Kormányportál

2019. május 17.

Nagy Katalin: Magyar idő szerint hétfőn este fogadta Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. A sajtó nyilvánossága előtti perceket láttuk, jó hangulatúnak, barátságosnak érződött a találkozó, de vajon mi történt a zárt ajtók mögött? Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Tudta, hogy van egy ikertestvére Amerikában?

Jó napot kívánok! Sőt, többen is vagyunk. Az igazság az, hogy az amerikai elnökkel nem most találkoztam először, hiszen a NATO-csúcsokon folyamatosan konzultál az összes tagállam egymással, így mi is az amerikaiakkal. Ilyen hosszabb kétoldalú találkozó most történt először, és az kétségkívül igaz, hogy vagyunk néhányan a világban – persze nagyok és kicsik – szerényen kell egy napon emlegetni magunkat az amerikaiakkal, de azért az izraeli miniszterelnök, Indiában is ez a helyzet, Magyarországon, Lengyelországban, Olaszországban, Amerikában, tehát vannak olyan, a nép által megválasztott vezetői a világ országainak, akik a saját országuk ügyét teszik az első helyre, és nem egy világkormány fölépítéséért dolgoznak, hanem azt kifejezetten ellenzik, én is ellenzem, és abban a rendben hisznek, a világ olyan elrendezésében hisznek, hogy a világ államai saját céljaikat követik, saját vezetőiket választják meg, és amikor szükséges, együttműködnek. De nem kívánják átadni a saját népük életét befolyásoló döntési jogokat valaki másnak, valami föléjük rendelt világkormányszerűségnek. Tehát van egy ilyen, klubnak nem mondanám, de van néhány hasonlóságot mutató vezető a világban, mi tudunk egymásról, ismerjük egymást, és szurkolunk is egymás sikeréért.

Lesz folytatása ennek a találkozónak? Valóban szóba kerültek-e konkrét üzletkötések például?

Sok minden szóba került, de a legfontosabb persze az volt, hogy egyeztettünk vagy összevetettük a nézeteinket atekintetben, hogy mi várható a világban, mire kell felkészülni, mik lesznek a nagy kérdések, és miután Amerikának olyan elnöke van, aki nem az akadémiáról, hanem az üzleti világból érkezik, ez egy másfajta gondolkodás, sokkal célratörőbb, egyenesebb és bátrabb vezetést eredményez. Ezért persze a két ország közötti konkrét együttműködésekről is beszéltünk, azért sok mindent tudnak Magyarországról Amerikában. Ugye, egy üzletből jött amerikai elnök pontosan tudja, hogy 1.700 amerikai cég dolgozik Magyarországon, pontosan tudta a magyar–amerikai külkereskedelmi számokat, amin egyébként mi magyarok nyerünk, ami jól mutatja, hogy milyen versenyképes a magyar gazdaság. Ismerte a magyar gazdasági modellt, arról is váltottunk néhány szót, adórendszer, családtámogatási megoldások, és persze, amit a legjobban tudott, a migráció és a muszlim invázió Európa irányába, amit a szárazföldön a magyarok állítottak meg. Így is tekintenek ránk. Mi vagyunk azok, akik a migrációt Európa déli határainál erővel sikeresen megállították. Azt is mondhatnám, hogy a magyar kerítés olyan sikeres, hogy még Washingtonból is látszik.

Konkrét üzletekről lehet még beszélni, vagy az majd egy későbbi lépés lesz?

