Kormányportál

2020. május 29.

Nagy Katalin: Éppen ma van tíz éve annak, hogy Orbán Viktor letette a miniszterelnöki esküt a parlamentben 2010-ben. Nem először. Ugye, ez már a második kormánya volt, amit megalakított. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Tudta, hogy mást kell csinálni?

Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat! Valóban összeszámolni is nehéz, annyi kormányzati év van mögöttünk. Tudtam, hogy mást kell csinálni, persze, két okból is: először is, hosszas történetfilozófiai fejtegetéseket mellőzve, azt kell mondani, hogy 1990-ben nem sikerült egy olyan változást elérni Magyarországon, amely meg tudta volna újítani az országot. Ugye, mindenki arra emlékszik, hogy volt egy diktatúra, aztán a kommunistákat lenyomtuk, ha szabad ilyen póriasan fogalmazni, a szovjeteket kiszorítottuk. Most már olyan vidáman emlékszünk vissza ezekre a pillanatokra, de akkor azoknak volt komoly tétje, szóval elrendeztük, amit kellett, és utána kézbe vettük, mármint a magyarok a saját kezükbe vették az ország jövőjét. De sajnos az a harc, ami a régi rezsim, tehát a kommunista világ képviselői és az új világ képviselői között ilyenkor elő szokott jönni, az nem zárult le az első nem kommunista vagy antikommunista Antall József miniszterelnök úr – Isten nyugosztalja – vezetésével megalakult kormánnyal. Tehát nem zárult le, hanem ott az ellenfél egy óriási támadásba ment át, tehát a baloldal újraszervezte magát, nem is tagadta meg a múltját, és megkezdődött egy hosszú harc. A többi közép-európai országban ezt úgy zárták le, hogy győztek persze az antikommunista erők, és akkor gyorsan vagy megegyezve vagy nem a maradék baloldali csoportocskákkal, új alkotmányt hoztak létre. Azzal, hogy létrejött egy új alkotmány, amelyben minden ország megfogalmazta önmagát a lengyelektől a bulgárokig, ezt három-négy éven belül elrendezték, és ez a küzdelem ezzel lezárult. A múlt vesztett, a jövő nyert. Magyarországon nem így történt; hol a jövő nyert, hol meg a múlt nyert. Ez így ment húsz évig. Miután 2010-ben kétharmados többséget kaptunk, én biztos voltam abban, hogy ezt a küzdelmet le kell zárni. Nem tud úgy élni egy nép évtizedekig, hogy ilyen típusú politikai küzdelmeket folytat. A jövőnek nyerni kell, ez volt az én elképzelésem, megvolt a kétharmad. Megalkottuk az új alkotmányt. Schmitt Pál elnök úrnak elévülhetetlen érdemei vannak, ő az alkotmányozó elnökünk, a parlament megszövegezte az alkotmányt, az elnök úr ezt aláírta, kihirdettük, csináltunk egy nemzeti konzultációt erről a kérdésről, ez volt az első, fantasztikus élmény volt. Tehát az alkotmányban benne van minden, amit az emberek többsége akkor gondolt, és azt mondtuk, hogy rendben van, ezentúl a jövővel kell foglalkozni. A második ok, amiért tudtam, hogy másképpen kell a dolgokat csinálni, mert egy válság kellős közepén voltunk, hiszen 2008-2009-ben egy súlyos pénzügyi válság rázta meg Magyarországot, családok milliói kerültek a tönk szélére, és valamit kellett kezdeni ezzel a helyzettel. Ezért is választottak meg bennünket kétharmaddal, nem a két szép szemünkért egyébként, hanem azért, mert azt már 1998-ban megtapasztalták a magyarok, hogyha baj van, akkor ránk lehet számítani. 