Kormányportál

2019. június 14.

Nagy Katalin: A visegrádi országok miniszterelnökei találkoztak tegnap Budapesten, ahol megállapodtak abban, hogy közös álláspontot képviselnek az Európai Tanácsban mind a személyi, vezetői, mind a tartalmi ügyek tekintetében. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt.

Jó reggelt kívánok!

Miért bíznak abban, hogy méltányolják a V4-ek kérését vagy elvárását? Hát mégiscsak 28 ország van az Európai Unióban.

Arra nem gondoltunk, hogy méltányolják; azt gondoltuk, hogy érvényesíteni fogjuk. A politika egy udvarias műfaj, tehát tisztelettudóan kell beszélnünk egymással, de amikor fontos dolgokat kell elérni, akkor az erő számít. Az erő két dologból jön: egy adott ország súlya meg az érveinek a súlya. Most a közép-európaiak mindkét tekintetben jól állnak, ha a V4-eket egyben tekintjük, és megnézzük a gazdasági teljesítményüket, akkor azt tudom mondani, hogy ennek a négy országnak a kereskedelme Németországgal volumenében, tehát nagyságrendjében meghaladja jóval a francia–német kereskedelmi kapcsolatokat. Tehát egy meghatározó országcsoportról beszélünk. Elszoktunk ettől, persze lehet, hogy csak az én nemzedékem szokott el ettől, de valahogy még mindig úgy érzem, hogy itt van a puttonyunkban egy kisebbrendűségi érzés, amit az elmúlt évek gazdasági teljesítménye a legkevésbé sem indokol. Tehát ha megnézzük Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát és Magyarországot, akkor emelt fővel beszélhetünk a teljesítményről, és teljes joggal kérhetjük, hogy ne „vegyék figyelembe”, meg „esetleg nem lehetne-e, hogy minket is észrevegyenek, meg hogy beszámítsák a mi érdekünket”, hanem azt mondjuk, emberek, az európai gazdasági növekedés motorja jelenleg Közép-Európa, és vannak nekünk is céljaink, és vannak nekünk is érdekeink, és tárgyaljunk ezekről. Érvényt is fogunk ennek szerezni, tehát egyenrangú félként fogunk tárgyalni a franciákkal vagy a németekkel, és ennek a személyi kérdésekben is meg kell majd nyilvánulnia. Kell olyan vezetőnek lennie Közép-Európából európai szinten is, aki ezt az önbizalmat, erőt, jövőre vonatkozó optimista világlátást megtestesíti. Olyan vezetőket tudunk csak támogatni Közép-Európán kívülről, akik tisztelik Közép-Európát, nem néznek le bennünket, nem mondják azt, hogy a mi szavazatunkra nincs is szükség ahhoz, hogy ők vezetők legyenek, egyáltalán: megadják a cseh, a lengyel, a szlovák és a magyar embereknek azt a tiszteletet, ami megilleti őket.

Lesz közös javaslat, vagy lett közös javaslat a bizottság elnöki tisztségére? Azt korábban említették, hogy Weber nem.

Minden bonyolult egyezkedési eljárás személyekről – és most itt erről van szó – két részből áll, először csinál az ember egy negatív listát, aztán egy pozitív listát. Tehát a fölmerült jelöltek közül ki kell húzni azokat, akik nem jöhetnek számításba egyáltalán, mert valamilyen szempontból nem fogadhatók el. Például egy európai vezető pozícióba sohasem szabad olyan embert támogatni, aki korábban valamelyik tagállam megtámadásában részt vett, ne adj’ Isten, élen járt, függetlenül attól, hogy igaza volt-e vagy sem, mert egy európai vezetőnek az a feladata, hogy összefogja az Európai Uniót, és ha valaki megtámadott korábban tagállamokat, akkor nem alkalmas erre a pozícióra, más pozícióra lehet alkalmas, de arra, hogy képviselje, megtestesítse Európa egységét, arra semmiképpen sem.

Frans Timmermans például.

