni, például, hogy helye legyen benne a bevándorlásellenes erőknek is, mint amilyenek mi vagyunk, de ha valami új dolgot kell kezdeni, akkor nyilván az első hely, ahol tárgyalni fogunk, az Lengyelország. Én vasárnap már Lengyelországban vagyok, ott egy NATO-tagságról tartott megemlékezésen veszek részt a miniszterelnökkel, és március 15-én érkezik Magyarországra a lengyel miniszterelnök, aki a lengyel nép nevében üdvözölni fogja a magyarokat, ünnepi beszédet fog mondani a 15-ei nemzeti ünnepünkön.

Ön a Die Weltnek adott interjúban megfogalmazott egy nagyon fontos javaslatot, amire mindenki fölkapta a fejét, és érdekes módon a német olvasók szavaztak, és 81 százalékuk azt mondta, hogy helyesnek tartják a magyar miniszterelnök javaslatát, ez pedig az volt, hogy ugye az Európai Bizottságtól vissza kell venni azt a hatáskört, amely a határvédelemmel és a migrációval foglalkozik. Ez egy nagyon fontos lépés lenne.

Nézze, a józan ész mondatta ezt velem, zárt körben már teszteltem én ezt a gondolatot, azt sem merem állítani, hogy a saját kútfőmből pattant volna ki, inkább az európai helyzetről szóló tanácskozások során fogalmazódott meg bennem, például a Sarkozy elnök úrral, a volt francia elnökkel hosszan és többször beszéltem erről a kérdésről, úgyhogy ebben a gondolatban ő is benne van, de mások is. A dolog lényege a következő: először is Európa szót használunk, de három különböző dolgot értünk alatta. Először is van az Európai Unió összes tagja; az Európai Uniónak mindannyian tagja vagyunk. Akkor van az eurózóna, azon országok csoportja ez, akik egy közös európai valutát használnak. Mi nem, mi a saját forintunkat használjuk, ez egy második geográfiai kör. A harmadik kör a Schengen, tehát létezik egy olyan országcsoport az unión belül, akik tagjai egy közös határvédelmi rendszernek, egymás között határokat nem védünk és nem alkalmazunk, a külső határok mindannyiunk külső határát jelentik. Ez három különböző dolog, konfiguráció, országcsoport, nem indokolt, hogy mind a három csoportra ugyanolyan szabályok legyenek életben. Na, most ami a migrációt illeti, ott az történt, hogy 2015 óta eltelt négy év, és azt látjuk, hogy az ügy megoldására kijelölt felelős, ez pedig az Európai Bizottság, nem tud megbirkózni az üggyel. Volt rá négy éve, most szerintem nem érdemes folytatni ezt a kísérletet. Mert ha négy év nem volt elegendő, akkor öt, meg hat, meg hét sem lesz az. Ha itt nem lesz határvédelmi megerősítés, akkor a migránsok továbbra is a mostani lassabb tempóban, ha meg majd a hullám fölmagasodik, akkor meg tömegekben fognak újra érkezni, és ugyanúgy védtelenek leszünk, mint voltunk 2015-ben. Ezért az én javaslatom az, hogy ezt az ügyet tegyük oda, ahol meg is tudják oldani; vegyük vissza a bizottságtól nemzeti hatáskörbe, és a nemzetállamok pedig a saját belügyminisztereiket delegálják bele egy közös tanácsba, ebben ne mindenki vegyen részt, aki tagja az Európai Uniónak, csak azok, akik a schengeni területen belül vannak, hiszen a schengeni külső határt kell megvédeni, és ennek a testületnek, amely a belügyminiszterekből áll, adjunk át olyan jogokat a nemzetállami jogainkból, amely alkalmassá teszi őket, hogy megvédjék a határokat, közös döntéseket hozzanak, és a migráció kezelésére nézve szabályokat dolgozzanak ki. Jobb helyen lenne az ügy a belügyminiszterek kezében, mint most a bizottságnál. A bizottság nem oldotta meg, a belügyminiszterek mindig is vitában álltak a bizottsággal, a belügyminiszterek mindig életszerűbb javaslatokat tettek. Ha az elmúlt három-négy évben a migrációval kapcsolatos jogkörök a belügyminisztereknél lettek volna, a schengeni zóna belügyminisztereinél, akkor szerintem sokkal előrébb lennénk, és védettebb, biztonságosabb lenne Európa, mint amilyen ma.

