Kormányportál

2016. június 3.

Kocsis Éva: A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt!

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. Csókolom!

Gyakorlatilag néhány órával ezelőtt ért vissza Egyiptomból. Politikai és egyházi vezetőkkel is találkozott, ami különösen érdekes most, az iszlám és a keresztény vallások találkozásakor. Kezdjük a kultúráknak az összecsapásával, amiről már régóta beszélnek szakemberek, gondolom, szót ejtettek a kairói el-Azhar mecset nagysejkjének a találkozóján is erről. Az iszlám és a keresztény találkozásáról, kritikus volt a nagysejk, nem kérdezte meg, hogy Európában miért nem nyitottabbak az emberek a muzulmánokkal kapcsolatban?

Először is fontos talán azt rögzíteni, hogy vagyunk jó néhányan – talán mi vagyunk többen –, akik azt gondoljuk, hogy az a tény, hogy a Földön különböző civilizációk léteznek, nem ok arra, hogy ezek a civilizációk össze is ütközzenek, össze is csapjanak. Különösen igaz ez azon civilizációk esetében, amelyek középpontjában az egyistenhit áll. Azt gondolom tehát, hogyha van bennünk jó szándék, akarat, van világos politikai irányvonalunk, és van erőnk, hogy ezt érvényesítsük, akkor békében tudunk élni a muszlim világ mellett. Nem vele összekeveredve, hanem mellett. És azt gondolom, hogy ez egy olyan álláspont, olyan keresztény álláspont, amelyet a muszlimok szívesen fogadnak, hiszen nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy keresztény civilizációhoz tartozó ember nem lehet muszlimellenes. Ellenezhetünk jó néhány dolgot, de az nem maga a muszlim vallás. Ha az a vallás ott nem volna, és az a civilizáció nem épült volna fel, akkor barbárság lenne. Egy rendezetlen, kaotikus világ. Most egy saját logika mentén rendezett világban élnek. Azonban természetesen mi nem akarunk átvenni muszlim szabályokat a saját életünkbe, nekünk megvannak a saját életelveink, tiszteletben tartjuk az övéket, és azt várjuk, hogy ők is tartsák tiszteletben a mienket. Ebből a szempontból egy tanulságos tárgyaláson voltam, tanulságos kihallgatáson vettem részt a nagysejk úrnál, akiről – ha léteznének nyugati kategóriák, amelyek a muszlim világot leírják, mint ahogy nem léteznek, akkor – azt mondhatnánk, hogy ő a szunnita pápa, tekintélyes ember. Meg is hívtam Magyarországra, hogy jöjjön el.

Miért mondta, hogy kihallgatás?

Mert az úgynevezett egyházfők fogadják a miniszterelnököt.

Azt hittem arra utalt, hogy volt valami dorgálás.

Az iszlám egy magas civilizáció. Például a szunnita pápa, mint a beszélgetés során kiderült, a doktori dolgozatát, téziseit Avicenna kritikájából írta, tehát itt egy magas kultúráról beszélünk. Az a migránsáradat, amit látunk, meg a Röszkénél kerítést bedöntő emberek meg Bicskén az a borzalmas ember, aki azt mondja egy magyar nőnek, hogy örüljön, hogy nem erőszakolta meg, nem egyenlő a muszlim világgal. E fölött a terrorveszély, az erőszakoskodás fölött létezik egy kifinomult, magas muszlim kultúra, amit az ottani vezetők tartanak fent, művelnek és örökítenek tovább.

De azt, amit mond, hogy egymás mellett és nem keveredve kell élni, vagyis a multikulturalizmussal bizonyos értelemben, ebben az értelemben le kell számolni, osztotta a vallási vezető?

Még egyszer mondom: egy vallási vezető nem oszt meg semmit egy egyszerű miniszterelnökkel, felette áll. Elmondja a véleményét, kinyilatkoztatja az álláspontját.

De mi volt a véleménye?

