2017. szeptember 21. Szolnok
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Béres Család, a Béres Gyógyszergyár Zrt. Vezetői és Dolgozói! Tisztelt Polgármester Úr, Világi és Egyházi Elöljáróink! Tisztelt Parókus Úr! Tisztelt Szolnokiak!
Valóban esik az eső, de ez a Béres család számára inkább az otthonosság érzését kell, hogy adja, mert ha visszagondolunk a cég történetére, akkor az nem egy napfényes sikertörténet, hanem ellenszélben, rossz időben, zivatarban megtett, hosszú út. Én azt hiszem, hogy ez a mostani eső nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a munkánkat elvégezzük, és derűs jókedvvel tegyük mindezt. Kerülő- és a szokásosnál hosszabb úton érkeztem ide, Szolnok városába. Ritkán mondhatja el az ember azt, hogy ez jó hír. Azért kellett Jászberény felé jönnöm, mert a másik irányban, az egyszerűbb irányban építik az M4-est, ami nagyon régi tartozása Magyarországnak Szolnok városa és a szolnokiak felé: végre négysávos közlekedési útvonalon érhessük el Szolnok városából Budapestet. Az ilyen gyáravatásokhoz, üzemátadásokhoz kevésbé illő tónust is meg szokott ütni mindig a házigazdánk, ma is ezt tette, hogy Bartókot idézte ide elénk. Most szóviccnek fog tűnni, de nem viccnek szánom. Valóban harmadjára vagyok Béres vállalati rendezvényen, aminek az az oka, hogy egy bizonyos értelemben én is a családhoz tartozom, mert hogyha igaz, hogy a Béres család a nemzet béreseinek a családja, akkor a mindenkori miniszterelnöknek is az volna a dolga, hogy a nemzet béresei közé sorolja magát. Ebben a tekintetben itthon vagyok. Köszönöm szépen a meghívást!
Nos, az elnök úr, a házigazdánk elmondta, hogy miért fontos ez a legújabb fejlesztése a Béres-csoportnak. Szalay polgármester urunk pedig elmondta, hogy miért jó a szolnokiaknak. Ezek után az én tisztem, hogy arról beszéljek, miért fontos ez a beruházás egész Magyarország számára.
Elsőként azért fontos nekünk, mert egy magyar vállalatnak a fejlesztéséről van szó, egy olyan helyzettel állunk szemben, amikor magyar vállalattulajdonos ad munkát magyar embereknek. Fontosak a külföldi beruházások. Mindannyian tudjuk, hogy a világpiacra kell termelnünk, külföldi tőke nélkül már nem működhet egyetlen modern ország sem, de ha nincsenek magyar vállalataink a külföldiek mellett, ha csak egy lábon áll a magyar gazdaság, és nincs másik lába, csak idő kérdése, hogy elbillenjen és földőljön. Ezért nekünk elementáris érdekünk az, hogy Magyarországon magyar tulajdonban lévő nagyvállalatok minél nagyobb számban létezzenek, és minél komolyabb tőkeerővel rendelkezzenek.
Másodszor fontos esemény az ország szempontjából a mai azért is, mert ez a gyár egy családi vállalkozásból nőtt ki, és mindenkinek el kell kezdenie valahol. És hol máshol kezdhetné, mint a családjában? Ezért különösképpen meg kell becsülni – úgy, ahogyan tőlünk nyugatra a boldogabb országok teszik – a családi vállalkozásokat. A család egy erősebb kötődést jelent, erősebb, mint a pénz vagy az üzleti kötődés. Ha egy országban sok erős családi vállalkozás van, akkor az országhoz való kötőereje a magyar vállalatoknak is sokkal erősebb. A családi vállalkozásokat a kormány eddig is és ezután is örömmel támogatja.
A harmadik dolog, amiért támogatjuk ezt a vállalkozást, az, hogy a Béres nem éri be a magyar piaci jelenléttel, hanem megmutatja a karmait és a körmeit külföldön is, beszáll a nemzetközi versenybe, és nemcsak a magyar piacról próbál forrásokhoz jutni, nemcsak itt adja el a termékeit, hanem vállalja a nemzetközi versenyt. Bezárkózó országoknak nincs jövője. Az, aki nem elég bátor ahhoz, hogy megméresse magát a nemzetközi térben, a modern világgazdaság körülményei közepette hosszú távon jelentős sikereket jegyző vállalatként semmiképpen sem maradhat talpon. Itt egy olyan cégnek a vendégei vagyunk, amely az Egyesült Királyságtól Oroszországig képviselteti magát a gyógyszerpiacon.
