2018. szeptember 25. Szolnok
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm mindannyiukat. Mielőtt afféle ünnepi beszédet mondanék, az elhangzottak közül néhány gondolatra szeretnék azért válaszolni.
Először is Kevinnek szeretnék köszönetet mondani, hogy itt van ma velünk. Nyilván ő ennek a fontosságát talán nem látja át, mert a fiatalok gondtalanok – és ez jól van így –, de nekünk, idősebbeknek azért megnyugtató érzés, ha azt látjuk, hogy vannak jó kiállású, bátor és tehetséges fiatalok, akik majd gondoskodni fognak az ország jövőjéről. Tisztelettel köszöntöm külön is Kállai Marika képviselő asszonyt. Ugye, mindannyian tudják, hogy fél évvel ezelőtt volt egy parlamenti választás, új jelöltet indítottunk, és nagyon kevés olyan jelöltünk van, bár akad néhány, aki nagyobb bizalmat kapott a választóktól, mint az őt indító párt. Itt ez a helyzet. Szolnok városában joggal gondolhatjuk, hogy kiemelt tiszteletnek örvend, köszönjük szépen, hogy ma is itt van velünk. Szalay Ferenc polgármester úrral is tárgyaltam, mielőtt idejöttünk volna Önökhöz. Ez kellemes, de költséges időtöltés. Most is így volt ez. Abban egyezkedtünk egymással, hogy a város fejlesztése mögé azért mégiscsak kellenek személyi garanciák is, és nem titok, hogy arról győzködjük Szalay polgármester urat, hogy a jövőre esedékes önkormányzati választáson legyen kedves, és továbbra is vállalja a felelősséget a város munkájának irányításáért. A 4-es útról is kell mindig mondani valamit. Nem akarom Önöket untatni a modernkori magyar munkásmozgalom történetével, de a helyzet az, hogy a 4-es út négysávosítása 1988-ban került először az asztalra, amikor a Széchenyi lakótelep Orosz György úti egyik panellakásában megalakult a Fidesz helyi csoportja, a jelenlévők közül jelen volt akkor is a megbeszélésen Balla György. Zárójel: öt tag kellett a Fidesz-csoport megalakításához, de csak négyen voltunk, és a néhány hónappal korábban született kislányomat írtuk be ötödik tagnak, így jött létre a szolnoki Fidesz csoport. Ő azóta két unokával is megajándékozott, így rohan az idő. Gyuri is jelen volt. Amikor összeállítottuk a programot, hogy mégis milyen programmal lépjünk Szolnok város nagyközönsége elé, akkor Gyuri azt mondta, hogy írjuk be, hogy a legfontosabb, hogy a 4-es útnak négysávosnak kell lennie. Ez 1988-ban történt. A malmok biztos, hogy lassan őrölnek, hogy apróra őrölnek-e, azt nem tudjuk, de most abban vagyok a képviselő úrral megállapodva, hogy mert ő minden frakcióülésen számon kéri a kormányon, hogy a következő évnek a végére Szolnokig el kell érni a négy sávnak, és még ebben a ciklusban szeretnénk, hogyha a karcagiak is úgy éreznék, hogy ők is részei az ország vérkeringésének, és az utat tovább tudnánk oda építeni.
Ami a negyedik idejövetelemet illeti, ennek számos előnye van, mert láthatom közelről, ahogy a Béres család munkájának eredményeképpen ez a vállalat fejlődik, és ez mindenkit jó érzéssel tölt el. Engem is. Másfelől lehetőséget ad arra, miután akkor is, az első alkalommal is többen itt voltak a jelenlévők közül, azt is lássam, hogy ki mennyit öregedett. Kétségkívül ez is tekintélyes mennyiségnek tűnik.
Végezetül a munkaerő-problémáról szeretnék néhány szót szólni. Ugye, a mi világunkban, a döntéshozók világában nincsenek problémamentes pillanatok. Tehát aki azt szeretné, hogy egyszer úgy keljen fel reggel, hogy ma nincsen egyetlen gond sem, amit meg kellene oldani, az válasszon magának egy másik szakmát, a mienkben ilyen nincs. Mi csak aközött választhatunk, hogy aznap jó probléma vagy rossz probléma vár ránk. Nos, az a helyzet, hogy amikor az embereknek nincs munkája – az rossz probléma. Amikor több munka van, mint ember – az a jó probléma. Tehát miközben persze kritikailag említjük azt, hogy de kár, hogy nincs több munkára vállalkozó ember, ne felejtsük el, hogy ez mennyivel jobb állapot annál, mint amikor munkára alkalmas és képes emberek nem találtak maguknak munkát. Nagy különbség van a két állapot között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai nap a gyógyszerészek világnapja. Keresve sem találhatnánk méltóbb módot a gyógyszerészek világnapjának megünneplésére, mint a Béres Gyógyszergyár újabb fejlesztésének átadását. Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek. Először is megköszönöm a Béres családnak, hogy ismét meghívtak magukhoz, és vendégül látnak bennünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami mindenkinek szemet szúr, ha a Béres család történetére tekint, az a tempó, a lenyűgöző tempó, ahogy Önök dolgoznak. Az elmúlt két évtizedben Önök a jelenlegi beruházást is ideszámolva tízmilliárd forintnyi fejlesztést valósítottak meg itt, Szolnokon. A legutóbbit alig egy évvel ezelőtt. Ma pedig azért jöttünk ide, mert egy használaton kívül álló, élelmiszeripari üzemet Önök felújítottak, és a gyártógépek mellett világszínvonalú laborokat rendeztek el benne.
Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian jól tudjuk, hogy az ipar motorja az innováció. Mi, magyarok azonban azt is sokszor átéltük, hogy a magyar emberek fejéből kipattanó világraszóló felfedezésekből végül mégsem mi húztuk a hasznot. A Béres család sikertörténete egy tökéletes ellenpélda. Önök egy tudományos felfedezés köré felépítettek egy családi vállalkozást, majd pedig ebből a családi vállalkozásból létrehoztak egy nemzetközi szinten is sikeres, családi tulajdonban lévő vállalatot. Az innováció az Önök cégének esetében nem egy rubrika a vállalat költségvetésében, hanem családi hagyomány. És én azt gondolom, jól van ez így, mert abban az erős piaci versenyben, amelyben most részt vesznek, és amely vár Önökre majd a következő években, nincs is más út a sikerhez, mint újabb termékek fejlesztése és a meglévők korszerűsítése. Ha az Önök – tisztelt Béres Család – sikeréből nemzetgazdasági következtetéseket szeretnénk levonni, akkor azt a tanulságot fogalmazhatjuk meg, hogy ilyen történetekből kellene sok még Magyarországnak. Mi mindent megteszünk azért, mármint ami a kormányt és a pénzügyminiszter urat illeti, mindent megteszünk azért, hogy minél több magyar családi vállalkozás bejárhassa ugyanazt az utat, amely már Önök mögött van. Az olyan erős magyar vállalatok, mint a Béres-csoport, amelyek már külföldön is jelen vannak, őket abban kell segítenünk, hogy megfelelően ki tudják magukat nőni, és el tudják foglalni a nemzetközi piacon azt a pozíciót, amit megszerezhetnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A vendéglátóink magyar tudással, magyar fejlesztéssel és magyar munkaerővel dolgoznak. A mi szívünkhöz pedig természetesen az a siker áll a legközelebb, ami piros-fehér-zöld színű. Ezért is nyújtott a kormány a mostani, 3,2 milliárd forintból megvalósult fejlesztéshez 1,3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, amelynek köszönhetően egyre több embert tudnak Önök foglalkoztatni itt, Szolnokon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendéglátóink!
Önök is emlékezhetnek rá, bár rohan az idő, hogy tavasszal választások voltak. Lassan fél év telt el azóta. Készítettem egy gyors számvetést, és azt látom, hogy a választások óta az Önök, mármint a Béres család új üzemcsarnoka a tizedik üzem, amit átadunk. Ez a tíz üzem, amit fél év alatt adtunk át, közel 65 milliárd forint értékű beruházást jelent és kétezer új munkahelyet. A magyar gazdaság ma évi 4-5 százalék közötti ütemben növekszik. Ez a szám 2010-ben a 0-hoz volt közel. Innen indultunk. A foglalkoztatottság közel van a 70 százalékhoz, 2010-ben ez az 55 százalékot sem érte el. Ma már majdnem 4,5 millióan dolgoznak, közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz, ha jól idézem fel az emlékeimet Szolnok város gazdasági adataiból, akkor itt 2010 környékén 10-12 százalék körüli munkanélküliség volt, és ha jól látom, akkor most már 5 alatt vagyunk mindenképpen, sőt a polgármester úr ki is javít engem, mondván, hogy ez már csak 4. Amikor Magyarországon majd 4,5 millió ember fog dolgozni, akkor azt mondhatjuk, hogy elértük az álomhatárt. Vannak még, lesznek is még tartalékaink, de amikor 10 millió emberből 4,5 millió dolgozik, az nemzetközi összevetésben is álomhatárnak tekinthető. Igazolva látom korábbi döntéseinket, miszerint jövőt munkára és családokra lehet építeni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kétségtelen, komoly mutatvány volt 2010 után az országot visszarántani a csőd széléről, mára azonban az országmentés korszaka helyett az országépítés korszaka köszöntött be a gazdaságban is. Most van lehetőségünk arra, hogy a magyar gazdaság mélyszerkezetében megvalósítsuk azokat a változtatásokat, amelyek megalapozzák a következő évtizedek stabilitását. Ma már nem kell csípőből tüzelnünk. 