Nem óhajtja ezeket megvitatni. Az a véleménye, és ebben én magam is osztozom, hogyha Európa jót akar magának, akkor tegyen meg mindent annak érdekében, hogy Egyiptom stabil legyen. Szíria egy kevesebb, mint 30 milliós népességű ország volt, összeomlott, és alig bírtuk ki itt, Európában ennek a következményeit. Egyiptom egy 90 milliós ország, ha az instabil lesz, és onnan egyszer megindulnak, azt nem fogjuk kibírni. Tehát az imámnak abban igaza volt, hogy az Európai Uniónak – félretéve a szokásos európai előítéleteit – arra kellene összpontosítania, hogy az egyiptomi kormányzat élén az elnökkel sikeres legyen, az egyiptomi hadsereg erős és egységes maradjon, és legyen olyan erő Egyiptomban, amely fenntartja a törvényes rendet, és megélhetést nyújt az embereknek. Ha ez nincs, akkor egy újabb áradattal kell szembenézni, amely háromszorosa lehet annak, mint amit eddig elszenvedtünk. Tehát az imám inkább arra összpontosított, hogy érveket adjon ahhoz, hogy az Európai Unió tegye félre a kritikáit meg az előítéleteit, több ilyen is van, és álljon ki teljes mellszélességgel a mostani egyiptomi politikai vezetés mellett. Egyébként én ezt tettem, mert én ezzel a politikai vonallal értek egyet, ez szolgálja Magyarország és az Európai Unió érdekeit is.

Mindjárt beszélünk Brüsszelnek a felelősségéről ebben a kérdésben, de beszéljünk egy picit arról, és már nyilván ez az egyiptomi elnökkel folytatott találkozójából kiderült, hogy Egyiptom érzi magában az erőt ahhoz, hogy egy meglehetősen instabil térségben egy meglehetősen megtépázott elmúlt időszak után ezt a bizonyos stabilitást, amiről Ön beszél, megteremtse saját magának?

A hadsereg egységes, az elnök mögött áll, az elnököt megválasztották egy szabályos választási hadjáratban, utána elfogadtak egy alkotmányt, amelyet népszavazással is megerősítettek. Tehát az alkotmányos rend pillérei állnak, most gazdasági siker kellene. Egyiptom egy olyan ország, amelynek a népessége minden évben 2,6 millióval nő, és most vannak 90 milliónyian. Most ennyi embernek munkát adni, etetni, elfogadható életszínvonalhoz juttatni, vagy lehetőséget adni erre – iszonyatos politikai feladat. Tehát az egyiptomi kormányzatnak az Európában megszokott politikai feladatoknál nagyságrendekkel nehezebb kérdésekkel kell megbirkóznia.

Mi derült ki Ön számára az egyiptomi politikai vezetőkkel folytatott tárgyalásokból? Jogosak azok a félelmek, amiről korábban már a Reuters vagy a Die Welt is írt, hogy átterelődik a líbiai embercsempészeknek a tevékenysége Egyiptomba, és ez lesz a következő, vagy ez lesz egy újabb gócpont? Egyiptom?

Nézze, nekünk, európaiaknak is újra kell gondolnunk a külpolitikánkat. Végül is három országban avatkoztunk be, mind a három összeomlott, káosz lett a helyén, és menekültek milliói indultak meg. Mi beavatkoztunk Irakban, aztán beavatkoztunk Szíriában, aztán Líbiában. Ma gyakorlatilag egyik országban sincs civilizált, központi állam, amely képes lenne fenntartani a rendet, érvényt szerezni a jogszabályoknak és megvédeni bennünket, magyarokat és európaiakat az onnan illegálisan kiáramló migránsokkal szemben. Tehát nekünk is van mit újragondolnunk.

Jó, de ez nehéz ügy. Megint ott vagyunk a 22-es csapdájánál. Az előbb utalt arra, hogy tulajdonképpen egymás mellett kell élni, és nem kell rákényszeríteni az európai, nyugati szabályokat a térségben élőkre, de mégiscsak az történt, hogy ez az egész akkor kezdett kialakulni, amikor importálták a nyugati-demokráciát. Tehát bizonyos értelemben mi kezdtük.

Nézze, az igazság az, nehéz már megmondani, hogy pontosan hogy is kezdődött ez, mert mindenki a másikban találja meg a felelőst és a hibást, de egy dolgot biztosan tudok mondani, ami persze az én véleményem, és nem egy általános, elfogadott európai miniszterelnöki vélemény, hogy szerintem ez a demokráciaexport nevű őrület, amit kitaláltunk, hogy az európai kultúra fogalmaival, az itt bevált módszerekkel próbáljuk kéretlenül boldoggá tenni a más civilizációkban, más kultúrákban, másként gondolkodó embereket, megbukott. Tehát ez az egész közel-keleti káosz és annak fájdalmas következményei Európára nézve számomra arra adnak bizonyítékot, hogy a demokráciát nem lehet exportálni se fegyverrel, se békésen. Minden népet hagyni kell, hogy a saját kultúrája szerint építse fel a saját politikai és gazdasági rendszerét, és keresni kell vele az együttműködést úgy, hogy kölcsönösen törekszünk a békességre. Ez jobb külpolitika, mint a „mindenkinél mindent jobban tudunk,” „mi tudjuk, hogy milyen az igazi demokrácia,” „mi tudjuk, milyenek az emberi jogok,” és „nektek ezt meg kell értenetek akkor is, hogyha egyébként ti teljesen másképpen gondolkodtok a világról.” Szerintem ez megbukott, és ha ezt erőltetni fogjuk, akkor újra és újra tüzet gyújtunk a saját fejünk felett.