Kell egy negatív lista, azon is vannak nevek, és amikor tisztáztuk, hogy ki miért nem jöhet szóba, akkor össze kell állítani azoknak a neveit, akik számításba jöhetnek. Miután nemcsak mi, közép-európaiak fogunk dönteni, ott lesznek a déliek, a németek, Franciaország is, ezért egy széles listával kell menni, hogy utána meg tudjunk egyezni. Látok esélyt arra, hogy egy-két héten belül ilyen megállapodás szülessen.

Lehet tudni erről a személyről valamit?

Nem.

Mikor lehet tudni róla?

Pontosabban, hogy ne legyek ilyen durván udvariatlan, nem arról van szó, hogy nem lehet tudni, hanem arról, hogy mindennek rendelt ideje van, ideértve a politikai tárgyalásoknak a ritmusát is. Akkor kell dolgokról beszélni, amikor elérkezett azoknak az ideje, most bármilyen név említése vagy bárkinek a megjelölése inkább rontaná az esélyeit, mint javítaná, mert még egy bonyolult játszmasorozat áll előttünk, és ezért a saját érdekünkben azt javaslom, hogy legyünk türelmesek, és most még ne szorítsanak ki belőlem nevet.

A személyi kérdésen túl nagyon fontosak a tartalmi kérdések. Ön is utalt erre, akár két héttel ezelőtt is, amikor itt járt. Tartalmi kérdés az, hogy hogyan alakul Európa jövője, tartalmi kérdés az, hogy merre megy az Európai Unió az elkövetkező öt évben. Itt is van egységes álláspontja a visegrádi négyeknek?