2002-ben azért vesztettük el a választást, mert a dolgok nagyjából rendbe jöttek, és egy nyílt politikai küzdelemben az emberek egy többsége szimpatikusabbnak találta az akkori ellenfeleinket. De amint beütött a baj – ez így szokott lenni Magyarországon –, akkor még azok is ránk szavaznak, akik egyébként nem kedvelnek bennünket különösebben, mert tudják, hogy valakinek kézbe kell venni a dolgokat; a bajt nevén kell nevezni, válságkezelési programot kell hirdetni és azt végig kell csinálni. Ez nem elméleti kérdés, hanem gyakorlati, ezért kaptunk kétharmadot. Én nem akartam úgy válságot kezelni, ahogy a szocialisták csinálták, meg az előző kormányok, hogy lehúzták az ötödik bőrt is az emberekről, és a válságkezelés minden terhét és következményeit áthárították a családokra. Elvettek egyhavi nyugdíjat – régen volt már, több mint tíz éve, nem biztos, hogy mindenki emlékszik rá, de elvettek egyhavi nyugdíjat, egyhavi bért, megemelték az adókat, elvették a családoktól a támogatási rendszert, és a korábbi devizahitelekkel belekergették a családok millióit az adósrabszolgaságba. Így álltunk 2010-ben, és én azt gondoltam, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Olyan sokan nem voltunk, akik ezt gondoltuk egyébként. A teljes magyar közgazdász világ 90 százaléka nem ezt gondolta, akkor még a liberális közgazdászok fején volt a korona. Úgy volt, hogy csak ők tudják, mi az igazság, csak ők ismerik a világot, csak egy módon lehet gondolkodni, és akkor Matolcsy György, akinek a nevét szintén meg kell említenem, lebillentette ezt a koronát onnan, a fejekről, és azt mondta, hogy hát van más közgazdasági út, más gazdaságpolitikai megközelítés, csináljuk másképpen! Úgyhogy hálát adok a Jóistennek, hogy egyfelől Schmitt Pált ideküldte nekünk alkotmányozó elnöknek, másfelől megtaláltam a korábbi együttműködés eredményeképpen ismét hosszú évekre Matolcsy Györgynek a bajtársiasságát, és megcsináltuk ezt a gazdaságkezelési programot. De ha ezt mind zárójelbe teszem, mert ezek ilyen tízéves aktualitások, akkor azt kell mondanom, hogy volt persze egy magasabb rendű célom is vagy célunk is. Nem akarok itt a műsoridőből hasznos perceket elfecsérelni, de én megmondom őszintén, én ugyan falusi gyerek vagyok, engem úgy neveltek világ életemben, és nemcsak a szüleim meg a nagyszüleim, hanem akikkel a faluban találkoztam, hogyha ilyesmiről volt szó, akkor az egyértelmű volt, hogy én egy nagy nemzetnek vagyok a gyereke. Mi, mindannyian ott, Felcsúton meg Alcsúton úgy gondoltuk, hogy mi egy nagy nemzethez tartozunk. Most éppen rosszul mennek a dolgok, itt vannak, ahogy mi mondtuk a ruszkik meg a kommunisták is itt szívják a vérünket, de valójában mi egy nagy nemzet vagyunk, és majd előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor ezt meg tudjuk mutatni. Tehát én, amikor kormányzom, végső célként azt szeretném, hogyha minden magyar úgy érezné, hogy összetartozunk, egy nemzet vagyunk, egy nagy nemzet, ezért büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, és ha ez megvan, a többi majd menni fog. Nagyjából így gondoltam én körülbelül itt hirtelen összefoglalva tíz évvel ezelőtt, hogy mire juthatunk. Ha visszanézek, az ember sohasem elégedett, mert mindig mindent lehet jobban csinálni, az embernek vannak pillanatai, amikor nem mindig találja a legjobb döntést, de összességében mégis csak arra megyünk, amerre szerettünk volna. Minden magyar szerintem jobban érzi magát a bőrében, természetesebb módon magyar, mint volt, nem kell ezt bizonygatni. Az, hogy a magyar egy nagy nemzet, azt sem kell bizonygatni, mert a napi éves sikerek azok szerintem nap mint nap újabb és újabb bizonyítékát hozzák ennek a gazdaságtól a sporttal és a művészettel bezárólag, és végül az Alaptörvényt is elfogadta Magyarország, mármint nem az alkotmányt, hanem az életnek azt az alaptörvényét, hogy csak munkával lehet boldogulni, és a munkát meg kell becsülni, és mindenkinek munkát kell biztosítani. Ezért Magyarország ma Európa talán egyetlen munkaalapú nemcsak gazdasága, munkaalapú társadalma; ez határozza meg a gondolkodásunkat, és szerintem ezért leszünk sikeresek a következő években is.