Most nézzük meg a másik oldalt. Ott van a Sophia misszió, ami, ugye, a líbiai embercsempészeknek a felszámolására vagy a felszámolásáért tevékenykedik. Ezt felvetették már Európa Brüsszelben, hogy ezt ki kellene terjeszteni Egyiptom felé. Azt mondják, vagy azt beszélik, hogy Egyiptomba nem igazán örülnének ennek, merthogy a szuverenitásukat sértik. Egyébként gyakorlatilag felesleges is beszélni róla, mert a görögök ezt meghekkelték, ennek a missziónak a kiterjesztését. Most mi a felelősség?

Szerintem két lehetőség közül választhatunk. A nagy baj, hogy egyiket sem választjuk, hanem sodródunk az eseményekkel.

Mi a kettő?

Az egyik lehetőség az, hogy teljes mellszélességgel oda kell állni a líbiai kormány mellé. Most van Líbiában egy kormány…

De ezt az unió megtette, nem?

Nem tette meg, mert közben kritikákat fogalmaz meg, fenntartásokat fogalmaz meg, és feltételeket támaszt. Például a líbiai hadsereg felfegyverezését egyáltalán nem fogadja el, márpedig a líbiai hadsereg felfegyverzése nélkül nem lesz, aki abban az országban fenntartsa a rendet. Tetszik ez nekünk, vagy nem tetszik, hogy Európában ez nem volna egy jó megoldás, kétségkívül igaz, de ott nem látok más megoldást. Tehát a líbiai hadsereget el kell ismerni, fel kell fegyverezni, meg kell erősíteni, és együtt kell velük működni, hogy ők maguk védjék meg Líbiának azt a partvidékét, amely az Európai Unióval szomszédos, illetve a tengeren keresztül a szomszédunk. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség, hogy nemzetközi felhatalmazást kell szerezni, és partra kell szállni Líbiában európai katonai erőknek, és létre kell hozni hatalmas menekülttáborokat Líbia partjainál. Ott kell felfogni azokat, akik Európába igyekeznek, sőt akik már átjöttek Európába illegálisan, őket is oda kell visszavinni, ezeknek a táboroknak a biztonságát nekünk, európaiaknak kell garantálni, az ott élő emberek eltartásáról nekünk kell gondoskodni, ez pénzbe kerül, de még sokkal kisebb baj és kisebb áldozat, mint mindaz, ami abból következik majd, hogy ellenőrzés nélkül milliószám jönnek be Európába. Vagy az egyik, vagy a másik lábunkra kellene állnunk. A baj az, hogy az unió folyamatosan beszél ezekről a kérdésekről, és semmilyen döntés nem születik.

Egy mondatot beszéljünk még Egyiptomról, merthogy találkozott a Líbiában kivégzett kopt keresztény férfiak hozzátartozóival is. Nem kérték számon nem Öntől, hanem mint uniós vezetőtől vagy az unióban tevékenykedő miniszterelnöktől, hogy az Európai Unió kevesebbet beszél a keresztények üldöztetéséről?

Meg voltak illetődve ezek az emberek, részben ritkán látnak európai miniszterelnököt, részben megvan a maguk baja. Azért mégiscsak elvesztették a férjüket, a gyereküket, az apjukat. Ugye, őket a hitük miatt végezték ki Líbiában, ahol vendégmunkásként dolgoztak, javarészt fizikai munkások meg mezőgazdasági munkások voltak egyébként, becsületes, rendes emberek. Ugye, van egy keresztény szabály, hogy a jót cselekedni kell, de nem szabad vele kérkedni, nem szabad róla beszélni. Vitatható, hogy ez ésszerű politika-e, de a magyar kormány ezt a vonalat követi. Tehát nagyon sok emberen segítünk, nagyon sok keresztény családon segítünk itt, Magyarországon, Európában és odaát, Afrikában is meg Ázsiában is. Pénzügyileg is komoly terheket vállalunk, személyre szóló segélyeket is nyújtunk, de ezt nem verjük nagydobra. Engem mindig is visszataszított az a nyugati viselkedés, amelyik azt mondta, hogy tedd a jót, és utána hirdessed fennhangon, tehát szerintem megvan az erkölcsi kötelességünk, tegyük meg, amit meg kell tenni, mi, magyarok rendes emberek vagyunk, ez egy rendes nép, az erőihez mérten, amit lehetséges, mindig megtesz másokért is.