Nyilván lehet találni részletkérdéseket, amelyekben eltérhet a négy ország népeinek vagy vezetőinek a véleménye, de a fontos, a lényeges, az irányszabó kérdésekben egyetértés van. Ez annál is inkább fontos, mert az úgy szokott történni, amikor túl vagyunk egy európai választáson, ugye, akkor néhány kormány elhullik, most is ez itt a helyzet, néhány vezető távozik, újak érkeznek, ez az az időszak, amikor a huszonnyolc miniszterelnök egy közös dokumentumot fogad el, amely arról szól, hogy a miniszterelnökök, illetve az általuk képviselt népek milyen irányba szeretnék fejleszteni, terelni, alakítani Európa jövőjét. Minden évben van egy ilyen stratégiai papír, ez öt évvel ezelőtt is így történt, én abban a vitában is részt vettem, a mostani javaslat szövegét is ismerem, össze tudom vetni az öt évvel ezelőttivel, és látom, hogy a világ mekkorát változott, új témák jöttek be, a gondolkodás is változik. Szóval mi, akik a mindennapok sürgés-forgásában éljük az életünket, nem nagyon rendelkezünk ilyen perspektívával, ezért nem észleljük a változások mélységét, az irányváltásoknak az erejét, de, ha az ember néha ötévente megáll, és összevet egy öt évvel ezelőtti irányszabó dokumentumot egy mostanival, akkor láthatja, hogy Európa óriási mértékben változik jó és rossz értelemben egyidejűleg, javára és hátrányára is egyszerre. Szóval izgalmas munka ez, és a jelentősége sem csekély, mert az Európai Unió fejlődési vagy építési irányát, azt mégiscsak az európai tagállamok polgárai által megválasztott miniszterelnökök kell, hogy megszabják. Ugyan vannak ezek a bürokraták is ott, Brüsszelben kétségkívül, és sokan vannak, egy egész siserehad, és ülnek ott egy buborékban. Időnként az embernek az az érzése, hogy azt sem tudják, hogy mi van a tagállamokban, mi a valóságos élet, hanem ilyen elvi konstrukciókban élik az életüket, néha életidegennek tűnnek, életidegen szabályokat is akarnak időnként elfogadtatni velünk, de azért a vezetés, a politikai vezetés nem csúszhat át az ő kezükbe, tehát nem engedhetjük meg, hogy brüsszeli bürokraták irányítsák az európai népek életét. A vezetésnek a választott emberek, vagyis a választott miniszterelnök közösségének – huszonnyolcan vagyunk – a kezében kell maradni. Ezt úgy tudjuk érvényesíteni, úgy tudjuk irányítani az uniót, hogyha tisztázzuk azokat a fontosabb kérdéseket, amelyeket a bürokratáknak majd tiszteletben kell tartani. Itt megjelennek nemzeti szempontok, itt megjelennek magyar és megjelennek közép-európai szempontok, ezért volt nekem fontos személyesen is, hogy az emberek figyeljenek, és meghallják az európai parlamenti választás előtt azt, amit kérek, illetve azt, amit mondok, hogy most döntünk arról is, hogy miféle irányt kell venni az Európai Uniónak. Én három dolgot vállaltam, hogy csak olyan dokumentumokat és olyan vezetőket fogunk támogatni, amely egyértelműen hitet tesz a migráció megállítása mellett. Amiből az is következik, hogy a migrációt támogató személyeket, mint Soros György, az ő maffiaszerű hálózatát, ezeket az NGO-kat vissza kell szorítani, kijjebb kell tolni az európai döntéshozatalból, mert túlságosan nagy befolyást gyakorolnak a brüsszeli bürokratákra és rajtuk keresztül aztán az európai politikára. Tehát nagyon fontos, hogy olyan dokumentumot fogadjunk el, amelyben szerepel a bevándorlás megállítása. Meg kell adni a tiszteletet a nemzeteknek, erről mindenképpen beszélni kell, hogy a jövőben azt nem lehet megtenni úgy, ahogy Timmermans is tette, ideológiai okokból, kénye-kedve szerint rángat, sérteget nemzeteket. Ez egy rossz gyakorlat, ezt abba kell hagyni. Ez, remélem, most néhány embernek a fejébe meg az állásába kerül, hogy így viselkedtek az elmúlt öt évben, és most meg fogjuk mutatni, hogy aki így viselkedik, annak nincs európai karrierje. Az nem számíthat, aki tiszteletlen a nemzetekkel szemben, az nem reménykedhet abban, hogy utána megbízást kap ugyanazoktól a tagállamoktól, akiket korábban egyébként igazságtalanul megrángatott. Aztán a harmadik fontos dolog, hogy a keresztény kultúráról nem szabad elfeledkezni. Ez most nem arról szól, hogy kinek milyen személyes viszonya van a Jóistenhez, hanem arról van szó, hogy van egy kétezer év alatt kihordott és felépített kultúrája Európának, ebből a kultúrából egy bizonyos európai életmód alakult ki, ennek értékei vannak, ez fontos, megőrzendő és ez feladata a politikusoknak is. A közösségeinket, a családot, az egyén méltóságát, a nemzetet – ezek mind a keresztény kultúrának a termékei –, ezeket meg kell védenünk. A harmadik dolog, ami fontos, hogy a tagállamoknak a gazdaságpolitikai függetlenségét tiszteletben kell tartani, tehát nem lehet ráerőszakolni egységes gazdaságpolitikát egymástól rendkívüli mértékben különböző országokra. Tehát mi nem akarjuk, hogy brüsszeli bürokraták álmodják meg és kényszerítsék ránk, hogy milyen adórendszerünk legyen vagy hogy hogyan nézzen ki a magyar költségvetés. Tehát a gazdasági szuverenitást meg kell védeni, és azt tiszteletben kell tartani a leendő vezetőknek. Nagyjából ezek azok az irányok, amelyek Magyarország számára fontosak.

Igen, ugye, azt szinte a huszonnyolc tagállam mindegyik vezetője elismeri, hogy meg kell reformálni az Európai Uniót, csak nem mindegy, hogy milyen módon. Nem biztos, hogy például Macron elnök fontosnak tartja azt, hogy a keresztény értékek védelmét vegyük bele ebbe a stratégiai megállapodásba vagy például a gazdasági szuverenitás megőrzését is ugyanúgy, mint a nemzeti szuverenitás megőrzését.