Ha megengedi, inkább csak területeket jelölnék meg, mert állnak még előttünk szakértői megbeszélések, és majd ha azok lezárultak, akkor tudunk a konkrét számokról beszélni. Az első és legfontosabb dolog, hogy mi érdekeltek vagyunk abban, hogy Romániában a Fekete-tenger fenekén található gáztartalékokat minél hamarabb kitermeljék. A dolgok mostani állása szerint ezt egy amerikai cég fogja elvégezni, mert a románok így döntöttek. Nekünk meg az az érdekünk, hogy ez minél hamarabb kezdődjön meg, mert az orosz gázhoz képest egyetlen alternatív gázkinyerési forrás az Romániában található Magyarország számára. Tehát a magyar gázkereskedelemnek, ahogy a politikában mondják diverzifikálása, több lábra állítása akkor képzelhető el, hogyha a román–amerikai együttműködés minél hamarabb valósággá válik. Én elmondtam, hogy ez Magyarország érdeke, és sürgettem az elnök urat, hogy ez minél hamarabb történjen meg. Van közöttünk katonai együttműködés. Most zajlik a modern magyar hadsereg megépítése. Ezt a mi kormányunkat megelőző időben gyakorlatilag szétbombázták, szétlőtték, hagyták lerohadni, szétszedték, tehát a magyar hadsereg néhány tiszt, néhány száz tiszt eltökéltségének, fanatizmusának és helytállásának köszönhetően létezik egyáltalán, mert a magyar politika nemcsak magára hagyta, hanem ellenséges is volt a hadsereggel és a katonapolitikával szemben. Ezen változtattunk. Most, hogy összeszedjük magunkat gazdaságilag, eljött az ideje, hogy megépítsük a modern magyar hadsereget, amihez azért nagy reményeket fűzök, és nagyon jó véleménnyel vagyok a magyar vezérkari tisztekről, sőt általában a csapattisztek nagy részéről is, tehát kiváló fölkészültségű katonatisztjeink vannak ma Magyarországon. Van olyan része a haderőépítésnek, amelyben számítunk az amerikaiakra. Biztonsági okokból erről keveset szeretnék mondani, de van egy úgynevezett kritikus infrastruktúra minden országban, amit tudni kell megvédeni katonai támadás esetén is, és ez a képessége Magyarországnak – hogy úgy fogalmazzak – nem teljes. Itt közép hatótávolságú légvédelmi rakétákra van szükség, jó ütemben halad az ezek beszerzéséhez szükséges jogi folyamat. És persze beszéltünk arról, hogy a NATO, hiszen mi szövetségesek vagyunk az amerikaiakkal a NATO-n keresztül, a NATO nemzetközi misszióiban Magyarország eddig is talán erején fölül is részt vett, éppen azért, mert kiváló katonáink vannak, és ezt folytatni fogjuk a jövőben is.

Egy közepes méretű európai ország vezetőjeként minden nagyhatalommal jó diplomáciai kapcsolatban van. Ez, mondjuk, nem mondható el a nyugat-európai államok vezetőiről, mindről. Most például az európai parlamenti csúcsjelöltek tegnapi vitájában el is hangzott, hogy az sem igazán tetszik, hogy Magyarország kormányának első embere ilyen jó viszont ápol Donald Trumppal.