Tíz évvel ezelőtt válságot kellett kezelni, tulajdonképpen most is azt kell kezelni: válságot. Ez egy másfajta válság, itt a koronavírus-járvány más válságot hozott. Ugye, a héten kétszer is ülésezett a kormány, be is terjesztették a parlament elé a rendkívüli jogrend visszavonásáról szóló javaslatot. Egy másik fogalmat kell most megtanulnunk, a járványügyi készültséget, mert ezt szeretné fenntartani a kormány, hogyha elfogadja a parlament. Mit jelent ez? Milyen jogköre lesz a kormánynak, különleges jogköre egy ilyen időszakban?

Ha különleges jogkörről beszélünk, akkor túlzás nélkül lehet mondani, az elmúlt tíz év egyik legjobb döntése volt, hogy a rendkívüli jogrendet bevezettük, mert egy járvány idején, egy vírusjárvány idején, egy világjárvány idején a gyorsaság a legfontosabb, a higgadtság is fontos, meg a jó döntések meg az okos orvosi szakvélemények, de a legfontosabb az idő. Minden döntést az adott pillanatban kell meghozni. A rendkívüli jogrend ezt lehetővé tette. Súlyos és komoly dolog egy rendkívüli jogrend, az alkotmányunk szabályozza, tehát nem alkotmányon kívüli helyzet volt, hanem az alkotmányban leírt, normális jogrend mellett rögzített, rendkívüli jogrendet értünk el. Tehát belül maradtunk az alkotmány keretein. A rendkívüli jogrend azért súlyos és komoly dolog, mert azt a lehetőséget, kivételes lehetőséget adja a kormánynak, hogy rendeletekkel módosíthat törvényt. Ugye, úgy élünk mi, magyarok régóta, hogy egy parlamentáris rendszerben éljük a napjainkat, ez azt jelenti, hogy az Ön életére meghatározó erejű, alapvető döntéseket csak az Ön által megválasztott képviselők hozhatnak a parlamentben. A kormány ezen keretek között hozhat rendeleteket, de a nagy kérdéseket és a kereteket a parlament jelöli ki. Ez helyes, egy parlamentáris rendszer a miénk, ehhez értünk, ezt működtetjük régóta, jól-rosszul, de inkább talán jól, mint rosszul. A rendkívüli jogrend azt jelenti, hogy szakítunk ezzel a szabállyal, és a kormány módosíthat fönnálló törvényt rendelettel, illetve rendelettel hozhat létre olyan szabályt, amit egyébként csak törvényben lehetne. S erre azért van szükség ilyenkor, mert hiába van az embernek akár kétharmada is a parlamentben, oda csak előterjesztést kell bevinni, azt csak meg kell vitatni, annak van egy eljárásrendje, és így tovább. És ilyenkor órák is számíthatnak. És ha gyors döntést akarunk, mondjuk, reggel 5-kor vagy 6-kor kellett dönteni – volt rá példa az éjszakai fejlemények alapján kellett döntéseket hoznom –, tehát hajnali döntéssel nem lehet megvárni a parlament esti szavazását, úgyhogy ez helyes volt, hogy ezt a jogrendet megteremtettük. De most már a járvánnyal szembeni első csatát megnyertük, bár a veszélyhelyzet még fönnáll, mert a vírussal szemben nincs vakcina, de nem szükséges már a helyzet kezeléséhez rendkívüli jogrend, és ezért nem alkothat – ha a parlament elfogadja az idevonatkozó törvényt, akkor – nem alkothat többé a kormány rendeletet olyan ügyben, amiben törvényt kell alkotni. Ez a különbség a két állapot között, ezért mondjuk, hogy ezt a jogunkat adjuk vissza, illetve ezt veszi tőlünk vissza most majd a parlament. De miután a járvány nem múlt el, és azt mondják a professzorok meg a tanácsadók és az orvosok, hogy nagy valószínűséggel, ahogy ez mindig is történt az ilyen járványok esetében és történetében, ősszel visszatérhet egy második hullám. Az nem érhet bennünket úgy, mint ahogy az első hullám ért márciusban. Tehát nekünk élnünk kell azzal a lehetőséggel, hogy ismerjük és tudjuk ennek a járványnak a természetét, föl kell készülnünk a második hullámra. Ezt hívjuk járványügyi készültségnek. Ami egyébként az időben meghozott döntéseket illeti, én mindig azt néztem, hogy egy-egy, a járvány megfékezése érdekében hozott döntést az első fertőzéstől számított hányadik napon hozta meg egy-egy ország. S azért védekeztünk jobban, mint a nyugatiak, s ezt nyugodtan kimondhatjuk, Magyarország sikeresebben védekezett, mint a nyugat-európaiak, mert mi minden döntést korábban hoztunk meg, vagyis valószínűleg inkább időben, mint ők. Például a veszélyhelyzet kihirdetése nálunk a 7. napon történt, olaszoknál 38. Az iskolalátogatási tilalom nálunk az első fertőzéstől számított 12. napon történt meg, Ausztriában 21., Olaszországban a 34. napon. Ugye, határzárat kellett elrendelnem, ezt a 13. napon rendeltem el. Az osztrákok csak a 24. napon, a spanyolok a 45.-en, a franciák az 56.-on. Tehát szerintem a minőségi különbség a védekezés sikerében azzal magyarázható, a mi javunkra fönnálló minőségi különbség a nyugatiakkal szemben, hogy minden döntést hamarabban és gyorsabban, épp a rendkívüli jogrendnek köszönhetően gyorsabban hoztunk meg. No, most azonban az esetleges második hullámtól függetlenül arra is föl kell készülnünk, hogy egy-egy lokalizált térben, tehát, mondjuk, idősotthonban vagy kórházakban, még most az enyhülő járvány idején is fölszaporodhatnak a fertőzések. Úgyhogy a tegnapi napon arra utasítottam az operatív törzset, hogy egy ilyen bevetési egységet hozzon létre. Tehát van egy központi egységünk, amelyben mindenféle szakember van a vegyvédelmistől az orvosig, és ha bárhol, az ország bármely pontján egy ilyen fölszaporodását figyeljük meg az eseteknek, egy-egy intézményben, akkor a bevetési egység azonnal megjelenik ott, és lokalizálni tudja a fertőzést. Tehát ez az élet újraindításában is nagyobb biztonságot adhat nekünk, hogy van egy ilyen különleges egységünk.

