Orbán Viktor beszédének leirata, amely az új vágóhíd avatásán hangzott el 2017. április 25-én Mohácson.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Önöket, Polgármester urat, képviselőtársaimat, a Bonafarm Csoport tulajdonosait, vezetőit, a beszállítókat, minden kedves vendéget.
Először teljesíteni szeretném az ilyenkor kötelező feladataimat. Híd lesz. Pénz van rá. Az igazi gond az, hogy terv nincsen. Tehát a magyar nemzetgazdaság ma megtermel akkora összeget, hogy ezt a szükséges hidat megépítsük, a tervezés miatt nem kezdődött még meg ez a munka. Szerepel az elgondolások között a Szeged és Pécs város összeköttetését biztosító, négysávos közúti közlekedés megteremtése is. Igaz, nem az első helyen, hanem a Debrecen–Békéscsaba összeköttetés utáni második helyen. Mindenesetre ez is biztató lehet az Önök számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen itt a Bonafarm Csoportról beszélünk, nagy cégről beszélünk, de mindannyian tudjuk, hogy külön kell köszöntenünk Csányi Sándor elnök urat. Hiszen nélküle ez a beruházás nem jöhetett volna létre. Bonafarm Csoport ide, magyar kormány oda, vagy beruházók amoda, az igazság az, hogy azt megtanulhattuk, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol a nagy tervekhez kell egy erős ember, aki azok élére áll, és tűzön-vízen keresztül azt megvalósítja, keresztülviszi, létrehozza. És most egy olyan társaságban vagyunk, ahol annyit talán mindenképpen illendő mondanunk, hogy Csányi Sándor eltökéltsége nélkül ez a beruházás nem jöhetett volna létre.
Tisztelt Elnök Úr!
Köszönjük szépen, és gratulálunk Neked!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha kevesebb időt kaptam volna, mondjuk fél percet a beszédemre, akkor azzal az egy mondattal abszolváltam volna a feladatot, hogy ebből kellene több. Mondjuk, egy tucatnyi. Ebből és ilyen beruházásokból, ilyen cégcsoportból, ilyen tulajdonosokból és ilyen jól felépített, jól átgondolt beszállítói rendszerből.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai naptól a magyar embereknek, mint Hargitai képviselő úrtól is hallhatták, Mohácsról nemcsak egy elvesztett csata, hanem egy megnyert háború is eszébe juthat. Egy háború, amit azért vívtunk, hogy megmaradjon a nemzeti húsiparunk, és az asztalunkról ne tűnjenek el a kiváló minőségű és echte magyar termékek. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen nyerésre állunk, és ma egy újabb fontos győzelmet arattunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bár elsősorban azért vagyunk ma itt, hogy átadjuk Magyarország második legnagyobb és Európa egyik legmodernebb vágóhídját, mégis azt mondhatom Önöknek nyugodt szívvel, hogy ennél azért többről szól ez a mai nap. Ez az üzem nem kevesebbet üzen a nagyvilágnak, minthogy a magyar húsipar visszaszerezte az önbizalmát, és hamarosan visszaszerzi régi fényét is. Van miért gratulálni tehát a Bonafarm vezetőségének, dolgozóinak és összes beszállítójának. A magyar húsipar megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy 2012 őszén kimondjuk, rendbe tesszük a hazai sertéságazatot. Nemcsak arra volt szükség, hogy kidolgozzunk egy sertésstratégiát, amelynek köszönhetően ismét növekedésnek indult Magyarországon az állatállomány. Az ágazat megmentéséhez arra is szükség volt, és elsősorban arra volt szükség, hogy legyenek olyan vállalkozások Magyarországon, mint a Bonafarm Csoport. Önök nélkül tehát ma aligha tarthatna ott az ágazat, ahol most van. Önmagáért beszél a 170 milliárd forintos árbevétel, a hatezer munkahely, illetve az a nyolcmilliárd forintnyi adó, amit Önök lelkesen befizetnek a magyar költségvetésbe. Ezek a számok komoly erőt sugároznak, de ebből még nem látszik az, ami a legfontosabb, nevezetesen, hogy itt nemcsak egy sikeres cégcsoportról van szó, hanem egy hatékony és kiválóan működő modellről is. A Bonafarm Csoport létrehozott egy sok ezer vidéki családot lefedő termelői közösséget, akik számára nemcsak megbízható jövedelemforrást nyújt, de arra is ügyel, hogy a korszerű mezőgazdasági technológiai ismereteket is megossza velük. Mondhatom úgy is, hogy a Bonafarm Csoport egy olyan hálózatot épített ki, amelynek kötőanyaga a bizalom, és amely a magyar gazdák számára biztonságot és megélhetést nyújt. Ez fontos a magyar nemzetgazdaság számára, és a magunkfajta vidéki, falusi emberek számára érzelmileg is fontos. Jó tudni – engedjék meg, hogy így fogalmazzak –, hogy a saját fajtánk biztonságban tudhatja a saját jövőjét. Jó látni, hogy a saját gyermekkorunk világának van jövője.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar húsipar kezdi visszanyerni régi fényét. Egyre többen keresik a magyar termékeket itthon és külföldön egyaránt. Az érdem elsősorban a tenyésztőké, a vállalkozóké, az iparágban dolgozó magyar embereké, akik nélkül ezt a sikerágazatot aligha lehetett volna helyreállítani. Kapcsolódni szeretnék ahhoz, amit Hargitai képviselőtársam mondott. A Bonafarm Csoport által követett út és modell az, amire a Baranyában élő embereknek is szükségük van.