Nézze, természetesen minden általánosítás igazságtalan, ezért óvatos vagyok vele, de a nagy európai országok azért pestiesen fogalmazva etetnek bennünket. Tehát szoktam is nekik mondani barátilag, hogy nem tollas a hátunk, tehát azért, mert nem szólunk, azért még értjük, hogy mi történik a világban. Tehát például az orosz szankciók esete meg az Oroszországgal állítólagos rossz viszonya az európai országoknak nem akadályozza meg őket abban, hogy az ő kereskedelmük Oroszországgal nőjön, a mienk meg csökkenjen. és ha jól megnézzük, hogy mi történt, akkor az a valóság, hogy a nagy nyugat-európai országok a szankciókat eszközként használva a közép-európai országokat kiütötték az orosz piacról, ők meg bementek, és nő is a kereskedelmük. Ugyanez van Kínával, tehát amikor a közép-európai országok együttműködnek Kínával, akkor ott azt mindig szóvá teszik, de ha megnézem a számokat, akkor azt látom, hogy ők és a kereskedelmük iszonyú mértékben nő a kínaiakkal. Tehát van itt egy európai hazugság. Miközben a kisebb közép-európai országokat próbálják féken tartani azzal, hogy nemtetszésüket fejezik ki a külpolitikájuk miatt, aközben ugyanezen relációkban a lehető legtöbb pénzt csinálják, a legnagyobb kereskedelmet csinálják, és valójában attól félnek, hogy mi veszünk el a velük való versenyben tőlük üzleti lehetőséget. Tehát azért nem venném komolyan az ilyen típusú, akár csúcsjelölti megnyilvánulásokat, mert az az európai álszentségnek egy jól látható, tipikus megnyilvánulása. Most a mi viszonyunk az Egyesült Államokkal. Nekem az a dolgom, hogy barátokat gyűjtsek Magyarország számára, tehát a diplomácia mindenkori vezetőjének, a külügyminiszternek és a miniszterelnöknek az a dolga, hogy minél több, a világban jelentős szerepet játszó ország érezze úgy, hogy nincs ellenére, sőt érdekében áll, hogy Magyarország sikeres legyen. És minél több ilyen ország van, annál sikeresebbek is vagyunk, ma ez a helyzet. Én megtalálom mindenkivel a hangot, vagy legalábbis erre jó esélyem van, és a kínaiakkal is együttműködünk, az amerikaiakkal is, az oroszokkal is. Az persze kétségtelenül igaz, hogy az amerikaiakkal mi egy katonai szövetségben vagyunk, és miután egy katonai szövetségben vagyunk, és a nyugati civilizációhoz tartozunk, ezért itt egy szorosabb kapcsolatrendszerről van szó. De a magyar gondolkodásban van egy torzulás, ami persze megérne egy külön beszélgetést, vagy akár műsort is. Magyarországon még a legokosabb emberek is, tehát a külpolitikában legképzettebb emberek is, most a publicistákról kevésbé beszélek, de még a legképzettebb emberek is folyamatosan úgy írják le Magyarország helyét a világban, hogy kivel milyen szövetségben van, kihez tartozik. Ezzel szemben a világ egészségesebb lelkületű népei azt a kérdést tisztázzák mindig, mit akarnak ők maguk a világban, mik az ő céljaik, mondjuk, mik a magyar célok, mi mit akarunk elérni, utána megnézik, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez kivel milyen kapcsolatot kell kiépíteni, kivel milyen minőségi viszonyban kell lenni, és kivel milyen konkrét megállapodásokat kell kötni. Ha az amerikaiak meg a kínaiak például a világon a legnagyobb kereskedelmet tudják bonyolítani egymással a két nemzetállam közötti kereskedelmet tekintve, akkor miért ne tudna például Magyarország mind a kettővel szintén jó kereskedelmet lebonyolítani. Ehhez hasonló egyszerű kérdéseket kell feltenni, és akkor talán a magyar külpolitikai publicisztikából meg gondolkodásból is eltűnik az a kisebbrendűségi érzésből, talán Magyarország szerencsétlen sorsa vagy kisebb mérete miatti forrásból fakadó kisebbrendűségi érzés és az abból fakadó gondolkodás, amely a magyar célok, a nemzeti öncél helyett folyamatosan a másokhoz való viszonnyal akarja tisztázni Magyarország helyét, céljait, létezésének értelmét a világban.

Ön úgy fogalmazott, hogy van egy hazugság Európában. Csak egy van? Gondolok arra, hogy most itt, a választások előtt bő egy héttel a nyugat-európai államokban azt mondják, hogy tulajdonképpen az egyetlen megoldás Európa számára a bevándorlás. Mi a tétje ennek a választásnak?

