Kormányportál

2018. november 9., Budapest

Good morning. I’ve just got a permission to speak Hungarian.

Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok!

Mielőtt belekezdenék a mondandómba, szeretném elmondani Önöknek, hogy most jöttem vissza Sanghajból, ahol egy világtörténelmi pillanatnak voltam a tanúja, erre szeretném ráirányítani az Önök figyelmét. Ha valaki azt mondta volna, mondjuk, tíz évvel ezelőtt, hogy egy olyan konferencián lehetünk jelen, ahol a kínaiak a Világbankkal, a Világkereskedelmi Szervezet vezetőjével és az IMF vezetőjével közösen egy meg nem nevezett, jelentős világgazdasági szereplővel szemben fogják védeni a szabadkereskedelmet és a multilaterializmust, szóval ha valaki ezt mondta volna nekünk tíz évvel ezelőtt, akkor ezen jót nevettünk volna. Jól mutatja, hogy a világban milyen mértékű változások vannak, hogy ezt talán már csak a mi kelet-európai vagy közép-európai fülünk hallja valami érdekességnek, hiszen Kína olyan elfogadott szereplője lett a világgazdaságnak, hogy mint a multilaterializmus és a free trade harcosa ma már egyáltalán nem okoz ebben a szerepében meglepetést a számunkra.

Én tisztelettel köszöntöm a Kínai Népköztársaság jegybankjának elnökét azért is, mert jövőre lesz hetven esztendeje, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással. Ez ha nem is világrekord, de előre rangsorol bennünket azon országok sorában, amelyek nem tegnap kezdték fölismerni, hogy Kínának egyszer még lesz világgazdasági és világtörténelmi jelentősége, és ez a hetven év együttműködés és barátság ma egy nagyon komoly előny a kínai–magyar kapcsolatokban. És részrehajló módon, de engedjék meg, hogy külön is köszöntsem Isărescu barátomat, aki a román jegybanknak az elnöke, és aki a poétikusan fiatal korunkra emlékeztet bennünket, hiszen még 2000-ben miniszterelnökként szolgálhattam együtt a jegybankelnök úrral. Isten hozott ismét Budapesten!

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket itt, a Budai Várban, ami a magyar nemzetnek az ősi szellemi és politikai központja. Láthatjuk, hogy az elődeinknek megvolt a magukhoz való esze. Olyan helyre építették meg az évszázadokon keresztül a legfontosabb gondolatok és döntések megszületésének helyszínét, ahonnan nemcsak nyugatra, hanem keletre is lehet látni. Körpanoráma van, amely arra kényszeríti azokat, akik itt dolgoznak, hogy minden irányba tájékozódjanak, mielőtt meghozzák a Magyarország szempontjából fontos döntéseket. Ennek most különös jelentősége van, mert ha valaki csak egy irányba tekint, akkor nem tud olyan döntéseket hozni, amely jól jelölné ki a helyét a most formálódó világrendben. Márpedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a közép-európai országoknak és a hozzánk szorosan kötődő balkáni térségnek az az erős elkötelezettsége és terve, optimista látása, hogy mi, ez a régió, Közép-Európa és a Balkán együtt, a következő évtized nyertesei akarunk lenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az első alkalom, hogy a tizenhatok és Kína jegybankárai közös konferenciát tartanak. Sok mindent csináltunk már, de ilyen formátumban még nem találkoztunk egymással, de sejtettük, hogy előbb-utóbb el fogunk jutni arra a szintre, amikor már nem elég csak kereskedelmi és befektetési kérdésekkel foglalkoznunk, el fog jönni a pillanat, amikor a pénzügyek terén is keresnünk kell az együttműködést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az, hogy ez így történt, abban kiemelkedő, kezdeményező és döntő szerepe van Matolcsy György kormányzó úrnak, aki megszervezte ezt a konferenciát, és akinek ezért hálásak vagyunk.