A negyedik ok, ami miatt fontos Magyarországnak ez a beruházás – erről az elnök úr is beszélt – egy hárommilliárd forintot meghaladó beruházás, amiből a magyar kormány is kivette a részét egy 1,5-1,6 milliárd forintnyi támogatással. Ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azért fontos – erről beszélt a polgármester úr –, mert önbizalom nélkül nincsen siker. És hogyha a magyar államot állandóan csak onnan lehet megismerni, hogy jön és visz, kér, elkoboz, begyűjt, elvisz, és sosem ad a fejlesztéshez lehetőségeket, akkor az nem növeli az önbizalmunkat, hanem csökkenti. Nekünk egy olyan államra, egy olyan országra van szükségünk, amely elég erős ahhoz, hogy ott, ahol lehetőséget, fejlődési lehetőséget, előrelépést lát, elkötelezett embereket lát, ott megpróbál segítséget nyújtani az a bizonyos program, amellyel az Európában középméretűnek, de Magyarországon már nagynak számító, a Béreshez hasonló vállalatokat támogatjuk. Éppen azért jött létre, hogy a magyar vállalkozások és az ott dolgozó emberek is érezzék, hogy az ő munkájuk az egész magyar nemzeti közösség számára fontos. A kormány ezután is támogatni fogja ezeket a beruházásokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is fontos az ország számára ez a mai beruházás, mert mindig van egy vita arról, hogy a rendelkezésre álló, persze a kelleténél mindig szűkebb forrásokat, kiknek kell odaadni. Akik most indulnak, vagy akik már előrébb haladtak? És az igazság itt is mindig középen van: egyensúlyt kell találni. A piacra lépőket is támogatni kell, de sosem szabad elfeledkezni azokról, akik már letettek valamit az asztalra. Itt most egy olyan beruházást támogatunk, aminek a tulajdonosai, vezetői, gyári munkás kollektívája már letett valamit az asztalra, ezért amikor a magyar adófizetők pénzéből támogatjuk az ilyen beruházásokat, nem vabankra játszunk. Pontosan tudjuk, ismerjük az eredményeket, látjuk, hogy ez hogyan térült meg korábban az egész magyar nemzeti közösség számára, és azért jó reményeink lehetnek arra, hogy a mostani támogatásból megvalósuló fejlesztés is mindannyiunk javát szolgálni fogja majd. Szeretném tehát megismételni, hogy a magyar kormány azokat is támogatni fogja, akik már letettek valamit az asztalra.
Ez a beruházás hatodrészben azért fontos még a magyar kormány számára, mert éppen abban az iparágban valósul meg, amelyikben, vagyis a magyar gyógyszeriparról beszélünk. Okos ember nem megy szomszédba azért a bölcsességért, hogy leginkább azzal kell foglalkoznia, amihez ért. Persze új dolgokba belevágni is mindig nagy kaland, de a megélhetésünket meg a biztonságunkat attól remélhetjük, ha azzal foglalkozunk, amihez értünk, amihez van bennünk tehetség. És a magyar ipartörténet azt mutatja, hogy a gyógyszeriparhoz a magyarokban van tehetség. Függetlenül attól, hogy milyen politikai rendszerek voltak Magyarországon, már a világháború előtt, a világháború után, még a kommunista rendszerben is és a rendszerváltást követően is a magyar gyógyszeripar mindig kiválóan teljesített. Ehhez ugyanis értünk, van bennünk hozzá tehetség, affinitás. Könnyen lehet, hogy ez valahogy a magyarok nyíltszívű, a másik embert gyógyítani, segíteni akaró hajlamából is táplálkozik – ezt most nem kell megfejtenem a mai előadás, megnyitóbeszéd keretében –, de lehet, hogy itt mélyebb dolgokról van szó, mint egyszerűen csak egy jól működő szakképző rendszerről, amelyre büszkék lehetünk visszatekintve az elmúlt hosszú évtizedekre. Magyarország nem akar lemondani a világban elfoglalt jelentős gyógyszeripari teljesítményéről, és ha nem akarunk erről lemondani, akkor a Magyarországon működő külföldi, és a kevesebb, de nekünk fontos, és a mi szívünkhöz közelebb álló magyar gyógyszergyárakat fejlesztenünk kell, hogy a gyógyszeripar megmaradjon az egyik vezérágazataként a magyar nemzetgazdaságnak.