Nem akarok erős szavakat használni így, a kampány vége előtt, mert ilyenkor általában mindenki elveti a sulykot, és nekem inkább az a dolgom, hogy visszafogjam a közbeszéd lendületét. De az igazság az, hogy létezik egy liberális hálózat vagy liberális maffia, amelyet jól kitömnek pénzzel, amely sok emberből áll, politikusokat, újságírókat, elemzőket foglal magában, akik bizonyos képzetek kialakításán dolgoznak, amelyek aztán egyfajta összefüggésrendszert alkotva a politikusok számára is mint valóság jelennek meg, és amikor elképzelik, hogy mit akarnak, akkor csak ebben az összefüggésrendszerben tudnak gondolkodni. A bevándorlás erre jó példa. Ez a liberális maffia azon dolgozik, hogy elhitesse a világgal, de mindenképpen az európai kontinenssel, hogy a migráció egy olyan világjelenség, ami ellen nincs mit tenni, amit nem lehet megállítani. És amikor kiderül, hogy mégis, mert Magyarország megállította a szárazföldön, Salvini olasz belügyminiszter megállította a tengeren, akkor ezeket az embereket elkezdik gyűlölni. Amikor Donald Trump eldöntötte, hogy ő sem engedi, hogy Amerikát ellepjék a migránsok, és ha kell, falat épít a déli határon, akkor őt is elkezdték gyűlölni. Tehát létezik egy ilyen szellemi összedolgozás, egy hálózat Európában, amely bizonyos fontos kérdésekben alapvetően szellemileg is meghatározott, de üzletileg is motivált kérdésekben megpróbál egy gondolkodási keretet ránk erőltetni. Most az európai választás arról szól, hogy ezt elfogadjuk, vagy kitörünk ebből. Most nem arról van szó, hogy jobb- vagy baloldali pártok lesznek-e többen az Európai Parlamentbe. Ez ugyan érdekes, de másodlagos kérdés. A választás tétje az, hogy sikerül-e olyan vezetőket választanunk, akik szembe mernek fordulni azzal a gondolattal, hogy a migráció szükségszerűen része az életünknek. Tudunk-e olyan vezetőket választani, akik megvédik Európát, mert végül is Európa az európai emberek otthona, Magyarország meg egy olyan ország, amely a magyar embereknek az otthona. Meg akarjuk-e ezt védeni, vagy engedjük, hogy ez megváltozzon, sőt nemcsak engedjük, hanem még közre is működünk, hiszen jó néhány európai politikus nyíltan beszél arról, hogy a migráció jó dolog, csak rosszul van szervezve, és jobban kellene szervezni. Ettől a szőr föláll a mi hátunkon, vagy legalábbis a magyarok többsége így van ezzel, és mi úgy gondoljuk, hogy a migrációt nem szervezni kell, hanem megállítani, tehát üzenetet kell küldenünk, méghozzá erőset Brüsszelbe arról, hogy mi változást akarunk, egy olyan Európát szeretnénk, amely megvédi a határait tengeren és szárazföldön, és olyan brüsszeli vezetőket akarunk látni, akik nem szervezni, hanem megállítani szeretnék a migrációt. Ez a summázata a választás tétjének.

Webert nem támogatja. Van-e olyan jelölt, akit tud támogatni?

Majd lesz.

Mikor?

Majd a választás után. Megvárjuk, amíg az emberek elmondják a véleményüket, meglátjuk, melyik országban mely politikai szereplő milyen mértékű támogatást kapott. Ennek a népi akaratnak az ismeretében össze fognak ülni az európai miniszterelnökök, ez már két nappal a választás után, május 28-án meg fog történni, és ott megkezdjük a tárgyalásokat a leendő európai vezetők kiválasztásáról. A parlamentnek is van ebben szerepe, mert ő majd jóváhagyja vagy nem a miniszterelnökök javaslatait, de a kezdeményezés és az első lépés, az első döntés joga a miniszterelnökök kezében van. Igyekszünk minél hamarabb jó vezetőket adni Európának.

