Kormányportál

2015. június 5. Budapest

Excellenciás Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Egyiptomi Vendégeink! Hölgyeim és Uraim!

A helyzet úgy áll, hogy én is azért jöttem ide, amiért Önök, hogy meghallgassam Egyiptom elnökét. Mielőtt azonban őt meghallgatnánk, a házigazda jogán engedjék meg, hogy kapcsolódóan a mai tárgyalásokhoz néhány gondolatomat megosszak Önökkel. Nem fogom megismételni mindazt, amit már a sajtótájékoztatón elmondtam, de szeretném kiemelni azt a körülményt, hogy Magyarország megtiszteltetésnek tekinti, hogy Egyiptom elnöke meglátogatott bennünket. Magyarország úgy gondolja, hogy Egyiptom különleges ország. Nemcsak a múltja miatt, amit mindannyian tanultunk az iskolában, nemcsak a számok miatt, amit előbb a miniszter úrtól hallhattunk, hanem különleges ország az elhelyezkedése és a politikai jelentősége miatt. Nincs abban semmi túlzás, amikor azt mondom, hogy stabil Egyiptom nélkül nincs stabil mediterrán térség, és stabil Egyiptom nélkül ma már európai stabilitás sincs, hiszen a modern világ olyan közel hozott egymáshoz bennünket, hogyha instabilitás ütné fel a fejét Egyiptomban, azt mi itt, Európában azonnal megéreznénk. Ebből egy következtetés adódik, hogy mi érdekeltek vagyunk Egyiptom sikerében. Érdekeltek vagyunk Egyiptom sikerében, mint ország sikerében, érdekeltek vagyunk a mostani kormány sikerében, és érdekeltek vagyunk az elnök úr sikerében is, vagyis azt a programot, amit a népének felemelése érdekében meghirdetett, sikeresen végig is tudja vinni, és a siker révén stabilizálni tudja Egyiptomot és így áttételesen a mi életünket is.

Nagyon nehéz beszélgetéseket folytattunk ma az elnök úrral. Nem azért, mint hogyha a megtárgyalandó kérdések nehezek lettek volna, mert a tárgyalandó kérdések könnyűek voltak, azok az üzletről meg az államközi megállapodásokról szóltak. De mi elsősorban nem ezekről tárgyaltunk, hiszen azokat a megállapodásokat, amelyeket majd az utánam következők ismertetnek, a kollégáink kiválóan kitárgyalták. Nagyobb kérdésekről tárgyaltunk. Mi lesz az arab világgal? Mi történik most ott? Mi lesz a hatása és jövője az Iszlám Államnak? Stabilizálódhat-e az a térség? Amit mi, európaiak csinálunk, az vajon jót tesz-e annak a térségnek, vagy nem? Okai vagyunk-e mindannak, ami ott történik, vagy sem? Igaz lehet-e, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. És ha ez igaz, érvényes-e ez ránk? Nagyon nehéz kérdéseket tekintettünk át a mai napon, nagyon izgalmas beszélgetéseken vagyunk túl, és ezért köszönetet is mondok az elnök úrnak, hogy őszintén megosztotta a térséggel kapcsolatos meglátásait és a globalizációra vonatkozó meglátásait.

Azt hiszem, hogy az egyiptomi politikában is kötelező a szerénység, mint ahogy a keresztény európai politikában is az, ezért az elnök úr nem fogja elmondani azt a körülményt, amit talán én itt elmondhatok Önöknek. Természetesen a politikában, még a geopolitikában is általában nem szokták föltenni azt a kérdést, hogy „mi lett volna, ha?” Azt szokták gondolni, hogy a „mi lett volna ha?” ostoba játszadozás a gondolatokkal. De én most mégis egy pillanat erejéig azt mondom, hogy gondolkodjunk el azon, mi lett volna, ha nem jön Morszi elnök úr? Mi lett volna, ha nem érkezik utána Szíszi elnök úr? Mi lett volna, ha azok a mozgalmak, amelyek megindultak Egyiptomban, végül is nem abba az irányba kanyarodtak volna el, amerre elkanyarodtak? Mi lett volna, ha nem lett volna egyiptomi hadsereg? Mi lett volna, ha nem lett volna egy bátor vezető, aki elindul az elnökválasztáson, mi lett volna Egyiptommal? És ha Egyiptom káoszba fullad, mi lett volna az arab világgal, és mi lett volna velünk, európaiakkal? Persze nem tudjuk ezekre a kérdésekre a választ, habár sejtjük. Bár szerintem helyénvaló, hogy minden diskurzus és vita mellett is Szíszi elnök urat úgy köszöntsük Magyarországon és Európában, mint azt az embert, aki vállalta a felelősséget, vállalta a döntést, a legnehezebb döntést is, és végül is stabilizálta Egyiptomot és Egyiptomon keresztül stabilizálhatja a jövőben az egész térséget is. Sok sikert kívánunk, Elnök úr! Örülünk, hogy itt van velünk, és örülünk, hogy mindezt Önnek kendőzetlenül elmondhattuk.