Jöjjünk át Európába. Picit olyan, mintha vihar előtti csend lenne Brüsszelben akár a migráció, akár más kérdésben. A szlovák elnökség, Szlovákia átveszi az uniós miniszterek tanácsának az elnökségét júliustól, a következő hónaptól, vagyis például a kvótát az Európai Bíróságon is támadó szlovákok fogják, vagy nekik kellene levezényelniük az új dublini rendeletnek a reformját. Gondolom, akkor ez egy időre léket kaphat, mire számít?

Nézze, valóban nő a feszültség. Ennek van egy taktikai magyarázata. Nemsokára szavaznak a britek a maradásról vagy a kilépésről, és úgy van ezzel mindenki, hogy nem szívesen venné a lelkére annak a kockázatát, hogy egy döntése, egy nyilatkozata vagy egy interjúja miatt az a kicsi, ami ahhoz kell, hogy egyik vagy másik irányban elbillenjen a mérleg, előálljon. Tehát azt jobb a britekre hagyni, az unió is óvatosabb most. Van egy másik, ennél sokkal súlyosabb baj, ez nem taktikai, ez igazi, mély, szerkezeti, stratégiai baj. Az európai vezetők szembekerültek a népükkel, akárhogyan is okoskodunk, variáljuk, ravaszkodunk, akárhogy finanszírozza a civil szervezeteket Soros György, meg akárhogy próbál bemenni a médiába a magyar milliárdosok pénzével és hangulatot kelteni, az igazság az, hogy az, amit a nyugati kormányok menekültügyben ma csinálnak, a saját népük erőteljesen, növekvő számban és növekvő erővel ellenzi. S miután Európa a demokráciára épül, ebből előbb-utóbb baj lesz, és ezt a vihar előtti csendet, feszültséget érzi mindenki. S én még nem láttam olyat, hogy a népnek kellene megváltoztatni az álláspontját egy ilyen fontos ügyben, és nem is fogja megváltoztatni. Tehát az európai vezetők előtt az a feladat áll, hogy vizsgálják felül teljes egészében azt a politikát, amit eddig folytattak, folytattunk, mert a népek nem fogják ezt elfogadni. S egy olyan éles szembenállás jön létre a választott vezetők és az emberek között, amelynek a következményeit ma nehéz világosan előrelátni, de egy biztos: jó nem fog belőle kisülni.

A Brexitről nem mindenki beszél olyan finoman Európában, sőt kifejezetten vészjóslóak azok az európai nyilatkozatok, a brüsszeli vezetők azon nyilatkozatai, akik azt mondják, hogy mennek…

Nyilván tudják, hogy mit csinálnak. Abban bízunk, hogy tudják, hogy mit csinálnak, mi mindenesetre azon az állásponton vagyunk, magyarok, hogy mi örülünk annak, hogy a britekkel egy szövetségben lehetünk. Ez részben megtiszteltetés, egy nagy nemzetről beszélünk, ez részben komoly erő. Mi is erősebbek vagyunk, ha a britek bent vannak az Európai Unióban, ez nem kérdés, de mi nem vindikáljuk a jogot magunknak, hogy megmondjuk a briteknek, hogy mit tegyenek, mert ez a mi szempontunk, ez egy magyar szempont, de a britek a saját életüket élik, majd a saját szempontjuk alapján dönteni fognak, és akárhogy is döntenek, el fogjuk fogadni. Természetesen én személyesen is jó kapcsolatot és szoros szövetséget ápolok Cameron miniszterelnök úrral.