Ettől szép munka az országvezetés munkája, hogy érvényt kell szereznünk olyan közegben a nemzeti szempontjainknak, ahol nem mindenki osztozik ezekben az értékekben, de hát ez már az én dolgom, hogy ennek ott megtaláljam a módját, ennek megvannak a szakmai fogásai, elég régóta nyomom az ipart ahhoz, hogy megtaláljam majd a megoldásokat, amikor jövő csütörtökön és pénteken erről lesz szó Brüsszelben.

Ebben a kérdésben Ön az Európai Tanácsban nyilván képviseli Magyarország érdekeit. Az Európai Parlamentben a Fidesz képviseli Magyarország érdekeit. Hogyan alakul az Európai Néppárt iránya? Ön azt mondta, hogy meglátjuk, hogy milyen irányt vesz az Európai Néppárt, és attól tesszük függővé, hogy megyünk vagy maradunk. Hogyan látja most?

Természetesen a mi számunkra, mert mi egy nemzeti párt vagyunk, és egy nemzeti kormányt hoztunk létre Magyarországon, nekünk Brüsszelben is Magyarország az első. Tehát mi nem azokhoz a pártokhoz tartozunk, amelyek valami Brüsszelben kigondolt dolgot akarnak képviselni Magyarországon. Vannak ilyen pártok Magyarországon egyébként, ezek ellenzéki pártok, legyünk velük szemben méltányosak, még azt is föltételezhetjük, hogy ők azt gondolják, hogy ez jobb lenne Magyarországnak. Tehát van, aki azt gondolja, hogy jobb, ha nem a magyarok találják ki, hogy hogyan és miképpen akarják berendezni az életüket, hanem fogadjuk el, hogy az életünk néhány nagyon fontos, sőt alapvető kérdésében Brüsszelben döntenek, és amit Brüsszelben eldöntöttek, és jó, azt utána hajtsuk végre itt, Magyarországon. Tehát vannak Magyarországon pártok, akik erről beszélnek, ennek a gondolatnak a foglalata az Európai Egyesült Államok. Mi azonban nem ilyen párt vagyunk, mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak megvannak a saját érdekei, és csak a magyarok tudják megmondani, hogy mi jó Magyarországnak, és mi nem. Szívesen működünk együtt mindenkivel, szívesen vagyunk partnerek, szívesen osztozunk közös célokban, de csak akkor és addig, amíg az Magyarország érdekét szolgálja. Tehát a következő öt évben a mi képviselőink Brüsszelben Magyarország érdekeit fogják képviselni, erre esküdtek fel, ezért kapták meg a megbízásukat, ezért támogattuk őket, és ismerve őket nincs is kétségem afelől, hogy ezt fogják majd tenni. Hogy hová tartozunk, milyen csoporthoz, az másodlagos, nem lényegtelen, de másodlagos, ugyanis ezek a csoportosulások is alakulnak, tehát nem lehet lecövekelni egyetlen helyre, mert akkor kiszolgáltatnánk magunkat az európai politika változásainak. Nekünk a saját érdekeinkkel kell tisztában lenni, és ha tudjuk, hogy mi a magyar érdek, amit képviselni fogunk, annak megfelelően kell helyet foglalnunk az európai színtéren. Ha, mondjuk, egy párt megváltozik, mert ez az élet rendje, mondjuk, az Európai Néppárt olyan irányba fejlődik vagy alakul, ami nekünk nem fogadható el, ami nem szolgálja a magyarok érdekeit, akkor nekünk ott nincs keresnivalónk. Megpróbáljuk persze megtartani abban a formájában az Európai Néppártot is, ami korábban volt, Helmut Kohl pártja volt, tisztelte a nemzeteket, fontosnak tartotta a kereszténységet, mindig is tisztelettel beszélt, és figyelembe vette a közép-európaiak szempontjait és érdekeit, ugyanakkor gazdaságilag rendkívül dinamikus Európai Uniót eredményezett. Tehát az Európai Néppártnak is volt egy olyan formája, amely jó és hasznos volt Magyarország számára. Ha ez megváltozik, ha bevándorláspártivá válik, ha elfeledkezik a keresztény gyökereiről, ha nem tiszteli a nemzeteket, ha a brüsszeli bürokraták foglyává válik, mert időnként ezek a brüsszeli bürokraták fogságba ejtik, csapdába csalják a politikai vezetőket, akkor nekünk egy ilyen közösségben nincsen helyünk. De nem az a fontos, hogy hová tartozunk, hanem az, hogy mit akarunk, kik vagyunk, és mit akarunk. Ez alapján kell a döntéseinket meghozni.