Hogyan látja, mi a célja az Európai Bizottságnak azzal, hogy két hónapja tárgyal a babaváró támogatásról, kifogásokat emel, hol azt mondja, hogy versenyjogi kétségei vannak, hol azt mondja, hogy tiltott állami támogatás merül fel. Miért teszik ezt?

A tiltott állami támogatásnak a vádja vagy kérdése álságos, tekintettel arra, hogy amikor migránskártyákat kell adni, akkor persze nincs ilyen probléma. Én azt hiszem, hogy a dolgok mélyén egy világlátásbeli különbség húzódik meg. Akik ott ülnek Brüsszelben, ebben a nagy buborékban, és egymás között élik az életüket, és ritkán találkoznak hús-vér valóságos európai emberekkel, a tagállamokban élő igazi Európa gerincét, tömegét adó emberekkel, ők úgy gondolják, hogy a világot papírokon kell számok alapján igazgatni, és miután Európába jószerivel minden európai országban a természetes népesség fogy, vagy a természetes népességfolyamatok negatívak, tehát még ott, ahol többen élnek, mint éltek egy évvel korábban, ott sem a természetes szaporodás miatt állt elő ez a helyzet, hanem külső hatások, például a migráció okán. Tehát egész Európa az üres bölcsőknek a kontinense ebben a pillanatban, amin segíteni kell. Mi, ugye, hazafias érzésekből szeretnénk ezen változtatni, mert úgy gondoljuk, hogyha nem lesz az Istennek több magyarja, ahogy Arany János írta, akkor a világ is rosszul jár, de mi különösképpen, tehát bennünket hazafias, nemzeti érzések indítanak arra, hogy komolyan vegyük ezt a kérdést. Más országok pedig azért veszik komolyan, mert úgy látják, hogy ebből gazdasági bajok lesznek, és ebben is van igazság. Ők úgy okoskodnak, hogyha gazdasági bajok lesznek, mert magas lesz az időseknek a száma, viszont a munkaképeseké pedig alacsony, ugye, ha nem születik gyerek, akkor ez a helyzet előáll, ha nekik meg kell oldaniuk ezt a gazdasági problémát, és úgy gondolják, hogy a számok akkor lesznek rendben, hogyha amennyivel fogy az adott ország népessége, legalább annyi migránst behoznak, és akkor a probléma meg van oldva. Én mindig mondom, hogy nekünk meg nem számok kellenek, hanem magyar gyerekek kellenek, mert nem egy gazdasági rendszert akarunk életben tartani, hanem Magyarországot meg a magyar nemzetet meg a magyar történelmet meg a saját családjaink több nemzedéken keresztüli folytatását vagy folytatódását szeretnénk elősegíteni. Úgyhogy ezért mi családpolitikát folytatunk. A családpolitika kifejezés néhány évvel ezelőtt is az el nem fogadott kifejezések közé tartozott. Amikor ezt Európában használni kezdtem, akkor ott minden voltam, csak rendes ember nem, tehát a fasisztától kezdve a homofóbon keresztül mindent mondtak, amiről ők azt gondolják, hogy rosszat jelent. Nacionalista, minden volt… Hosszú küzdelmet folytatok, folytatunk most már két-három év óta, hogy elfogadtassuk Európában, hogy a családpolitika egy pozitív dolog, fontos dolog, ráadásul minden tagállamnak joga is van hozzá. Tehát a babaváró programmal szembeni ellenszenv onnan fakad, hogy akik a migrációval akarják megoldani az európai népesedési problémát, azok ellenszenvvel viseltetnek a családpolitika iránt; és ez fordítva is így van: mi, akik családpolitikával akarjuk megoldani az európai problémákat meg a sajátunkat, ellenszenvvel viseltetünk a migráció iránt, és miután most migrációpárti, bevándorláspárti vezetők vannak Európában, ezért ezen a területen is ez megmutatkozik. Magunk között, csak hogy tisztán lássuk a jogi helyzetet, itt arról van szó, hogy persze nekünk jogunk van bevezetni a babaváró támogatást, csak azt a helyzetet szeretnénk mindenképpen elkerülni, hogy a bevezetést követően jogi eljárást indítson velünk szemben az Európai Bizottság, és miután emberek vesznek részt a babaváró programban, tehát itt családok pénzügyi kalkulációjáról van szó, nem szeretnénk, ha utóbb beállna egy változás, mert az Európai Unió megindít velünk szemben eljárásokat. Tehát az egész programnak a biztonsága érdekében mi azt kértük Brüsszeltől, hogy előzetesen adjon ki egy jóváhagyást, tehát vizsgálja meg, és mondja ki előre, hogy ez jó-e, elfogadható-e, és ne hozzuk egymást, mármint a magyar családokat, a bankokat, a költségvetést, a magyar államot olyan helyzetbe, hogy megindít valamit, amit utána kénytelen vagy megállítani vagy korrigálni. A családtámogatás lényege éppen a kiszámíthatóság, és ezért nem vihetünk a családok gondolkodásába és tervezésébe egy kiszámíthatatlan elemet. Ezért egy úgynevezett előzetes hozzájárulást kértük tőlünk, és ezt nem akarják megadni. Ha az a kezünkben van, akkor onnantól kezdve már később nem lehet bennünket megtámadni. Ez a vitának a jogi aspektusa.