Vihar előtti csendről beszéltünk Európában, de bizonyos értelemben, minthogyha itthon is ez lenne. Mennyire tartják kézben például a menekülttáboroknak… Egyrészt azt, hogy fel kellene gyorsítani az eljárásokat, ezt eléggé bírálják jogvédő szervezetek. Eközben már utalt az előbb a bicskei esetre. Azt mondta a bicskei polgármester, hogy azt kéri, hogy zárják be a településen lévő befogadó állomást, merthogy a bicskeiek nagyon türelmesek voltak az elmúlt évig, de sajnos eljutottak arra a szintre, hogy a toleranciaküszöbüket ez már átlépte.

Van erre tervünk, be szeretnénk zárni a bicskei menekülttábort, erre egy akciótervünk is van, de ez nem megy egyik napról a másikra. Tehát még együtt kell élni a helyieknek egy ideig ezzel a jelenséggel, de belátható időn belül meg fogják látni, hogy úgy, ahogyan Dél-Magyarországon és Debrecenben, ahol szintén bezártuk a táborokat, Bicske is sorra kerül majd. Nézze, itt az a helyzet, hogy most mi szigorítottunk jó néhány törvényt. Ez talán kevésbé feltűnő, mint a kerítésépítés, nem is váltott ki olyan széleskörű érdeklődést, mint a kerítésépítés, de most szigorú törvényeket hoztunk arra nézve, akik illegálisan átlépnek, azokat a kerítésen kívülre fogjuk tenni, és még sorolhatnék jó néhány döntést. És ismét kiújult ezért a csata, mert, ugye, Soros György bejelentette, hogy ő a magyar kormánynak az ellenzéke, ő az effektív ellenzék. Ezt nem mi találtuk ki, nem mi mondjuk, ő nyilatkozta, az ő véleménye, és ma a legélesebben ő a magyar kormánnyal szemben a bevándorlásügyben, a migránsügyben áll. Támogatja azokat a szervezeteket, magyar embereket, magyar szervezeteket, nemzetközi szervezeteket, akik le akarják nyomni a magyar kormányt, meghátrálásra akarnak bennünket kényszeríteni. Azt akarják, hogy vonjuk vissza a szigorú törvényeinket, azt akarják, hogy engedjük be a migránsokat, bontsuk le a kerítést, és így tovább. Ez a csata, de ez nem a magyar ellenzék meg a magyar kormány, hanem magát a magyar ellenzék vezetőjének kinevezett Soros György és a magyar kormány közötti éleződő konfliktus.

Ezt már a múltkori interjú után is sokan kikérték. Hogyha jól tudom, Lázár Jánosnak azt mondta, mert, ugye, rögtön felemlegették a Soros-pénzeket, ösztöndíjakat, s azt mondta, hogyha kell, akkor visszafizetik. Érkezett ilyen kérés?

Erősen kommunista gondolkodásmód az, hogy azt gondolja valaki, hogy megsegít valakit, és utána megvásárolta, és onnantól kezdve azt kell neki is mondani, mint annak, aki a segítséget nyújtotta. Micsoda kommunista gondolkodásmód ez? Szabad országban ez a gondolat is abszurd.

Beszéljünk belpolitikai ügyekről. Innen kormányülésre megy, mégpedig elég hosszú kormányülésre, elég sok belpolitikai témát is érintenek majd. Hogyha jól tudom a költségvetéstől kezdve az oktatáson, az egészségügyön keresztül sok minden terítéken lesz. Hol van most a legnagyobb feladat?

Féléves zárásnál vagyunk. Tehát azért ilyen hosszú a kormányülés, és azért tűnik ilyen tengerikígyószerűen szerteágazónak, mert azt a célt tűztem ki a kormány elé, illetve azt az elvárást adtam a minisztereimnek, hogy a mögöttünk hagyott két év során megkezdett, de végig nem vitt összes döntésünket vegyük elő. Az eldöntött, de aztán végre nem hajtott vagy csak félig végrehajtott vagy az ellenállás, viták miatt akaratunk ellenére módosult összes korábbi döntésünket vegyük elő, és még ennek a ciklusnak az első felében zárjuk le őket. Egyértelműen, világosan, és ne vigyünk át magunkkal a rágógumiszerűen nyúló ügyeket a ciklus első feléből a következő két évbe, hanem a következő két évben a jövővel tudjunk foglalkozni, és ez egy nagy feladat, ezért sok kormányülést fogunk tartani a következő hetekben. Egyenként vesszük végig ezeket a döntéseket, és minden ügyet, amit megnyitottunk, le is zárunk.

Nem csodálom, hogy azt mondja, hogy hosszú kormányülés lesz, mert azért elég sok olyan ügy van, amit megnyitottak, nem zártak le. Mi a legfontosabb ezek közül?

