Kormányportál

2016. november 25. Debrecen

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Szeretném megköszönni Debrecen város polgármesterének, hogy beengedtek a városba. Köszönjük szépen az egyetem vezetésének, hogy otthont adott ennek a tanácskozásnak. Miért és hogyan kerültünk ide, Debrecenbe? Miniszterelnök úr, Ukrajna miniszterelnöke tegnap érkezett Magyarországra, és csupa olyan programot szerveztünk neki, amellyel fölvághattunk előtte; megmutattuk a parlamentet, elvittük az akadémiára, este az Operettszínházban voltunk, és szerettünk volna mutatni egy várost, amelyből a miniszterelnök úr megértheti, hogy Magyarország nem azonos Budapesttel. Szerettünk volna mutatni egy másik fővárost, meg akartuk mutatni Magyarország keleti részének fővárosát, amely nem egyszerűen csak múltja miatt érdemelte ki ezt a címet, hanem amelynek a jövője is indokolja, hogy kiemelt városként tekintsen Magyarország kormánya az Önök otthonára, Debrecenre. Szeretném elmondani Önöknek, hogy a magyar gazdaság a fejlődésnek egy olyan szakaszába lépett, amikor a teljesítményünknek és az eredményeinknek lényegében csak a saját kishitűségünk szab korlátot.

Tisztelt Debreceniek!

A határ a csillagos ég. Arra persze nincsen garancia, hogy el is fogjuk azt érni, de régi törvény, hogy aki nem tűz ki a maga számára célokat a lehetetlenbe, az a lehetséges dolgokat sem fogja megvalósítani. Természetesen nincs garancia arra, hogy a magyar gazdaság olyan sikeres lesz a következő években is, mint az elmúlt három évben, hiszen 2013-tól kezdődően mindannyian érezzük, azt kell mondanom, még a politikai ellenfeleink is érzik, talán még el sem tagadják, hogy Magyarország gazdasága egy emelkedő pályán van. Nincs garancia, hogy ez időtlen időkig így lesz, de minden emberi számítás szerint azt tudom mondani az ukrán barátainknak és a debrecenieknek is, hogy ez a felívelő pálya még jó néhány évig ki fog tartani. Most kell bátornak lenni, most kell innovatívnak lenni, most kell elengedni a fantáziájukat, és most kell elővenni minden régi tervet, amit a szüleink meg a nagyszüleink politikai okokból következően nem tudtak megvalósítani, de valahol ott van az íróasztal fiókjában. Most érdemes ostromolni a magyar kormányzati szerveket, most érdemes ostromolni Magyarország kormányát és a miniszterelnöki hivatalt, most érdemes ostromolni azokat a pénzintézeteket az Eximbanktól a HIPA-n keresztül, amelyek pénzeszközök felett rendelkeznek, és meg tudnak indítani fejlesztéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért vagyunk hát itt most, Debrecenben. Szeretnék mondani Önöknek néhány szót az ukrán–magyar kapcsolatok perspektívájától. Szép dolog, hogy jól láthatóan barátságban érkeztem Ukrajna miniszterelnökével, de a kérdés az, hogy meddig lesz ez így. Mindannyian tudjuk, Ukrajna nincs könnyű helyzetben. Itt csupa világlátott és újságolvasó ember ül, aki pontosan tudja, hogy az elmúlt években milyen nehéz helyzetbe került a mi keleti szomszédunk, Ukrajna:félháborús állapotok vannak, a szuverenitás megsértése… A magyar–ukrán gazdasági számok is megszenvedték ezt, mert az igaz, hogy az év első nyolc hónapjában emelkedtünk 11 százalékot, de a megelőző két évben meg visszaestünk 33 százalékot. Tehát egy nagyon nehéz helyzetben lévő országról beszélünk, ugyanakkor egy 46 milliós országról beszélünk. Egy 10 milliós Magyarországnak megvan a képessége, hogy ezt a méretet méltányolja. Hiszen ha mi képesek vagyunk 10 milliónyian arra, amit az elmúlt években bemutattunk, akkor mire lehet képes potenciálisan egy 64 milliós ország? Mert a terület ráadásul óriási, a földrajzi elhelyezkedése pedig egész egyszerűen szenzációs, hiszen a kapocs a Kelet és Nyugat között, a Kelet kapuja számunkra földrajzilag Ukrajnánál kezdődik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tehát egy szép remények előtt álló és egy nehéz politikai helyzettől szenvedő országról beszélünk. Mi garantálhatja ilyen körülmények között, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok politikai szintje megmarad olyan kiválónak, mint amit ma láthatnak? Ez ugyanis Önöknek fontos, mert ha nincs jó politikai kapcsolat Ukrajna és Magyarország között, akkor az üzleti élet szereplői lehetőségei sokkal szűkebbek. Természetesen mindannyian úgy álmodjuk a gazdaságot, hogy az a jó, ha az teljesen független a politikától. Ezt tanuljuk a tankönyvekből is, de mindannyian tudjuk, hogy ez nincsen így. Egy politikai stabilitás, egy kormányzat hatékonysága, egy kormányzat döntésképessége, egy kormányzat által nyújtott kiszámítható jogi környezet evidens módon befolyásolja az üzleti élet szereplőinek lehetőségeit, az Önök vállalkozásának a sikereit, vagyis Önök abban érdekeltek, hogy az ukrán–magyar politikai kapcsolatok tartósan azon a szinten maradjanak, mint ahol most vannak. Ez adja azt a védőernyőt az Önök feje fölé, amely alatt Önök az üzleti gazdasági munkájukat elvégezhetik.