Igen, csak hát lehetne arra is gondolni, hogy látják, hogy van társadalmi támogatottsága ennek a programnak, akkor miért nem segítik azt. Vagy őket nem érdekli az, hogy Magyarországon az emberek hogyan gondolkodnak, a választópolgárok hogyan gondolkodnak?

Ezt az európai problémát, amit népesedési problémának nevezünk, ők a számok nyelvén közelítik meg, és bevándorlókkal akarják megoldani. Mondom még egyszer: amikor valaki arról beszél, hogy fontos neki a saját népe, a saját fajtája, a saját családja, fontos neki a történelmi folytonosság, hogy nem akarja, hogy mások lakjanak az ő országában, ha már ezer évig olyan jól megvédtük, és olyan sokan meg is haltak azért, hogy megvédhessük ezt az országot, ez a gondolkodásmód, maga a megközelítés, a szavak, amiket használnunk, az érzések, amelyeket kifejezünk ezekkel a szavakkal, Brüsszelben ellenszenvesek. Az egy másik világ, ők egy, a tagállamok fölötti európai szuperkormányban gondolkodnak, amelyik megmondja, hogy mi a jó, és mi a rossz, amely egyre több hatáskört elvesz a tagállamoktól. Őket nem érdekli, hogy az európai közösségen belül vannak-e magyarok, vagy nem, ezt a gazdasági térséget akarják a saját gazdasági logikájuk szerint értelmesen irányítani és megszervezni. Ezért jogköröket akarnak elvenni. Most is van két vita, csak az most lappang, mert a választási kampány szempontjából nem tűnt fontosnak. De legutóbb is vissza kellett vernem olyan támadásokat a miniszterelnököknek a tanácskozásán, amelyek arra irányultak, hogy például a külpolitikában, amelynek az a szabálya most, hogyha európai közös külpolitikai lépést akarunk tenni, ahhoz teljes egyhangúság kell a miniszterelnökök között, hogy ezt változtassuk meg, és innentől kezdve legyen elég a minősített többség is. Ami azt jelentené például, hogy a Magyarország nemzeti érdekeit kifejező külpolitikai lépéseket, ha nincs mögötte kétharmados támogatottság – márpedig hogyan tudnék én ilyet összehozni –, akkor el lehet vetni, meg lehet támadni, figyelmen kívül lehet hagyni, és elveszítjük az önálló külpolitikához való jogunkat. De ugyanez van az adórendszerben is. Tehát azért Brüsszel folyamatosan egy birodalmi központként gondol magára, és el akarja húzni, magához akarja vonzani a hagyományos, a nemzetállamok, az itt élő emberek jogkörébe tartozó döntéseket azért, hogy egy európai birodalmat, egy liberális európai birodalmat építhessen fel. Ők abban hisznek, hogy ez jó. Hát lehet, hogy a brüsszelieknek jó, de a magyaroknak a mi fölfogásunk szerint semmiképpen sem az.