Azt állítja Avramopulosz menekültügyi biztos, hogy elmúlt a válság, és éppen ezért a következő uniós csúcson már nem is lesz napirendi pont a migráció kérdése. Azért ez elég érdekes, hiszen az elmúlt három évben mindig valamilyen szempontból szóba került.

Két dolgot tudunk erre mondani. Először is a migráció nem egy pattanás, ami elmúlik, hanem egy világtörténelmi jelenség, ami egy népvándorlásnak, egy modern kori népvándorlásnak a megnyilvánulása, amely probléma nem azért állt elő, mert néhány embernek kedve támadt átruccanni Európába, hanem abból a helyzetből állt elő, hogy óriási népességnövekedés van Európán kívül, és népességcsökkenés, jelentős és erőteljes népességcsökkenés Európán belül. Ráadásul háborúk vannak, ráadásul éghajlatváltozás van, ráadásul a mezőgazdasági, vízerőforrások folyamatosan csökkennek a világ bizonyos részein, és ott egyre nehezebb megélni, és a világ bizonyos Európához közeli részein nincs olyan fejlődés, amely képes lenne a növekvő számú népességet fönntartani. Tehát a migráció nem akarat kérdése a migránsok részéről, ők egész egyszerűen az otthonmaradás helyett egy más megoldást keresnek a saját életükre. Milliószám, később majd tízmillió szám. Nemrégen voltam Egyiptomban az Európai Unió és az arab országok csúcstalálkozóján, megnéztem a demográfiai adatokat. Néhány éven belül bekövetkezik az a dolog, tehát hogy csak az arab országokban, még nem beszélek Fekete-Afrikáról, tehát a Száhel-övezet, az arab világ alatti területről, csak az arab világban olyan népességrobbanás van, hogy az ott élő emberek száma, ugye, az Európához legközelebb eső területről beszélünk, az meg fogja haladni az Európai Unió lélekszámát. Tehát Avramopulosz úr és egyebek, akik kétnapos időtávban szemlélik a saját nemzetük történelmét, félreértik a helyzetet. Egy történelmi jelenséggel állunk szemben, amelynek a megnyilvánulása hol erőteljesebb, lásd Röszke, invázió Magyarországon keresztül Nyugat-Európába 2015-16-ban, hol pedig gyengébben nyilvánul meg, de sohasem fog eltűnni, hiszen az adottságok, a probléma gyökere, az európai népesség és a körülvevő világ népességszámának aránytalan változása miatt velünk marad a következő 15-20 évben. Ezért mondom mindig a magyaroknak is, hogy persze félni kell a terrorizmustól, nő a bűnözés, nem akarjuk feladni a keresztény kultúránkat, nem akarunk kevert kultúrájú társadalomban élni, jó az nekünk, amink most éppen van, de folyamatosan észnél kell lennünk, mert, ha akarjuk, ha nem, ez a történelmi jellegű kihívás fogja a mi nemzedékünk meg még a gyerekeink nemzedékének az életét is meghatározni. Folyamatos elemévé vált a külpolitikának és a magyar belbiztonsági politikának is. Ezt a legkomolyabban kell venni, függetlenül attól, hogy éppen két-három napos évünk van, amikor nincsen erőteljes migrációs mozgás, mindig tudatában kell lenni, hogy óriási embertömegek készülődnek, sok tízmilliós embertömegek arra, hogy a megélhetést nyújtó vagy az otthoni megélhetésüknél mindenképpen jobb megélhetést nyújtó európai kontinensbe áramoljanak, és ezt elfoglalják. Ez egy olyan történelmi kihívás, ami előtt nem szabad becsukni a szemünket. Ha becsukjuk, akkor úgy járunk, mint a nyugatiak, ahová először beszivárogtak a migránsok, majd később nagy tömegekben megérkeztek, majd választópolgárokká váltak, és az európai baloldal élvezi a bizalmukat, és az európai baloldal kiszolgálja az ő igényeiket. Részben újabb migránstömegeket akar bevinni, részben meg akarja szerezni a szavazataikat, és így folyamatosan szorulunk ki mi, európaiak az európai figyelem, döntéshozatal központjából. Ott már nemcsak minket képviselnek, hanem másokat is képviselnek, és ez teljesen átalakítja az életünket lépésről lépésre. Ez nem egyik napról a másikra következik be, a politika persze meg az újságok meg az újságírók a gyors történésekre figyelnek, a rövid távú dolgok érdeklik őket; ez hosszú távú történelmi folyamat. És mint mondtam, a biztonságunkat veszélyezteti, de túl kell látni a félelmeinken; nem lehetünk foglyai a saját félelmeinknek, nem szabad egy év távlatában gondolkodni, három elhárított terrorkísérlet fölötti örömben megkönnyebbülni, mert egy történelmi folyamatnak a kellős közepén vagyunk, ami részévé vált a mindennapi életnek, és aki erre nem reflektál, erre nem reagál, erre nincs válasza, az a kormány, amelyik azt mondja, hogy ez már elmúlt, az bűnt követ el a saját népével szemben.

