2017. október 1. Szászfenes (Floreşti)
Tisztelettel köszöntöm a szászfenesi református gyülekezet lelkészét, gondnokát, presbitereit és igen tisztelt híveit! Az első szavam a köszöneté. Köszönöm, hogy ma itt lehetek, és részt vehetek egy ilyen különleges eseményen.
Manapság nem szokás Európában új keresztény templomokat avatni, és ez elég nagy baj Európára nézve. Önök mégis egy új református templom építésébe fogtak, és ez több dolgot is jelent egyszerre. Azt mutatja, hogy Önök bíznak a jövőben. Azt is mutatja, hogy bíznak abban, hogy ez a jövő keresztény jövő lesz. És végül azt is mutatja, hogy abban is bíznak, hogy ez a jövő itt, Szászfenesen magyar jövő is lesz. Ez a gondolat futott rajtam végig, amikor megláttam az Önök modern, négy fiatornyos templomának képét. Amiről rögtön Kós Károly jutott eszembe, aki egy sötét napon, amikor a mi magyar világunk összeomlani látszott, otthagyta a katedrát, felült az utolsó mozdonyra, hazajött Kalotaszegre, hogy fákat ültessen, kiadót alapítson, regényeket írjon, hogy megtartsa azt, ami süllyedésnek indult. Hazajött, mert jól tudta, mire is szolgálnak ezek a nyugati gótikából idevetődött, majd a kalotaszegi földbe jó mélyen meggyökeresedett, sisakjuk alatt tornáccal ellátott, égbe fúródó, hegyes építmények. Őrtornyok. A mi templomaink, tisztelt Hölgyeim és Uraim, valójában őrtornyok, amelyek évszázadok óta vasárnapról vasárnapra őrzik és egybegyűjtik Kalotaszeg református magyar népét. Annak az ötszáz évvel ezelőtt elindult megújulási mozgalomnak a szimbólumai, amely szintén Nyugatról érkezett, gyökeret vert nálunk, és az egész magyarság nemzetmegtartó erejévé vált.
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Azért vagyunk ma itt ilyen szép számmal, mert a szászfenesi ősgyülekezetből és a Kolozsvárról kiköltözött magyar reformátusokból egy új, életerős közösség született, amely négyévnyi pusztai vándorlás után ma végre birtokba veheti templomát. Ezt a templomot, amely sohasem épült volna föl, ha a legutóbbi népszámlálás idején Önök nem vallják meg, hogy református magyarok. Sohasem épülhetett volna fel, ha nincsenek a gyülekezetnek lelkipásztorai, akik felkutatták, összegyűjtötték, és erős közösséggé szervezték az ide költözött református családokat. És sohasem épülhetett volna fel, ha nincs az a sok-sok ember, gyülekezet és szervezet, akik adományaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a templom tégláról téglára elkészüljön. Ahol van munka, ahol van akarat, ahol van tenni akarás és összefogás, ott a segítség sem marad el. Az Önök hitvalló és közösségteremtő munkájához örömmel tettük hozzá a magunk részét. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar kormány támogathatta ennek a templomnak a befejezését. Megtehettük, mert Magyarország ma már lélekben és testben is elég erős ahhoz, hogy felelősséget vállaljon az erdélyi magyarokért is.
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Nekünk, magyaroknak akkor lesz jövőnk, akkor tudjuk megóvni közösségeinket, épített és szellemi örökségünket, ha összefogunk. Akkor lesz jövőnk, ha növeljük az óvodák, az iskolák számát, és minden magyar gyermek számára elérhetővé tesszük a magyar nyelvű oktatást. Akkor lesz jövőnk, ha megteremtjük annak feltételeit, hogy Önök a szülőföldjükön tudjanak boldogulni: itt élhessenek, itt dolgozzanak, itt alapíthassanak családot, és itt járhassanak gyülekezetbe. És végül akkor lesz közös jövőnk, ha továbbra is együtt hozzuk meg legfontosabb döntéseinket. Ez a templom annak is köszönhető, hogy 2014-ben már együtt dönthettünk egy határokon átnyúló, minden magyar közösségért felelősséget vállaló nemzetpolitika mellett. Kérem, ne feledjék, jövőre ismét eljön az idő, és megerősíthetjük ezt a szövetséget.
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
A nem is oly rég még erős és keresztény Európa nyugati fele hol nemtörődömségből, hol naivságból sorra feladja templomait, eltünteti vallási szimbólumait, és hátat fordít a saját kultúrájának – észre sem véve, hogy ezzel saját jövőjét dobja el. Ezért a mai templomavatónk túlmutat önmagán. Olyan, mint cseppben a tenger: a magyar nemzet élni akarásáról tanúbizonyságot tesz.
Azt kívánom a szászfenesi gyülekezet minden tagjának, hogy töltsék meg ezt a szép templomot hittel, imádsággal és vidám gyermekzsivajjal. Azt kívánom, hogy adjon a Jóisten erőt, egészséget, adjon a Jóisten a szászfenesi gyülekezet tagjainak megértő társat, boldog családot, adjon bő gyermekáldást, jó szomszédot, és adjon munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van. Isten áldja Önöket!