Egy dolgot szeretnék még itt az Önök figyelmébe ajánlani. Én vagyok a fiatalabb, és magyar szokások szerint a fiatalabbnak nem illendő tanácsokat osztogatni. Ráadásul a rendfokozatom is nagyon elmarad az elnök úrétól; én csak a szakaszvezetőségig vittem, ez is kötelező udvariasságra inti az embert, de talán annyit tapasztalatból megoszthatok Szíszi elnök úrral, hogy 2010-ben Magyarország nagyon rossz bőrben volt. Azt hiszem, nem voltunk jobb állapotban, mint akkor a görögök: borzalmas hanyatlásban voltunk a gazdasági növekedés szempontjából, elszaladt az infláció, az államadósságot nem lehetett megfékezni, a költségvetés romokban, nagy bajban voltunk. Amit most itt a kedves egyiptomi vendégeinkkel és üzletemberekkel szeretnék megosztani, az a tapasztalatom, hogy ilyenkor aztán tele van tanáccsal a padlás, és nagyon kell vigyázni arra, hogy az ember milyen tanácsokat fogad meg. Ha például Magyarország megfogadta volna azokat a tanácsokat, amelyeket egyébként elegáns és magas helyekről adtak neki, akkor a magyar gazdaság ma nem lenne Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasága, nem lennének rendben a pénzügyeink, és a Jóisten tudja, hol lennénk. Nagyon vigyázni kell a tanácsokkal, hogy mit fogad meg az ember. A másik dolog, amit szeretnék elmondani Önöknek, hogy nem szabad azt hinni, hogy csak azok az utak léteznek, amelyeket a tanácsokban leírnak az ember számára. Mi lett volna velünk, ha nem keresünk saját utat? Sőt, hogy kicsit hátrább menjek a magyar gazdaság- és szellemtörténetben, ha elhittük volna, hogy mindig csak azok az utak járhatók, amelyeken már mások jártak, akkor egy Bíró nevű ember sosem fedezte volna föl a golyóstollat, akkor egy Neumann nevű ember nem fedezte volna föl a lyukkártyás számítógépet, és nem fedezte volna föl egy derék temesvári magyar mérnök a presszó kávégépet sem, ami a legnagyobb csapás lett volna az emberiségre. Azt akarom csak mondani Önöknek, hogy a magyar történelem, a magyar szellemtörténet, a találmányok története, de a legutóbbi, 2010 utáni magyar gazdaságtörténet is arról szól, hogy szerintem csak azoknak az országoknak van jövője, amelyek elég bátrak ahhoz, hogy a saját útjukat járják.

És itt magunkat figyelmeztetnünk kell, mármint magunkat, keresztény nyugatiakat, hogy kétségkívül igaz, hogy mi kitaláltunk egy demokráciának nevezett politikai rendszert, jól el is vagyunk vele minden nyűgével, bajával és eredményével együtt. Ez alkalmas forma ahhoz, hogy a mi életünket valahogy rendezze, de sehol nem látom bizonyítva, hogy a nyugati formák átvétele más országokban ugyanazokra az eredményekre vezetne, mint amikre itt nálunk. Ezért nagyon vigyáznunk kell, bármennyire is vagyunk büszkék a demokráciánkra, hogy nehogy úgy lépjünk föl, mint a világ tanítómestere, ne adjunk leckéket emberi jogokból, demokráciából és hasonlókból, mert nem tudhatjuk, hogy amit mondunk, vajon igaz-e. És ha körülnézek ma az arab világban, akkor kétségeim vannak, hogy vajon igaz-e. A beavatkozási kísérleteink nyilván hoztak eredményeket is, de összességében, hogy ha megnézik, hozzájárulhattak a mai bajokhoz. Ezzel jobb szembenézni őszintén és egyenesen. És mindaz, ami ma történik a nemzetközi politikában, benne azzal, amit mi, nyugatiak csinálunk, kellő mértéktartásra és szerénységre ad okot. Szerintem, mélyen tisztelt Elnök úr, ez igaz a gazdaságra is. Nem lehet persze Magyarországot összevetni Egyiptommal, hiszen Egyiptom hatalmas ország, mint ahogyan az adatok is emlékeztetnek erre bennünket, fél Kairó akkora, mint egész Magyarország, mások a méretek. Nem biztos, hogy ami itt működött, az működik ott is, de egy dolgot biztosan tudok mondani a tisztelt üzletembereknek, ez pedig az, hogy Egyiptomnak akkor van jövője, hogyha a saját útját járja, akármi is az. Ha saját maga dönt a jövőjéről, és bátor programokat hirdet meg.