Ilyen az élet. Tudja, ember tervez, Isten végez. Tehát voltak szép nagy terveink, volt, amit a magyar választópolgárok el is fogadtak, sőt segítettek a végrehajtásában, és voltak olyan döntéseink, amelyet az érintettek egy része legalábbis vitatott, sztrájkolt, ellene jött, le kellett ülni, tárgyalni kellett, kompromisszumokat kellett kötni, azokat most át kell vezetni. Tehát ez egy munkás dolog, aprómunka ez, nem olyan látványos, mint a nagy forradalmi lobogás meg a rendszerátalakító 2010-es új alkotmány vagy az új nagy törvénykönyvek megalkotása, de ugyanolyan fontos, mert a nagy törvénykönyvek nem érnek semmit, hogyha az alsóbb rendeletekkel, kisebb jogszabályokkal nincsenek aládúcolva.

De most alsóbb, kisebb dolgokról beszél vagy azokról a nagy rendszerek átalakításáról, ahol Ön is utalt rá, hogy tiltakozások voltak? Egészségügy, oktatás?

A rendszereket átalakítottuk, csak egyes részeiben elmaradtunk a végrehajtással, mert ott viták alakultak ki. Például az oktatási rendszert átalakítottuk, de közben megindult egy hosszú tárgyalássorozat, ott mindenfajta megállapodásokat hoztunk tető alá, most ezekkel korrigálni kell a korábbi döntéseinket, ezeket át kell vezetni a jogszabályokon, a kormányrendeleteken, a költségvetési rovatokon. Tehát ez egy nagy munka, de haladunk ezzel, és még egyszer mondom: úgy vágunk bele a négyéves ciklusunk második felébe, hogy a megnyitott kérdéseket kivétel nélkül le fogjuk zárni.

Van még egy másik témánk, amivel egy picit visszakanyarodunk a korábbiakhoz ugyan, de viszonylag sok hallgatónk kérdezte, hogy vajon azok, akik szeretnének elindulni Franciaországba, a sporteseményekre, bátran megtehetik-e? Amerikából érkezett jelzés egyrészt arról, hogy a katolikus világtalálkozó, a lengyelországi eseményen… Ott is sok magyar lesz egyébként.

Sok ezer.

És a francia eseményekkel kapcsolatban is érkezett jelzés terrorfenyegetettségről.

Én nem veszem magamra annak felelősségét, hogy mások helyett döntsek. Úgyhogy minden magyar embert arra kérek, hogy maga mérlegelje a dolgot. Én el fogok menni, de az én helyzetem talán nem pontosan ugyanaz, mint a hosszú órákat sorban álló jó néhány magyaré. Tehát nem hiszem, hogy az én helyzetemből következne bármilyen tanács is, mégis azt mondom, hogy fontolják meg alaposan, és hozzák meg a maguk döntését. Mi minden segítséget megadunk. A legfontosabb, hogy a külügyminisztert utasítottam arra, hogy a konzuli szolgálatot erősítse meg a labdarúgó Európa-bajnokság idején. Tehát a magyar diplomácia a lehető legnagyobb erőkkel lesz jelen, és áll mindenkinek a rendelkezésére. Ezért azt is javasolnám a derék magyar szurkolóknak, hogy mielőtt nekiindulnak, mindenképpen regisztráljanak a konzuli szolgálatnak a honlapján. Menjenek fel oda, nézzék meg, ott látni fogják, hogyha gond vagy baj van, akkor kihez fordulhatnak, milyen kapcsolatot tudnak használni, és regisztráljanak ott, hogy mi is tudjuk, hogy egyébként ők kint vannak. Tehát amit lehetett emberileg a terrorveszély elhárítása kezelése érdekében, a magyar külügyminisztérium megtette. Ennyit tudunk tenni ma, többet nem.

De olyan információi, az amerikaiakéhoz hasonló vagy például a tegnapi német letartóztatásokéhoz hasonló vannak?

Ha nem lett volna ilyen amerikai információ, vagy a tegnapi német letartóztatások nem történtek volna, akkor is pontosan ugyanezt a döntéseket hoztuk volna meg, mert a biztonság nem méricskélhető patikamérlegen. Ha úgy érzi az ember, hogy baj van, akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a baj kockázatát minimálisra szorítsa. Mi ezt tettük.

Orbán Viktor miniszterelnököt hallották az előző fél órában.