A családvédelmi akcióterv hét pontja közül júliustól négy pont hatályossá válik, és igénybe vehetővé válik az a támogatás, amit a magyar kormány a családoknak kíván adni. Érdekes az a nemzetközi visszhang, ami ezt a családvédelmi akciótervet kíséri. Ép észérvet ellene nem tudnak felhozni amellett, hogy nagyon sokan követendőnek tartják, csak ilyen egészen különös dolgokat – például az egész érdekes pont nőnapon beszélgetünk –, hogy a nők beszélnek arról, hogy gyereket szülni azért nem kell, mert a kisgyerek nagyon sok széndioxidot termel, mert nagyon sok metángázt termel. Nem is érti az ember, hogy ezek most műanyagból vannak, vagy igazán nők-e.

Először is azzal a szomorú ténnyel kell szembenéznünk, hogy Európa ma az üres bölcsőknek a kontinense. Sok ország szenved ettől, majd’ mindegyik, és a könnyű megoldás persze az, amit a nyugat-európaiak számosan vallanak: darab-darab. Ha hiányzik egy nyugat-európai, akkor hozzunk be egy migránst, és akkor a számok majd stimmelni fognak. A magyar ember másképp gondolkodik; azt mondja, hogy nekünk nem számok kellenek, hanem gyerekek, lehetőleg magyar gyerekek. Most a realitás azonban Magyarországon is inkább szomorú. 2010-ben 100 családban született 123 gyerek, vagyis kétszázan, hiszen szülőpárokról van szó, tehát 200 magyar ember 123 utódot hagyott ránk, vagy hagy maga után, és ezt népességfogyásnak nevezzük. Mi nem akarunk kevert, migránsokból és bennszülött magyarokból álló, vegyes társadalmat létrehozni. Ez azt jelenti, hogy akkor meg kell oldanunk saját magunknak a saját magunk fenntartását. Az a nemzet, amelyik egyébként erre önerőből nem képes, tehát még egy biológiai reprodukációra sem képes, az joggal vékonyodik, gyengül, és előbb-utóbb el is tűnik a népek nagy országútján. Na, most az a szerencséje van a magyaroknak, hogyha megkérdezzük a fiatalokat, és mi ezt rendszeresen megtesszük, ők több gyereket akarnak, mint amennyi végül megszületik. Mi következik ebből a magamfajta politikus számára? Hogy akkor nyilvánvalóan van valami akadály a mindennapi életben, amely megváltoztatja a fiatalok eredeti szándékát, és ezzel mindenki rosszul jár, a gyerekek nem születnek meg, a szülőknek nincs gyerekük, és a boldogság a családban is kisebb lesz, és az egész nemzeti közösségünk is rosszul jár. Tehát én azon gondolkodom – ezt érzem kötelességemnek, a kormányt is így próbálom vezetni –, hogy azonosítsuk be azokat az akadályokat, ami miatt a fiatalok nem vállalják a korábban egyébként akart számú gyermeket, ezeket az akadályokat takarítsuk el az útból és utána a fiatalok döntsenek arról, hogy élnek-e ezekkel a lehetőségekkel. Aki él, él, aki nem, nem, tehát én semmiképpen nem javaslok semmifajta kényszert, amivel ráerőltetnénk bárkire, hogy másképpen éljen, mint ahogyan ő szeretne, az ő dolga. Nekünk lehetőséget kell fölkínálni, azt kell mondanunk a fiataloknak, hogy Magyarország egy családbarát ország, ez ma még nem igaz egyébként. Az emberek szívében és a lelkében ez egy családbarát ország lenne, de a mindennapi élet megnyilvánulásaiban, hogy el tudjuk-e látni a gyereket, tisztába lehet-e tenni a munkahelyen, a vendéglőben, a távmunka