Ha körülnézünk itt magunkon, tisztelt Hölgyeim és Uraim, akkor láthatjuk, hogy nagyon színes társaság a mienk. Most nemcsak arra gondolok, hogy a 16 országban különböző mintázatú kormányzatok működnek, hanem úgy is értem a sokszínűséget, hogy mivel fizetünk, és miben számolunk el. Itt van Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és Szlovákia, aki egyszerre tagja az Európai Uniónak és tagja az eurózónának. Itt van Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Horvátország és Magyarország, amelyik tagja az Európai Uniónak, de nem tagja az eurózónának, és különböző dolgokat is mondanak arról, hogy akarnak-e, és ha igen, mikor tagjai lenni. Jól tudják, hogy Magyarország az óvatosabbak közé tartozik. Mi úgy akarunk integrált részei lenni az európai közösségnek, hogy közben nyitva akarunk maradni más térségek és közösségek felé is, és ez majd az euróra vonatkozó döntésünkben is ki kell, hogy fejeződjön. És aztán itt vannak még velünk a barátaink Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Macedóniából, Montenegróból és Szerbiából. Rendkívül gyorsan fejlődő régiót képviselnek, de sem az Európai Uniónak, sem az eurózónának nem tagjai. Itt szeretném világossá tenni, hogy a közép-európaiak, ide értve Magyarországot is a legerőteljesebben elkötelezettek a balkáni régióhoz tartozó országok európai uniós tagságának ügyében. Gyors, erőteljes bővítést szeretnénk látni, élén Szerbiával és Montenegróval, akik szerintem legközelebb vannak ahhoz, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak. És a sokszínűséget tetőzi, hogy itt van velünk Kína is, amelyiknek a valutájával a jövőben is számolni kell.

Ha jól értem a kormányzó úr fölkérését, akkor az volna az én dolgom itt ma reggel, hogy valahogy megnyissam ezt a konferenciát nem jegybankári nézőpontból, olyanból van itt éppen elég. Az én dolgom tehát az, hogy megpróbáljam a figyelmüket néhány politikai nézőpontból fontosnak tűnő dologra ráirányítani.

Az első dolog, amit megemlítek, hogy 2008-ban, a pénzügyi válság idején vált nyilvánvalóvá, hogy egy új gazdasági világrend felé haladunk. Voltak, akik már korábban is ezt állították, de a 2008-as pénzügyi válság tette nyilvánvalóvá, hogy itt most egy korszakváltásban vagyunk. Eltelt azóta tíz év, most 2018-at írunk. Szerintem megkockáztathatjuk kellő szerénységgel, hogy azt mondjuk, hogy most már látjuk, hogy milyen lesz a világ a következő tíz-húsz évben. Azt tudjuk most már mondani, hogy az egypólusú világrendet mindenképpen fölváltja egy többpólusú világ, amelyben új szereplők, új együttműködések és új értékek jelennek meg és nyernek teret.