Végezetül, utolsó megjegyzésként: kellő szerénységgel arra szeretném fölhívni mindannyiuk figyelmét, amiben meg is erősített ma az Önök elnöke, az pedig az időtényező. A kegyelmi idők nagyon rövid, jó esetben évekig állnak fönn. Olyan nemzeti egység, mint ami például 2010-ben Magyarországon vagy az Önök elnöke háta mögött, Egyiptomban létrejött, nem tudnak fönnmaradni hosszú-hosszú évtizedekig, hacsak a siker, az eredmény nem támasztja azt meg. Rövid az idő, amely alatt sikereket kell elérnünk. Ez a modern politika természete. Én nem tudom természetesen, hogy kell jó egyiptomi gazdaságpolitikát csinálni, de azt tudom, hogy Magyarországon mi az időt megbecsültük, gyorsak voltunk, és inkább vállaltunk egy-egy hibalehetőséget, semhogy elvesztegessük az egyetlen rendelkezésünkre álló rövid időtartamot. Nehéz mérlegelés ez. Én csak azt tudom mondani itt az egyiptomi üzletemberek előtt, az egyiptomi kormány mélyen tisztelt képviselői előtt, hogy Magyarország érti azt a gazdaságpolitikát, amivel most Egyiptom próbálkozik. Értjük az idő sürgetését. Értjük, hogy itt a bürokratikus, hosszadalmas eljárásoknak és külképviseleti manővereknek nincs ideje. Itt, ha együtt akarunk működni, akkor gyorsnak és hatékonynak kell lenni. Itt a magyar Eximbanknak, az egyiptomiakkal együttműködő magyar vállalkozásoknak a lehető leggyorsabban kell reagálni, a magyar bürokráciának a lehető legvisszafogottabban kell, és legsegítőkészebben kell viselkedni azért, hogy az éppen most kinyílt lehetőséget kihasználjuk.

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Én azt ígérem meg Magyarország és a magyar vállalkozók nevében, hogy tudatában vagyunk ennek. Gyorsak leszünk. Ha kapunk lehetőséget, akkor jó partnerek leszünk, és jó együttműködő félre találnak majd bennük. Az ide érkező egyiptomiak és az Önökhöz menő magyar vállalkozók személyében az ott élő egyiptomiak is. Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az elnök úr emlékeztetett ma bennünket a tárgyalások alatt, hogy az üzlet fontos dolog, pénzt is kell csinálni, mert egyébként az üzlet nem megy, meg nincs miből élni, de egy másik dimenzióra is fölhívta a figyelmet, amit jól megtanultam ma tőle, hogy Egyiptomban nem egyszerűen új gazdaságpolitikát hirdettek meg, hanem egy országmentő és országépítő gazdaságpolitikát. És amikor mi, magyarok, Önök, magyar vállalkozók majd ebben részt vesznek, szeretném, ha tudnák, hogy a profit és a pénz szempontján túl egy magasabb rendű vállalkozásban is részt vesznek, és arra kérem Önöket, legyenek erre büszkék. Ha sikerrel járunk, legyünk arra büszkék, hogy mi, magyarok is hozzátehetünk valamit Egyiptom jövőbeni sikeréhez.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok sikert kívánok Önöknek! Elnök úrnak köszönöm, hogy meghallgathatjuk most mindjárt őt. A magyar vállalkozókat arra kérem, hogy keressék a lehetőséget. Szijjártó Péter miniszter urunkat pedig arra intem, hogy a bürokráciát a legkisebb terjedelműre vágja vissza, és a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa a magyar vállalkozóknak az egyiptomi gazdasági szerepvállaláshoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!