Tisztelt Csányi elnök úr, tisztelt Bonafarm-tulajdonosok és -vezetők!
Önök egy olyan térség mellé álltak oda, amelynek lakóit – különös tekintettel a falvakra – már rengetegszer leírták. Pedig higgyék el, az itt élők legalább olyan tehetségesek, mint azok a magyarok, akik az ország más részein laknak. Épp itt volt az ideje, hogy a baranyaiak is érezzék, jobban megy az országnak, és egyre jobban megy a mezőgazdaságnak. Éppen itt volt az ideje, hogy Baranya is visszanyerje az önbizalmát, ezért a beruházóknak a hely kiválasztásáért is szeretnék köszönetet mondani a magyar kormány nevében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar húsipar elmúlt majd’ harminc éve nem volt éppen diadalmenet: szűkülő piac, megszűnő munkahelyek, erősödő külföldi konkurencia. A rendszerváltás után senki sem értette, hogy mi történik velünk. Nem is olyan sokkal korábban a magyar húskészítmények még a világ legtávolabbi részein is jelen voltak. Én még emlékszem arra, amikor a híres magyar élelmiszeripar egyik napról a másikra szinte összeomlott, több tízezer munkahely szűnt meg, és egymás után felszámolták a sertéstelepeket is. A magyar vállalkozások, már akik tudtak, csak hatalmas áldozatok árán maradhattak fenn a rendszerváltás utáni versenyben, szép lassan a saját belső piacunkról is kiszorultunk. Nem értettük, hogyan is történhetett ez. Nem értettük azt sem, hogy másoknak miért éri meg azt csinálni, amit nekünk nem. Egyszerűen nem fért a fejünkbe, hogy az osztrákok miért képesek az összes boltjukban szinte csak és kizárólag hazai élelmiszereket árulni, miközben nekünk az egész hűtőpultot fel kellett túrnunk ahhoz, hogy találjunk egy magyar terméket az alján. Ahhoz, hogy a magyar élelmiszeripar ismét úgy haladhasson, ahogy a csövön kifér, először is vissza kellett szereznünk az önbizalmunkat. Mert aki elveszti, vagy még rosszabb esetben, akinek elveszik az önbizalmát, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képes többé a saját lábára állni. Akinek nincs önbizalma, annak lehet diktálni, azt lehet irányítani, annak meg lehet mondani, hogy mit vegyen és mit egyen, annak még a szemetet is el lehet adni élelmiszerként.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mai nap tanulsága az, hogy önbizalom nélkül nincs siker. Ez az önbizalom jelentős részben, mint mindenhol a világon, a saját magunk által előállított termékekbe vetett bizalomból fakad. Az élelmiszeriparra mindez fordítva is igaz. Ha mi, magyarok nem állunk ki a saját termékeinkért, ha mi nem vesszük meg a saját termékeinket, ha mi, magyarok nem tudjuk megvédeni a kiváló minőségű áruinkat, akkor ne lepődjünk meg azon, ha mások sem veszik meg azokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magyarország mezőgazdasági ország. Mindig is azok voltunk, és azok is maradunk. Persze van sikeres iparunk, és reméljük, lesz még erősebb is. Van high-tech iparunk, amire büszkék lehetünk, és van kiválóan működő pénzügyi intézményrendszerünk is. Azonban a mezőgazdaságnak a jövőben is a nemzetgazdaság egyik stratégiai ágazatának kell maradnia. Ehhez minden feltétel adott. Európa egyik legjobb adottságú földjét örököltük, kiegyensúlyozott éghajlatú, jó termőértékű, számottevő ipari szennyezéstől mentes föld van a talpunk alatt. Ez a föld 15 millió embert képes ellátni egészséges élelmiszerekkel. A föltételek tehát adottak, a siker csakis rajtunk múlik. A vállalkozások és persze a kormány felelőssége is, hogy mit hozunk ki az adottságainkból és lehetőségeinkből. A körülmények kedvezőek, a gazdaságpolitika Magyarországon ma ésszerű, és a magyar érdekeket szolgálja, a politikai rendszer egyszerre demokratikus és stabil. Jó évek jönnek majd, kérem Önöket, használják ki ezeket.
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!