2010-ben ez még nem így volt, hanem van időnk pontosan célozni is. Ezért jött létre az Innovációs és Technológiai Minisztérium. De mire is kell céloznunk? Arra, hogy a hazai tulajdonú vállalatok részesedése a magyar exportból a mostani állapotokhoz képest legalább 50 százalékkal növekedjen. Nem a nemzetközi beruházók ellen beszélek. Ahhoz, hogy a magyar gazdaság 4-6 százalék közötti tartományban tudjon növekedni, ahhoz kellenek a nemzetközi nagyvállalatok is. De csak rájuk nem támaszkodhatunk. A válság megmutatta, hogy amikor beüt a krach, akkor mindenki hazaviszi a pénzét. A nemzetközi nagyvállalatoknak is van otthonuk, és amikor a világban rosszul mennek a dolgok, akkor mindenki az otthoniakat támogatja. Ez érthető, habár rajtunk nem segít. Minket ez a felállás kiszolgáltatott helyzetbe hoz, ha nekünk nincsenek erős, külföldön is sikeres magyar vállalkozásaink. Minden magára valamit is adó, a gazdaságát erősíteni akaró ország igyekszik helyzetbe hozni a saját iparát. Mert, ahogy Önök is megtapasztalhatták már, a globális piacon bármikor kialakulhatnak pusztító viharok. Olyanok, amelyek nemcsak cégeket, hanem egész országokat képesek a tönk szélére juttatni. Ezekkel a viharokkal, amelyek előbb-utóbb mindig újra és újra bekövetkeznek, akkor tudunk eredményesen megküzdeni, ha a nemzetgazdaságunkat mozgásban tartó vállalatok között megfelelő erőt képviselve ott vannak a magyar cégek is. A magyar gazdaság tehát akkor lesz biztonságban, ha a magyar vállalatok és vállalkozások súlya meghaladja majd Magyarországon a nemzetközi vállalatokét. Ez nem holnap reggel lesz. Akkor leszünk erősek, ha a legtöbb munkahelyet a magyar vállalatok teremtik. Ez már most is így van Magyarországon, a legtöbb magyar embernek a magyarok adnak munkát, de ehhez még az is kell, hogy itthon legyen a legtöbb fejlesztés és beruházás, és ezeket magyarok hajtsák végre, és a magyarok képesek legyenek arra, hogy külföldi piacokon is meg tudják vetni a lábukat, és ennek következtében a magyarok fizessék be a legtöbb adót Varga Mihály miniszter úr költségvetésébe. Egy szó, mint száz, a nemzetközi nagyvállalatokkal pariban lévő, fajsúlyos magyar cégekre van szükségünk ahhoz, hogy a magyar gazdaság stabil maradjon, és ebben kulcsszerepet játszik a Béres család, a vállalatuk és a hozzájuk hasonló többi magyar cég.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gyógyszeriparról is szeretnék mondani néhány szót. Innovációra, fejlődésre a gyógyszeripar kiváló terep. Tekintélyes múlttal rendelkezünk ebben az ágazatban. Világszerte ismerik híres magyar vegyészeink neveit. És vannak erős, nemzetközileg is elismert cégeink. A gyógyszeripar ma Magyarországon 14.000 embernek ad munkát közvetlenül, közvetve pedig 34.000 családnak nyújt megélhetést. A feldolgozóiparban a fejlesztők és kutatók közül minden ötödik ember a gyógyszeriparban dolgozik, és a Magyarországon végzett kutatás-fejlesztési költésekből minden ötödik forintot a gyógyszeripar fordítja kutatásra, ez 20 százalék a teljes nemzetgazdasági kutatásból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gyógyszeripar tehát a magyar gazdaság húzóágazata, és leginnovatívabb területe. Mi azt szeretnénk, ha ez tovább növekedne, és a gyógyszeripari vállalatok a gazdaság növekedéséből oroszlánrészt vállalnának, ezért a következő célokat tűztük ki. Az ágazat teljes nemzeti összterméken belüli részesedése, amely ma 6 százalék, növekedjék 8 százalékra. Azt szeretnénk, ha ennek az iparágnak az exportteljesítménye 10 százalékkal növekedne. Azt szeretnénk, hogy a gyógyszeripar részesedése a kutatás-fejlesztésből a feldolgozóiparban legalább a mostani szinten megmaradna, a többiek erőteljesen növekednek. És ami különösen fontos a jövő szempontjából, hogy felfuttassuk a duális képzést ebben az ágazatban is, mert mint vendéglátónktól hallhattuk a legnagyobb érték ebben az iparágban is a jól képzett szakember.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A gyógyszeriparágon belül a Kormány stratégiai partnerei a gyógyszerészek, akik, ugye, mint mondtam, ma ünneplik világnapjukat. Isten éltesse őket és a magyar gyógyszeripar minden munkatársát!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül engedjék meg, hogy újra gratuláljak mindenkinek, akinek szellemét vagy keze munkáját dicséri ez az üzem. Gratulálok a tervezőknek, a mérnököknek, gratulálok a szakmunkásoknak és a segédmunkásoknak is, akik itt dolgoztak. Sok erőt, egészséget és további sikereket kívánok a Béres családnak. Magyarországnak pedig azt kívánom, hogy minél több ilyen sikeres család építse a jövőjét.
Köszönöm, hogy meghallgattak!