A Politico megírta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök levelet írt a háromtagú néppárti bizottság tagjainak. Ők azok, akiknek, ugye, meg kell vizsgálni, hogy az Európai Néppárt elvei szerint Magyarországon rendben vannak-e a demokrácia alappillérei.

Nem tudom, nekik mit kell vizsgálniuk. Volna néhány tanácsom, hogy mit vizsgáljanak Magyarország helyett, de ezt talán most itt nem mondanám el. Úgy alakult a helyzet, hogy az Európai Néppártban bennünket megtámadtak a skandináv és a luxemburgi, alapvetően liberális értékrendű, de a néppárthoz tartozó pártok, és ki akartak bennünket onnan zárni. Egy nagyon durva támadást indítottak velünk szemben, ráadásul az európai kampány, európai választási kampány kezdetén, ami önmagában is egy rendkívül buta, hogy most ennél durvább kifejezést ne használjak, egy buta elképzelés volt. Ahelyett, hogy az Európai Néppárt teljes erejével a kampányra tudott volna összpontosítani, vagyis hogy eljuttassa a gondolatait a választópolgárokhoz, a magyar ellenzékhez hasonló módon az egymással való belső problémák álltak hosszú ideig a középpontban. Ennek az volt a következménye, hogy az Európai Néppárt rosszabbul is szerepelt az európai választásokon, mint korábban, illetve ahogyan szerepelhetett volna. Ennek a konfliktusnak a föloldására kértünk fel olyan tekintélyes embereket az Európai Néppártban, akik ezt a vitát nyugvópontra tudják juttatni. Tehát én nem fogadom el azt a hozzáállást, hogy ők majd idejönnek, aztán mint a tanítók vagy professzorok majd megvizsgálják a diákokat, hogy mégis hogy néznek ki, mint a lóvásárban, megnézik a fogsorunkat. Ezt felejtsük el. Magyarország egy ország, ez egy haza, itt emberek vannak, európai emberek vannak, akiket tisztelni kell. Tehát ilyen fajta vizsgálatok nem képzelhetőek el. Beszélni fogunk arról, hogy mit akar az Európai Néppárt, mit akar a Fidesz, mit akarunk mi, és össze tudjuk-e egyeztetni a céljainkat. Tehát én nem egy vizsgált országként tekintek Magyarországra, különösen nem a Fideszre és végképp nem saját magamra, hanem egyenrangú tárgyalófélre. Meglátjuk, mire fogunk jutni.

A 2020-as költségvetésről tárgyal a parlament, az adócsomag az első pont, az első fejezet. Hogyan látja, mit kell annak érdekében a 2020-as költségvetésben megvalósítani, hogy a gazdaságnak a stabilitása, a fejlettsége megmaradjon ezen a szinten? Most már mindenki javította az előrejelzését, mert az első negyedévi adatok nagyon jók.