A hetedik ok, amiért fontos az egész ország számára ez a beruházás, az, hogy ez Szolnokon jön létre. Erről a polgármester úr beszélt, nem ismétlem meg, csak aláhúzom. Könnyű sikert elérni – bár lehet, hogy akiket most ez érinteni fog, nem értenek ezzel egyet – mondjuk, Sopronban vagy Budapesten, de Szolnokon, egy olyan városban, amelynek a rendszerváltás után sok gyötrelmet kellett kiállnia, s van még néhány ilyen volt iparvárosunk, amelyeknek évtizedek is kellettek, amíg magukra tudtak találni, és amíg újra saját lábukra tudtak állni, no, ilyen városokban sikert elérni – ez az igazán komoly teljesítmény. Úgyhogy Szolnokon a munkanélküliség négy százalék körül van, tehát közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz. Az, hogy Szolnoknak megint van ipari kapacitása, hogy a szolnoki emberek büszkék lehetnek azokra az ipari üzemekre, amelyek ebben a városban működnek, olyan teljesítmény, amely dicséri a polgármestert, dicséri az itt élő embereknek a kitartását, az itt dolgozó vállalatvezetőket, és arra is fölhívja a figyelmet, hogy a magyar kormány figyelme is rajta van ezen a városon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
És végezetül a nyolcadik ok, amiért fontos ez a gyár, illetve ez a mostani esemény Magyarország számára, egy kicsit bonyolultabb dolog, mint az eddig elmondottak. Azt talán az értékrendszer kifejezéssel vagy szóval tudom leírni. Minden gyárnak vannak termékei, ezt mindannyian tudjuk, ha vásároljuk őket. Erre most azt hiszem, biztatnom is kell a jelenlévőket, hogy ezt tegyék, de minden cégnek a termékeken túl van üzleti filozófiája, sőt van egy gondolata arról, hogyan képzeli el a saját helyét abban a közösségben, nemzetgazdaságban vagy nemzeti közösségben, ahol egyébként él és dolgozik. Minden gyárnak föl lehet fejteni ezt a fajta filozofikus megközelítésből fakadó önmeghatározását. Béreséket jól ismerjük, a Béres gyárat jól ismerjük. Ez egy családi vállalkozás, a család feje, előző feje, mondjuk úgy, hogy a birodalomalapító – talán ez nem minősül túlzásnak – elég sokszor és elég világosan beszélt a teljes magyar közönséghez még a mozifilmvásznon keresztül is arról, hogy mit jelent a gyógyítás, mit jelent a kutatás, mit jelent a fejlesztés, és hogyan kell etikus módon összekapcsolni az üzleti teljesítményt az ország és a haza szolgálatával. Itt tehát egy olyan cégről beszélünk, amely mindig is túltekintett a profiton, a piaci részesedésen, a matematika könyörtelen tényein, és törődött azzal a világgal, amely őt körülveszi, vagyis törődött Magyarországgal, törődött velünk. Fontos dolog. Az ilyen cégeket különösen is meg kell becsülni. Én most csak annyit mondanék, hogy a modern világban a cégeknek általában arculatuk van – ezt tanítják, és vannak arculati kézikönyvek –, a Béres azonban egy olyan magyar cég, amelynek nem arculata van, hanem arca. És ez, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nagy különbség. Arca és személyisége, amiért elismerésünket fejezzük ki. Miben nyilvánul ez meg? Minden évben százezer üveg Béres cseppet adományoznak társadalmi célokra a gyár tulajdonosai, elkötelezett támogatói az egészséges életmód jegyében indított akcióknak, elkötelezett támogatói a Magyar Kézilabda Szövetségnek, a magyar olimpiai csapatnak, és országszerte részt vesznek a szűrőprogramokban, ahogyan a polgármester úr is beszélt erről.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg végezetül, hogy még egyszer gratuláljak mindenkinek, akinek szellemét és keze munkáját dicséri ez az új üzem. Azt kívánom zárásként, hogy vigyék ezt a fejlesztésüket is ugyanúgy sikerre, mint a korábbiakat, mert azt tanultuk meg, hogy ami jó a Béres cégnek, ami a Béres vállalatnak siker, az jó Magyarországnak és egyben Magyarország sikere is. Isten éltesse a családot, az itt dolgozókat és az üzem vezetőit!
Sok sikert kívánok Önöknek!