Az a hír mindenképpen jó nekünk, hogy a GDP adat az első negyedévben nagyon szépen alakul. 5,3 százalékkal nőtt, és ahogy pestiesen szokták mondani, sem az uniós átlag, sem a német adat még a kanyarban sem látszik. Hogyan lehet ezt fenntartani? Ön – emlékszem – néhány hónappal ezelőtt úgy fogalmazott, hogy arra kell törekedni, hogy tartósan próbáljuk meg 4 százalék felett tartani a GDP-bővülést éves szinten, és mindenképpen törekedni kell arra, hogy 2 százalékkal legyen mindig több a magyar adat, mint az európai átlag.

Na, most a 4 százalékot már zárójelbe is teszem, inkább azt mondom, hogy legyen mindig 2 százalékkal magasabb a magyar gazdasági növekedés, mint az uniós átlag. De itt is, ennek az eredménynek vagy sikernek a tövénél, a gyökerénél az található meg, hogy mit is gondolunk magunkról, mit gondolunk az emberekről. Ugye, különböző vezetők, különböző pártok mást gondolnak a saját népükről meg a saját hazájukról. Én 2010-ben is meg talán gyerekkorom óta is mindig azt gondoltam, hogy jó ország ez, csak rendbe kell tenni. A magyarok, ha van értelme, akkor hajlandóak, sőt szeretnek is dolgozni, ezt láttam magam körül egész életben, csak olyan gazdasági rendszert kell felépíteni, hogy az embereknek legyen munkalehetőségük, és megérje dolgozni. A magyarok jó munkások, jó gazdák, komoly szellemi teljesítményre képesek, ráadásul szeretik a hazájukat, tehát a munkában nemcsak a saját maguk és családjuk boldogulását látják, hanem örömmel tölti el őket, ha azt látják, hogy az ország is épül. Én így látom Magyarországot. Ezért egy olyan gazdaságpolitikát kellett kialakítanunk, és a 2010-ben bevezetett magyar modell pontosan erre épül, hogy mindenkinek legyen munkája. Ha mindenkinek lesz munkája, sőt egyre jobb munkája lesz, és kap jelzést arról, hogy megéri dolgozni, vagyis nőni fog a bére, márpedig Magyarországon a bérek most nőnek, akkor nőni fog az elismerés is, amit ő kap a munkájáért, egyre jobban fogják érezni a magyarok magukat a bőrükben, ezért egyre jobb teljesítményre lesznek képesek, és az egész folyamat öngerjesztő módon egyre magasabb szintű teljesítményt eredményez. Ez volt az én elgondolásom erre a megközelítésre, erre a – mondjuk úgy, hogy – patrióta, hazaszerető megközelítésre épül a teljes magyar gazdaságpolitika, és utána sikerült elérni, hogy mindenkinek legyen munkája, sikerült olyan adórendszert bevezeti, hogy az emberek úgy érezzék, hogy van értelme a munkájuknak, sikerült olyan befektetéspolitikát létrehozni, hogy újabb és újabb munkahelyek jönnek létre, ezért a magyar gazdaság elkezdett működni, és hozza az eredményeket. Még egyszer mondom: most éppen 5,2 százalékot hozott, lesz az majd még jobb is, meg még lesz kevesebb is. A fontos történelmileg az, hogy az Európai Unióban tapasztalt növekedési átlagnál legalább 2 százalékkal magasabban legyünk. Ez azt jelenti, hogy versenyképesebbek vagyunk az európai versenytársainknál, és ezen múlik a jövőnk.

Köszönöm. Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.