A második dolog, amire a figyelmüket szeretném ráirányítani, hogy mi, politikusok nemcsak Magyarországon, hanem az unióban is úgy látjuk, hogy a globalizáció ugyan folytatódni fog, de annak a belső erőviszonyai meg fognak változni. Mert fölemelkednek újabb és újabb erőközpontok, amelyek a világgazdaság tortájából egyre nagyobb szeleteket fognak kihasítani. A fölemelkedő új centrumok között első helyen találjuk Kínát. A kormányzó úrnak mondom, hogyha olvassa a nyugat-európai elemzéseket, amelyek Kínával kapcsolatosak, akkor gyakran olvashat olyan elemzéseket, amelyek Kína sikerét átmenetinek állítják be. Nehéz tudni, hogy mennyi ebből a higgadt elemzés, és mennyi a wishful thinking, de úgy látom, hogy az elmúlt tíz esztendő azt bizonyította, hogy a kínai gazdaság fölemelkedése nem átmeneti jelenség. Kína egy állócsillag lesz a következő időszakban, és hosszú-hosszú ideig lesz meghatározó szereplője a világgazdaságnak, és nekünk is így kell Kínára gondolnunk, és így kell vele számolnunk a jövőben. A globalizáció belső erőviszonyainak megváltozása között kell említenem azt a tényt, hogy Európában is kiemelkedett egy új centrum, ez Közép-Európa, és ha a Jóisten megengedi, akkor majd ehhez kapcsolódóan a balkáni térség, vagyis Közép-Európa és a Balkán együtt, vagyis mi. Abban konszenzus van Nyugat-Európában, hogy a következő öt-tíz évben a közép-európai régió fogja adni majd az európai gazdasági növekedésnek a motorját. Mi leszünk Európában a leggyorsabban növekvő gazdasági országcsoport. Az előnyeink nem konjunkturálisak, hanem strukturálisak. Ezek az országok innovatívak, alacsony adórendszerrel dolgoznak, és kiváló képességű és képesítésű munkaerővel is rendelkeznek. Fontos alkatrésze vagyunk az európai gazdaság motorjának. Magyarország különösképpen így van ezzel, úgy érezzük, hogy jó okunk van önbizalommal tekinteni az előttünk álló évekre. Arra is szeretném fölhívni az Önök figyelmét, hogy a két fölemelkedő erőközpont, Kína és Közép-Európa között a történelmi kapcsolatokon túl, a földrajzi kapcsolatokon túl nyilvánvalóan gazdasági kapcsolatok is létrejönnek, és a két térség egyre inkább össze fog kapcsolódni. A kínaiak ezt meg is fogalmazták, meghirdették ezt a programot: „Egy út, egy övezet”, egy gazdasági térséget szeretnének létrehozni. A mi fülünknek furcsán hangzik még a kifejezés, de itt Eurázsia építésétől beszélünk. Három koncepció is asztalon van mindig, amikor Európa jövőjéről beszélünk, az eurázsiai, az euramerikai és eurábiai koncepciók. Ezeknek mindegyikében sok igazság van, de kétségkívül gazdaságilag az újszerű és leginkább vonzó az eurázsiai megközelítés. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy Kína és Közép-Európa egy egybefüggő földrajzi térség részét képezi. Vasúton két hét alatt el lehet jutni Közép-Európából Kínába és bármilyen árut el lehet szállítani. Ha pedig sikerül a görög kikötőkből a gyorsvasutat megépíteni Európába, akkor ez még rövidebb időt jelent majd. Azt akartam csak ezzel mondani, hogy Eurázsiát nemcsak nyilvánvalóan létező földrajzi tényként, hanem egy gazdasági térségként is el kell gondolnunk a jövőben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fölvethető persze, hogy különböző ideológiák alapján állnak Eurázsia európai és ázsiai részének országai, azonban ha az az elmúlt tíz évre visszatekintek, azt kell mondanom, hogy ennek nincs jelentősége. Európa nyugati fele lassabban tanul, mint a közép-európai része, de a végén mindenki rájön arra, hogy Kínához ideológiamentesen kell közelíteni. El kell fogadnunk azt, hogy különbözőek vagyunk, különböző módon szervezzük az életünket, és