Meggyőződésem szerint az ukrán–magyar barátság fönn fog maradni hosszabb távon is, mert mi Ukrajna stratégiai céljait támogatjuk, és ezt nyilvánosan is bejelentettük. Első számú szempontnak tartjuk Ukrajna területi szuverenitását, és amíg Ukrajna emellett kiáll, mi is ki fogunk állni mellette. Másodsorban mi egy olyan ország vagyunk, amely nem fél kimondani, hogy a cél Ukrajna európai uniós tagsága. Ez ma lehetetlennek látszik, ez nemhogy a távoli, hanem a végtelen ködébe veszik, hiszen ma az Európai Unió a saját gondjaitól szenved, és nincs energiája, elvesztette a vágyát, a képességét, a szenvedélyét, hogy tovább bővítse, és kijjebb terjessze a határait. Mégis: nekünk ki kell állnunk amellett, hogy Ukrajnának középtávon az Európai Unió tagjává kell válnia, ha az ukrán nép is így gondolja, mert az Európai Unió le fog maradni a világgazdasági versenyben, ha nem jut újabb és újabb erőforrásokhoz. Márpedig Ukrajna valójában nem egy probléma, hanem egy erőforrás. Az Európai Unió számára is az lehet.

Amikor bennünket nem akartak fölvenni, vannak itt velem egykorúak a teremben, akik még emlékeznek erre, hiszen Magyarországon a rendszerváltás 1990-ben történt, és csak 2004-ben vettek föl bennünket – az tizennégy év. Amikor bennünket nem akartak fölvenni, és harcolnunk kellett, hogy bekerülhessünk, akkor ugyanolyanokat mondtak, mint most Ukrajnának, hogy az erőforrást visz el, több ország, akkor egy országra kevesebb forrás fog jutni, tehát nem hozzáadunk, hanem elveszünk az Európai Unió erejéből. Nézzék meg, mi az igazság! 2004-ben csatlakoztunk, 2016-ot írunk, tizenkét év telt el, és ma az a helyzet, hogy ha mi, közép-európaiak, a V4-ek országai nem lennénk az Európai Unió tagjai, akkor ma az Európai Unióban nem lenne gazdasági növekedés, stagnálás és hanyatlás lenne. Csak azért van növekedés az Európai Unióban, mert ez a négy ország Lengyelországtól Magyarországig dinamikusan növekszik, és Európa új gazdasági növekedési motorjává, lokomotívjává vált. Ugyanez fog történni Ukrajnával is; az elején inkább pénzt visz, de már középtávon óriási erőt jelenthet az Európai Uniónak, ezért mi mindig is ki fogunk állni Ukrajna európai uniós tagsága mellett.