Én az óvatos duhajok közé tartozom, tehát mégiscsak magyarok vagyunk, a magyarokban van egy olyan reflex, hogy amikor a dolgok kezdenek jól menni, akkor azt kérdezi magától, nem lesz ebből baj, hogy ilyen jól mennek a dolgok. Persze még sok mindennek kell javulnia Magyarországon, de összességében kialakult egy érzés Magyarországon, szerintem ez egy reális alapokkal rendelkező érzés arról, hogy a dolgok tulajdonképpen jó irányba mennek. Nem azt jelenti, hogy jól vannak a dolgok, hanem azt, hogy az ország kezd egyre jobban teljesíteni. Ugye, a magyar nyelv furcsa képződmény, mert a „jobban mennek a dolgok” kevesebbet jelent annál, minthogy jól mennek a dolgok. Pedig az középfokban van, a „jobban”, de mégis az emberekben van egy olyan érzés minden mértéktartás mellett is, hogy mintha most elkaptuk volna a fonalat. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell kijavítani még számos dolgot, sok buta szabályunk van, jó néhány dolgot csinálhatnánk jobban, néhány szokásunkon is, ha tudnánk igazítani, az jót tenne mindenkinek. De mégis van egy olyan érzés, hogy mégis csak egyre több munkahely van, a bérek sohasem nőnek úgy, mint szeretnénk, de azért fölfelé kapaszkodnak. Vannak jó munkahelyek, s összességében a gazdasági teljesítményünk is optimizmust vagy reményt kelt a jövőt illetően. Most mi ilyenkor a teendő, amikor a dolgok kezdenek jobban menni. Akkor meg kell védeni azt, amit eddig elértünk. Tehát akkor tud a gazdaság tovább fejlődni és előrelépni, hogyha a gazdaságot fenyegető kockázatokat sikerül csökkenteni. Ez az én dolgom, ez a gazdasági miniszter dolga, a pénzügyminiszter dolga, ez a kormányzatnak a dolga, ez a politika dolga, hogy amikor végre a dolgok kezdenek jobban működni, akkor megvédjük a fenyegető veszélyekkel szemben azt, amit eddig elértünk, és megvédjük a jövendőbeli fejlődés lehetőségét is. Ilyenkor csak az a kérdés, hogy mi fenyeget bennünket. Most ebben a pillanatban fenyeget bennünket az, hogy a nálunk jóval gazdagabb nyugat-európai gazdaságok fejlődési üteme lassul, és miután mi a velük való kereskedést tartjuk a legfontosabbnak, mi részei vagyunk az európai egységes piacnak, ezért ha ott rosszabbul mennek a dolgok, akkor kétséges, hogy mehetnek-e nálunk jobban a dolgok, mint náluk, vagy mehetnek-e nálunk jobban a dolgok, mint mentek korábban. Tehát ilyen körülmények között is fönntartható-e a növekedés. Az, hogy miért megy rosszabbul most Nyugat-Európának, miért lassul ott a növekedés, ennek mi az oka, ez egy másik és hosszú beszélgetést igényelne, talán erre most itt nincs idő. A lényeg mégiscsak az, hogy lehetséges-e olyan gazdaságpolitikát folytatni, amely a nálunk gazdagabb országok fejlődésének lassulása ellenére fenntartja a magyar gazdaság fejlődési ütemét, lesznek-e továbbra is munkahelyek, lesz-e egyre több jó állás, lesz-e világos, átlátható szabályozás, és megmarad-e az emberekben az a hit, hogy érdemes dolgozni, érdemes betartani a szabályokat, érdemes vállalkozni. Most erre a kérdésre adtuk azt a választ, amit úgy hívunk, hogy gazdaságvédelmi akcióterv, és ez benne foglaltatik a költségvetésben. Ez adócsökkentést tartalmaz, és gazdasági növekedést támogató lépéseket tartalmaz. Közben – és ez a legnagyobb dolog, amiért hálás vagyok a pénzügyminiszternek – a költségvetés nem feledkezik el arról a kérdésről, hogy mi végre ez az egész gazdaságpolitikai ügyeskedés. A pénzügyminiszter elfogadta azt a választ erre a kérdésre, hogy végül is a családokat kell megerősíteni, tehát a költségvetésünk célja a családok megerősítése, aminek előföltétele, hogy meg tudjuk védeni a gazdasági fejlődés lehetőségét. Ezeket a szempontokat tartotta szem előtt a pénzügyminiszter, amikor összeállította a költségvetést, így mutatta be a kormány tagjainak, így vitattuk hosszú heteken keresztül, és ennek a vitának az eredményeit nyújtottuk be aztán, mint konszenzust, mint megállapodást a parlament elé. Kérem is a parlamenti képviselőket, és reménykedem is benne, hogy el is fogják ezt fogadni.