különböző módon irányítjuk az országainkat. A feladat nem az, hogy ítélkezünk. Ezt hagyjuk meg a tollforgatóknak. A döntéshozóknak az a dolga, hogy azt keresse, hogy mik a közös érdekek, amelyeket megtalálhatunk egy közös kapcsolatrendszerben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Kína–közép-európai kapcsolatok nem véletlenül számítanak az új korszak sikertörténetének. Az elnök úr volt olyan kedves, és említette, hogy a kereskedelmi volumenünk megközelítette a 70 milliárd dollárt, és a növekedés üteme lenyűgöző, átlagosan 10, de a kínai–magyar kereskedelmi kapcsolatok tekintetében, ha jól láttam az első három negyedév adatait, 18 százalékos növekedést regisztráltunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném arra is a figyelmüket ráirányítani, hogy ebben az új világrendben a tudásnak, a tehetségnek és a kreativitásnak kiemelkedő szerepe lesz. Két lehetősége van mindenkinek. Az első, hogy megtermeli a tudást, a másik, hogy megvásárolja a tudást. Egyre élesebb a harc a régiók között a kiváló szakemberekért. Ennek az agyelszívásnak lesznek nyertesei, és lesznek vesztesei.  A közép-európai országok sosem voltak híresek arról, hogy másoktól akarták volna a tudást elszívni. Minden közép-európai ország egész történelme során azt gondolta, hogy a függetlenségének és nemzeti szuverenitásának kulturális és intellektuális alapjai vannak, és az az ország, amelyik nem tudja megtermelni a modern versenyképességhez szükséges tudást, az nem is érdemli meg, hogy nemzetként létezhessen. Szerintem ez egy közös meggyőződése a közép-európai országoknak, ezért mi nem megvásárolni akarjuk a tudást, hanem meg akarjuk termelni. Minden meg is van ahhoz, hogy ezt a tudást létre tudjuk hozni. Közép-Európában képzett és okos fiatalok állnak rendelkezésre. Én ha összehasonlítom a magam nemzedékét – senkit sem megbántva a velem korúak közül –, a mögöttünk sorakozó és most már felnőttkorba lépett fiatal nemzedékekkel, akkor jól látható, hogy képzettebbek és versenyképesebbek, mint mi voltunk, és lassan versenyképesebbek lesznek annál, mint mi vagyunk. Nem vagyunk híján okos és képzett fiataloknak, vannak kreatív vállalkozásaink, és vannak kutatás-fejlesztést támogató politikai rendszereink is. Magyarországon például az a cél, hogy 2020-ra a K+F ráfordítások a GDP 1,8 százalékát elérjék, az pedig azt jelentené, hogy 2020-ig nagyjából 1.000 milliárd forintot költenénk erre a célra, ami magyar mércével mérve egy óriási szám.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amire még szeretném a figyelmüket ráirányítani, egy lehetőség. Nem tudjuk, így lesz-e, bár nagyon úgy tűnik, hogy föl kell készülnünk arra, hogy a világkereskedelemben a dollár elveszítheti az egyeduralmát. Már ma sincs egyedül a placcon. Úgy tűnik, hogy a világ nemcsak politikailag, hanem pénzügyileg is diverzifikáltabb lesz, mint volt. Az új kereskedelmi központoknak a súlyát és erejét nem föltétlenül a dollárban fogják kifejezni a jövőben. A jüan egy olyan befektetési és kereskedelmi eszköz, amivel nekünk, magyaroknak is számolnunk kell. Nem véletlen, hogy Magyarország már bocsátott ki kínai jüanban államkötvényeket, fogunk is még, bár az államadósságot elsősorban magyar belső megtakarításokból akarjuk finanszírozni, de ha bocsátunk ki külföldön kötvényt, akkor az a keleti irányba fog majd történni, és dolgozunk azon, hogy megteremtsük a lehetőségét, hogy a kétoldalú kereskedelemben a jüan elszámoló pénz legyen. Ez egy izgalmas dolog, óriási változások vannak a szemünk előtt. Érdemes ebben nemcsak a veszélyt, hanem a lehetőséget, sőt inkább a lehetőséget, mint a veszélyt látni.