Önöknek abban is igazuk van, hogy azonban ma ennél földhözragadtabb problémákat sem tudunk megoldani, hiszen Ukrajnának nem adják meg a vízummentességet. Magyarország ezt követeli. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy érdemben tárgyaljunk Törökország vízummentességéről azt megelőzően, hogy Ukrajnának megadtuk volna a vízummentességet. Önök is tudják, hiszen láthatták a televízióban, hogy Ukrajna micsoda kockázatot vállalt, amikor az Európai Unióhoz való közeledés mellett döntött három évvel ezelőtt. Még mindig ennek issza katonailag a levét. Tehát erkölcsi kötelességünk is meggyőződésem szerint, hogyha megígértük abban az évben, hogy Ukrajna közeledhet az Európai Unióhoz, akkor meg kell adni azt, ami ebből az ígéretekből következik akkor is, ha Európa szekere ma döcögve halad, ezért meg kell adnunk a vízummentességet Ukrajna állampolgárainak. Lehetővé kell tenni, hogy vízummentesen léphessenek be az Európai Unió területére. Ez nem kerül semmibe, ez egész egyszerűen barátság és politikai bátorság és stratégiai gondolkodás kérdése. Európának szüksége van Ukrajnára, szüksége van Ukrajna állampolgáraira Európában is, és szüksége van az Ukrajnában élő ukránokra is, akik be tudnak kapcsolódni így az európai gazdaság összteljesítményébe. Meggyőződésem tehát, hogy mind a józan ész, mind pedig a korábbi ígéretekből fakadó erkölcsi kötelesség arra kell sarkalljon bennünket, hogy Ukrajnának meg kell adni a vízummentességet. És hasonlóképpen lehetetlen állapot, hogy Európa egyik leggazdagabb népe, a hollandok, akiknek a bőrük alatt is pénz van, összevetve őket magunkkal, megvétózzon egy Európai Unió és Ukrajna közötti, mély szabadkereskedelmi egyezményt. Miközben egyébként a másik 27 tagállama az Európai Uniónak ezt támogatja. Ezek olyan anomáliák, amelyeket orvosolni kell. És ki kell nyitni a lehetőséget, hogy az ukrán vállalkozások egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében együtt tudjanak működni az Európai Unió gazdasági szervezeteivel.

További garancia, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az Önök gazdasági tevékenységét segíteni fogja a politika, az, hogy kijelöltünk konkrét programokat Ukrajna miniszterelnökével. Összeállítottunk egy akciótervet. Ennek a véglegesítése most zajlik, és a gazdasági akcióterv végrehajtásának magyarországi kormányzati felelőse Seszták Miklós miniszter úr lesz. Ez magában foglal, mint hallhatták, útépítéseket, határnyitásokat, gazdasági fejlesztési alapok fölállítását. Egy 50 millió eurós hitelsegély keretet nyitottunk meg Ukrajna számára. Ebben az évben, mint hallhatták, 2 milliárd, a következő évben 5 milliárd forint pályázati lehetőséget nyitunk meg kárpátaljai ukrán és magyar vállalkozók számára, és ha ez elfogyna, ha kiderül, hogy ez nem elegendő, akkor hajlandóak vagyunk nagyságrendekkel is növelni ennek az összegét éppen úgy, mint ahogy a Vajdaság irányában – ami egy másik fontos ügye Magyarországnak – ezt már meg is tettük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt szerettem volna Önöknek elmondani, hogy most hátulról fúj a szél, most kell a vitorlákat kiengedni, most érdemes belevágni olyan dolgokba, amiket nagyon régóta tervezgettek, csak úgy érezték korábban, hogy még nem érkezett el az idő. Most erre van lehetőség. Arra szeretném sarkallni az ukrán és a magyar üzletembereket, hogy vállalkozzanak, próbálkozzanak, és mind az ukrán, mind a magyar kormány személyében partnert és segítőtársat fognak találni vállalkozásukhoz és a terveik megvalósításához. Arra biztatok mindenkit, hogy lépjük át a saját árnyékunkat, vetkőzzük le a kishitűségünket, és merjünk sokkal nagyobb keretekben gondolni, mint amit egyébként akár csak néhány évvel ezelőtt is elgondolhatónak tartottunk volna.

Tisztelt Debreceniek!

Mondok valamit, amire persze Önöknek persze nincs szükségük: bátorság. Nagy idők következnek, és az ebben rejlő lehetőségeket Debrecen város, a keleti országrészben élő vállalkozók, a kárpátaljai magyarok és ukránok és a Magyarország iránt érdeklődő ukrán vállalkozók közösen ki is tudják majd használni.

Sok sikert kívánok a további tanácskozáshoz!