Szörnyű hajóbaleset történt itt Budapesten két és fél héttel ezelőtt. Kiemelték most már a roncsot. Ön elégedett-e a mentésben résztvevő magyar szakemberek és koreai szakemberek munkájával?

Nem tudom, hogy ez a jó kifejezés-e, hogy az ember elégedett, mert végül is egy drámai és megrázó eseményről van szó, amivel kapcsolatban az ember sohasem lehet elégedett, mert nem tudja visszaadni az elveszített életeket. Ez egy olyan súlyos, szíven ütő baleset volt, ami az egész országot megrázta, napokig szinte mindenki erre figyelt, ezzel foglalkozott. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is rázta ez meg ennyire az országot. Nyilván az emberéletek elvesztése önmagában megrázó dolog, de itt van egy sajátos magyar szempont is, hogy végül is akik meghaltak, azok a vendégeink voltak. Az áldozatok a mi országunkat választották, ide jöttek, itt akarták kipihenni magukat, itt akartak élményeket gyűjteni, itt akarták jól érezni magukat, talán a családjukat is elhozták, nekik is meg akarták mutatni Magyarországot, mi vendégszerető nép vagyunk, így is fogadtuk őket. Most itt állunk, mint vendégszerető fogadó nép, és azt látjuk, hogy elvesztettük őket, és most gyász van. Tehát nem vontuk félárbocra a nemzeti lobogót, bár a miniszterelnökségnél még ezt is megtettük, de nem mutattunk drámai gesztusokat, de az országot mélyen megérintette ez a dolog, és nyugodtan mondhatom, hogy az egész ország gyászolta az odaveszetteket, és most együtt érzünk mindannyian a hozzátartozókkal. Fogunk a dél-koreai barátainkkal – hiszen egy baráti országról van szó – tárgyalni arról, hogy ők milyen utóéletet szeretnének, milyen emléket szeretnének mindennek állítani. Részben más kultúra, más szokások, nem akarom a saját végtisztesség szokásainkat udvariatlanul előretolni és ráerőltetni a dél-koreaiakra, de szeretnék majd velük beszélni arról, hogy valamilyen emlékhelyet, valamilyen gesztust, valamilyen megemlékezést, valami végtisztességet és mementót azért állítsunk annak, hogy itt két baráti népről van szó, amelynek állampolgárai közül néhánynak, miközben az öröm pillanataiért jöttek Budapestre, az élet elvesztése jutott sorsul és osztályrészül. Szóval ez egy olyan dolog, amit talán érdemes lenne megragadni egy megfelelő formában. De ez kulturális kérdés, és ezért majd, amikor túl vagyunk a gyászon, akkor érdemes, mert ott már az észnek lesz majd szerepe, most még a szívé itt az elsődleges, majd akkor beszélünk a koreaiakkal erről. Ami a mentést illeti, mert azért munka is van ilyenkor, a bajban is van munka, és azt is meg kell szervezni, és azzal is törődni kell, 498-an vettek részt a kiemelési munkálatokban. Az egész ország követhette, büszkék lehetünk azokra a magyar emberekre, de a külföldiekre is, azt hiszem, akik ebben a munkában részt vettek. Láthattuk a kockázatvállalást, a bátorságot, a helytállást, szóval csupa nagyszerű tulajdonságot mutattak föl a mentésben résztvevők, búvárok, rendőrök, katasztrófavédők különösen nehéz körülmények között dolgoztak. A helytállásuk példaértékű volt, minden tiszteletet megérdemelnek, és meg is fognak kapni a magyar kormánytól.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.