Szeretnék arról is mondani néhány szót, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy jegybankoknak a szerepe az új világrendben szerintem meg fog változni. Erről persze életveszélyes dolog miniszterelnököknek beszélni, mert a doktrína ma Nyugaton az, hogy a miniszterelnökök nem mondhatnak semmit a jegybankokról, ha viszont a jegybankok mondanak valamit a kormányokról, akkor haptákba kell állni, ez nagyjából a helyzet. Érinteni a jegybankokat miniszterelnöki véleménnyel egy életveszélyes dolog. De mégis, egy ilyen konferencián talán ezt a luxust is megengedhetjük magunknak. Leginkább azért, mert egyet szeretnék érteni a magyar jegybank elnökével, aki azt hangsúlyozta, hogy a mostani korban a nemzeti bankok és a kormányok együttműködése döntő jelentőségű. A jegybankoknak az a dolguk, hogy pénzügyi stabilitást adjanak, a politikának pedig az, hogy politikai stabilitást adjon. Nem járhatunk külön utakon. Ha a pénzügyi rendszer és a politikai rendszer egyszerre stabil, akkor tudjuk kivédeni azokat a válságokat, amelyek újra és újra bekövetkeznek a világgazdaságban. És ha van együttműködés, és mind a ketten hozzuk a saját stabilitási teljesítményünket, akkor nem juthatunk olyan csődbe, mint 2008-ban voltunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is gondolom, hogy a nemzeti bankok talán erőteljesebben részt vehetnének a gazdaság és a kereskedelem fejlesztésében is. Minden eszközük és fölhatalmazásuk megvan ehhez, talán erről majd később is mondanék majd néhány szót. És végezetül szeretném arra ráirányítani a figyelmüket, hogy egy újabb válság nem zárható ki. Persze ebben a témában senki sem tud biztosat mondani, sajnos én sem. Azt tudom mondani Önöknek, hogy a kezeim közé kerülő elemzések, részben hazaiak, részben nemzetközi elemzések, 70-30 arányban beszélnek egy újabb válság közelgő bekövetkezéséről, arról, hogy nem egy 2008-as méretű, egy annál kisebb, formájában pontosan nem identifikált, de biztosan bekövetkező gazdasági visszaeséssel kell számolni. Senki sem tudja, hogy így lesz-e, még egyszer mondom: a nemzetközi elemzések 70-30 arányban beszélnek erről. Ez alátámasztja azt, amit a kormányzó úr mondott, és ez Magyarországra is igaz: két tervvel kell rendelkeznünk, A és B tervvel egyaránt. Nem fordulhat elő, hogy nincs az asztalfiókban egy olyan terve a magyar kormánynak, amely erre a gazdasági eshetőségre készül majd föl.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A válság okai között említi mindenki az adóssághelyzetet. Valóban az uniós államok egy tekintélyes része ma jobban eladósodott, mint a 2008-as válság idején volt. Beszélnek arról, hogy az olcsó pénz korszaka véget ért. Itt vannak a kereskedelmi háborúk is a nyakunkon. A magyar nyelv direktebb, mint a kínai nyelv, mi a kereskedelmi disputákat kereskedelmi háborúnak fordítjuk, a magyar nyelv már csak ilyen, Kormányzó úr. És itt van a migráció is, amely szerintem sokkal nagyobb hatást fog gyakorolni az életünkre, mint gondoljuk. Ami a kereskedelmi háború kérdését illeti, mi, magyarok régóta úgy látjuk, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy megőrizze hegemón szerepét a világgazdaságban, és ezért megpróbálja átalakítani a világkereskedelmi viszonyokat. Értjük mi ezt, ezért vetik ki a vámokat, például az Európai Unió termékeire és a legpiacképesebb ágazatainkra, és ezzel a világgazdaság motorját jelentő kereskedelmet jelentősen megpróbálja átalakítani. Az exportban érdekelt térségeknek – és a mi közép-európai, balkáni térségünk egy exportban érdekelt térség – meg kell találni a helyes politikát ebben a helyzetben. Nem könnyű ez. Itt én csak annyit merek, annyit vállalok, annyit tudok mondani, hogy ez a háború nem a mi háborúnk. Ez talán a kiindulópont, amelynek segítségével meghatározhatjuk, hogy hogyan kell viselkednünk egy ilyen kereskedelmi konfliktusokkal terhelt időszakban. Ez a háború nem a mi háborúnk, de hatással van ránk. Úgy kell tehát a gazdaságpolitikánkat irányítani, hogy egyszerre tudjuk megtartani a jó kapcsolatokat az egyébként ellenérdekelt felekkel, és külön-külön képesnek kell lenni jó kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat kiépíteni. Szerintem képesek vagyunk arra, hogy olyan gazdaságpolitikát alakítsunk ki, nemcsak Magyarország, hanem az egész térség, hogy Kína, Németország vagy az Egyesült Államok egyszerre legyen érdekelt abban, hogy Magyarország és a közép-európai térség sikeres legyen. Nem egyszerű művelet, de lehetséges.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idő rövidsége miatt a migrációról szeretnék még három mondatot mondani. Át fogja alakítani az életünket. Először a nyugatiakét, az övékét már biztosan, ez a folyamat zajlik, Nyugat-Európa többet nem lesz olyan, mint volt. A folyamat megállíthatatlannak látszik. Úgy tűnik, hogy a párhuzamos társadalmak megszületése nem elkerülhető Nyugat-Európában, különösen a nyugat-európai nagyvárosokban. Hogy sikerül-e az ebből fakadó problémákkal megbirkózni és az ebben rejlő lehetőségeket kihasználni a nyugat-európai kormányoknak, ezt most még nem tudjuk, de biztosan tudjuk azt, hogy nekik más problémáik lesznek, mint nekünk Közép-Európában, akik eddig sikeresen védtük meg magunkat a migrációval szemben. Aztán majd, hogyha kiegyenlítődnek a gazdasági viszonyok, mert a folyamatok erre utalnak, és fönnmarad Schengen, és a szabad mozgás is itt marad, akkor majd nekünk is kell választ adnunk azokra a problémákra, amikkel ma még ők küszködnek. Szerencsére ez nem a mostani kormányzati mandátum idején várható kihívás, ezzel majd a következő kormányok ráérnek foglalkozni, de jó, ha intellektuálisan fölkészülünk erre a helyzetre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az, hogy az első migrációs hullámon túl vagyunk, nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk, vagy ne kellene látnunk az ázsiai és afrikai demográfiai mutatókat, amelyek teljes bizonyossággal jelzik előre az ezután következő újabb és újabb hullámokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy a térség megmaradjon olyannak, amilyen most: biztonságos, erős, gyorsan fejlődő régiónak, amelynek van befolyása, sőt jelentős befolyása arra, hogy hogyan nézzen ki a jövőben Európa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül a jegybank és a kormány együttműködésének lehetőségéről szeretnék még mondani néhány mondatot. Ha Eurázsiát komolyan meg akarjuk építeni, akkor ahhoz komoly fejlesztéseket kell végrehajtanunk, elsősorban infrastrukturális fejlesztéseket, mert egy hálózatba kell kötnünk Közép-Európát, a Balkánt és Kínát, méghozzá egy világméretű hálózatba. Ehhez pedig tőke kell. Szerintem a jegybankoknak több szerepet kell vállalniuk abban, hogy javaslatokat tegyenek a kormányoknak a szükséges, az ilyen típusú szükséges tőkék előteremtéséhez, sőt akár abban szerepet is vállaljanak.