lehetőségét figyelembe venni, itt azért óriási adósságok vannak. A viselkedésünk se mindig lovagias a hölgyekkel szemben meg a családosokkal szemben, hogy mondjam, a közkultúránkra is ráférne néminemű változás, és a mindennapi életben sokkal több gesztus kellene a nők és a gyermekek, a családok iránt is, a gúnyolódást pedig végképp el kéne felejteni, mert vannak az életben szent dolgok, és szerintem a gyerek meg a család ebbe a körbe tartozik. A szent dolgokban csak a tiszteletnek van helye, a gúnyolódásnak meg nincs. Magyarországon még nem tartunk itt, sok mindennek kellene történnie, hogy Magyarország családbarát ország legyen, de szeretnénk, ha ide el tudnánk jutni. Tehát itt most nemcsak támogatásokról, pénzről, lakásról, autóról van szó, hanem egy családbarát ország kultúrájának a kialakításáról is. Nyilván ez nem fog menni egyik napról a másikra, de ha elég sokan vagyunk olyan elszántak, mint például én vagy a kormány, akkor majd ez csak sikerülni fog előbb-utóbb, és Magyarországon sok gyerek lesz: gyerekkacaj, nagycsaládok és boldog békeidők újra, ebben reménykedünk mindannyian. Négy intézkedést a hétből, amelyet bejelentettem korábban, már július 1-jétől életbe fogunk léptetni, az ötödik dolog, a bölcsődei férőhelyek számának bővítése egy folyamatos munka és két intézkedésünk, a négygyerekes anyukák végleges adómentességének a megteremtése és a nagyszülői gyed lehetősége pedig 2020. január 1-jétől nyílik majd meg. Bocsánat: a nyugat-európai reakciók. Nem akarok megbántani senkit, de hát mégiscsak képzet alakul ki az emberben, mintha mi normálisak lennénk, és nem mindenki volna az. Most nem akarom tényleg bántani őket, de azt mondani, hogy az valahogy a természet rendje ellen való, ha a nő szül, hogy elég gyerek születik Afrikában – ilyet is olvastam–-, onnan kell idehozni, nem itt kell görcsölni, hogy családbarát Magyarországot hozzunk létre. Vagy hogy a környezeti kár, amit egy gyerek okoz a megszületésével meg az utána következő élettel, a fontosabb lenne, mint maga az élet, ezek olyan megközelítések, amiket én nem tartok normálisnak. Tehát én úgy élem az életemet, hogy szerintem mi természetes, normális dolgokat szeretnénk. Az életnek mégiscsak az a rendje, az embernek van apja, van anyja, azok fölnevelik, a családban egy csomó dolgot megtanul, akkor az ember utána fiatal lesz, maga is családot alapít, a következő nemzedéket ugyanúgy tanítja, ahogy őket tanították, ahogy őt tanították. Szóval van az életnek egy természetes, normális rendje. Én ezt próbálom védeni meg segíteni, a kicsi, de hangos provokatív kisebbségnek a véleményét meg persze kellő tisztelettel meg kell hallgatni, mert a tisztelet mindenkinek kijár, de semmiképpen nem szabad normális véleménynek tekinteni, és le kell magunkról rázni, mint kutya szokta a vizet.

A falusi csok, tehát a családi otthonteremtési kedvezmény létrehozása nagyon szerencsésen egy időben indul a magyar faluprogrammal. Ennek az a célja, hogy a falu, a vidék népességmegtartó erejét növelje, hiszen nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a kistelepülések ne szűnjenek meg Magyarországon és egész Európában?