A második dolog, amire szerintem a kormányzatoknak kellene számítaniuk, vagy jó lenne, ha segítséget kapnának a jegybankoktól, olyan programok megindítását jelentené, amelyben részt tudnak venni, amelyek segítségével a jegybankok részt tudnak venni a vállalkozások fejlesztésében, különösen a jövőt alakító szektorok és innovatív vállalkozások fejlesztésében kellene talán több szerepet vállalnia a jegybankoknak – így a magyarnak is, bár itt a hitelprogramokon keresztül sikeres példákat látunk –, mint eddig.

És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha igaz, amit a tudásról mondtam, akkor az is igaz, hogy modern oktatás nélkül nehéz lesz megnyerni a jövőt. Szerintem a jegybank, a magyar jegybank jó irányba mozdult el, habár lehetne bátrabb is, amikor szerepet vállal a jövő közgazdászainak és a mérnökeinek a kiképzésében. Tehát azt hiszem, hogy az oktatási rendszerben a kormány mellett a jegybank is nagyobb erővel vehetne részt, mint ahogy az általában az elmúlt harminc-negyven évben szokás volt. Kifejezetten biztatnám ennek a lehetőségnek az átgondolására a jegybankokat.

És végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi az, amit cserébe tudnak adni a nemzeti kormányok? Nem hiszem, hogy ebben ne lenne egyetértés a jegybankelnökök között. A legnagyobb ajándék, amit a kormányok adni tudnak a jegybankoknak, a politikai stabilitás. Egy nagyobb kilengésektől mentes politikai atmoszférát kell teremteni, hogy a gazdaság kiszámíthatóan tudjon működni. Pont ugyanolyan kiszámítható és előre tervezhető politikai rendszerre van szükségünk, mint amilyen kiszámítható és stabil gazdasági rendszert várunk a jegybankoktól és a pénzügyi intézményeinktől. Közép-Európának e tekintetben nincs oka panaszkodásra. Közép-Európa egy stabil hely, mentes a nagyobb kilengésektől. Kerülendő a diplomáciai bonyodalmakat most nem említem meg azokat a nyugat-európai országokat, ahol folyamatos kormányalakítási problémákkal kell megküzdeni, ahol koalíciók állnak össze, hullanak szét. És olyan országokat nem említek név szerint, ahol fenyegetnek az előrehozott választások. Itt kellő szerénységgel csak annyit szeretnék mondani, hogy itt van például Magyarország. Az első szabad választások 1990-ben voltak, az pedig 28 év, ami azóta eltelt, és egyetlenegyszer sem kellett tartani előrehozott választásokat. Ez azt mutatja, hogy Közép-Európában értjük, hogy a politikai stabilitás fontos, és a gazdasági siker előföltétele is egyben. Tehát amit mi tudunk ígérni a jegybankároknak, a kormányzó uraknak és a pénzügyi, gazdasági élet vezetőinek, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy legalább olyan stabil politikai rendszereket építsünk föl, mint amilyen stabil gazdasági rendszereket várunk a pénzügyi vezetőktől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném még egyszer üdvözölni a 16+1 jegybankelnöki találkozót. Hálásak vagyunk a Kínai Népköztársaság jegybankja kormányzójának, hogy személyesen vesz részt ezen a találkozón. Tisztelettel köszöntöm még egyszer a Balkánról és Közép-Európából érkezett barátainkat. Kívánom Önöknek, hogy sikerüljön olyan gondolatokat és együttműködéseket előállítani, amelynek segítségével egy valódi, egybefüggő és gazdaságilag is sikeresen működő Eurázsiát építhetünk föl a következő időszakban. A tanácskozáshoz sok sikert kívánok!