Ez egy másik nagy fa, amibe belevágtuk a fejszénket a családbarát Magyarország mellett, ez pedig a falusi életformának a megmentése, fenntartása. Ugye, itt most épp egy olyan kormánya van Magyarországnak, ahol elég sokan vagyunk, akik ilyen falusi fickók lennénk, és egyszer talán már mondtam Önnek, hogy aki falusinak születik, az élete végéig az marad, ettől nem lehet szabadulni, meg levakarni sem lehet, és egy idő után az ember rájön, hogy nem is levakarni kell, hanem örülni kell annak, hogy egy sajátos közegben nőhet fel az ember. Én is így voltam, egy 2000-nél kisebb településen nőttem fel, ott ismertem meg az életet, ott jártam iskolába, ott tanultam meg, hogy hogyan kell viselkedni, és boldog vagyok, hogy ez így történt. Tehát én személyesen is el vagyok kötelezve amellett, hogy a falusi életforma lehetősége a magyar embereknek, a magyar fiataloknak, a magyar gyerekeknek megmaradjon. De nem dughatjuk homokba a fejünket, mert közben a falusi életnek a minősége nem olyan, ami különösebben vonzóvá tudná ezt a létformát tenni az emberek számára, ezért hagyják el. Az emberek nem hűtlenek a szülőhelyükhöz, nem elárulják azt, nem elmenekülnek onnan, egész egyszerűen úgy érzik, hogy a városban egy magasabb minőségű életet tudnak maguknak teremteni, mint falun. Én szeretném, ha ez nem így lenne, és ennek a megoldása az, hogy a falu ugyanolyan civilizációs közeget tudjon jelenteni az emberek számára, mint a város. Ehhez meg az kell, hogy megállítsuk a népességfogyást, és rendbe hozzuk a falvainkat. Annyi pénzünk nincs, hogy minden falut egyszerre rendbe hozzuk. A magyar gazdaság jól teljesít, de ennyire azért nem teljesít jól, ezért azt csináltuk, hogy kiválasztottuk azokat a településeket, ahol a népességfogyás gyorsabb ütemű, mint az országos átlag. Tehát ezek a legveszélyeztetettebb magyar falvak, ez kétezer-egynéhányszáz, kétezer-százvalahány falut jelent, maradjunk egy kétezres számnál. Tehát kétezer falut kell nekünk most úgy megfejlesztenünk, hogy az ne elveszítse, hanem meg tudja tartani a népességét. Ehhez rengeteg dolog kell: rendbe kell hozni az utakat, erre egy külön falusi útalapot állítottunk föl, a szolgáltatásoknak, mint amilyen a közigazgatás, az ügyintézés, az iskola, annak az egészségügyi ellátása, az óvoda, a bölcsőde, a faluban ugyanúgy meg kell lennie, mint a városban, ezen dolgozunk. A legnagyobb előnye a falunak, ugye, ott helybővében vannak az emberek, a városban meg helyszűkében vagyunk. Tehát a legnagyobb előnye a falunak az, hogy az embernek lehet tisztességes udvara, portája, egy kényelmes élettere, egy rendes, a városinál nagyobb háza, és most ehhez képest nem ezt látjuk, hanem a falvakban rossz a lakásállomány, elhagyott házak vannak, felújítás után kiáltozó utcasorok léteznek. Ezért egy falusi csok nevű intézményt vezetünk be, ami nagyon egyszerűen azt mondja, hogy amit igénybe tudnak venni a gyerekesek lakástámogatási összegként, részben vissza nem térítendő támogatásként, részben hitelként, új lakások esetében vehető ez igénybe, és a városban ez maradjon is így, ebben a kétezer-egynéhány faluban azonban ezt használt lakás vásárlására és használt lakás bővítésére, felújítására is igénybe lehessen venni. Tíz-egynéhánymillió forintból azért falun sokat lehet javítani az emberélet minőségén, én ezt áttörésnek érzékelem. Egy részletszabály még hiányzik, ezért nem tettük közzé ennek a részleteit, mert a magyar egy tehetséges és szellemes nép, a visszaélésekkel szemben mindenképpen kell egy listát elkészítenünk, hogy a tipikus visszaélési formák, mert korábban láttunk már ilyeneket, hogyan küszöbölhetők ki. Ezen dolgoznak a jogászok, ez napokon belül el fog készülni, és akkor a falusi csok, tehát a falusi fiatalok otthonteremtési rendszeréről szóló teljes jogszabályanyag nyilvánosságra kerül.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.