A kormányinfón azt mondta Gulyás Gergely, hogy rendkívül szerény jogkörei maradnak a kormánynak ebben a bizonyos járványügyi készültségben, de az is érdekes, vagy nem is tudom már: természetesnek vehető, hogy még meg sem jelent, illetve még elő sem terjesztette a kormány a javaslatát, a Soros-féle jogvédő szervezetek már azt mondják, hogy ugyanolyan teljhatalma lesz továbbra is a magyar kormánynak, mint amilyen eddig volt. Igaz, hogy egy példát nem mondanak, egyetlen konkrétumot nem mondanak, de ezt mondják.

Nézze, ismeretelmélettel foglalkozó filozófus jókat szórakozhatna, mert mi a baloldal problémája? Szerintük már 2010 óta diktatúra volt, de ez mind semmi, mert a rendkívüli jogrenddel még egyszer bevezettük a diktatúrát, és most, hogy visszaadjuk a jogköröket, most ez egy még nagyobb diktatúra.

De most ez a harmadik?

Tehát van zavar ott a másik oldalon intellektuális értelemben. Tehát én azt akarom mondani, hogy maradnak fönn jogosítványok. Három fontos dolog kapcsolódik a járványügyi veszélyhelyzethez és a járványügyi készültséghez. Az első, hogy az operatív törzs működése folytatódik. A második, hogy a kórházak járványügyi irányítási rendszere fennmarad, és a harmadik, hogy a tiszti főorvos pedig megerősített jogköröket kap. Ennyiben fog eltérni az életünk, mondjuk, a nyáron a korábbi időszakhoz képest. Ez a három dolog az, amivel le tudjuk írni a járványügyi készültséget, ez a jelentése.

Milyen következtetéseket lehet levonni itt a következő időszakra? Látják azt, hogy mit gondol a magyar társadalom ezekről az intézkedésekről? Mondjuk, azért azt lehet látni, hogy nem tartotta nagyon rossznak, hiszen betartotta ezeket az intézkedéseket. Ön is megfogalmazta, többen elmondták, hogy ennek is köszönhető, hogy viszonylag gyorsan, vagy nem is értünk el, mondjuk, a tömeges megbetegedések időszakába.

Három dolognak köszönhető, hogy nem volt tömeges járvány. Az első az időben meghozott döntések, a második az összefogás, amit fegyelmezettségként írnak le leginkább a médiában, de többről van szó, mert nemcsak magukra vigyáztak az emberek fegyelmezetten, hanem egymásra is, ami az összefogásnak szerintem egy szép példája. S a harmadik pedig, hogy magunk között legyen mondva, egészen kiváló szakemberei vannak Magyarországnak az egészségügyben. Tehát a járványügyi szakembereink is zseniálisak, az orvosaink a kórházakban, akikkel találkoztam egészen kiválóak. S azt kell mondanom, hogy a maguk munkakörében az ápolónőink is mindig mindent megcsináltak. Tehát mindenki elvégezte a munkáját. Ez hozta szerintem a sikert. Na, most ez azt jelenti, hogy az emberek akkor hajlandóak összefogni és végrehajtani közösen egy-egy intézkedést, ha azzal egyetértenek, vagy látják az értelmét. Úgyhogy én azt tapasztaltam, 2010 után, hogy az az intézmény, amit bevezettünk, és nemzeti konzultációnak hívjuk – az alkotmányozásnál kezdtük ezt alkalmazni, azt hiszem, hogy talán összesen nyolc ilyen volt eddig, ez egy jó lehetőség, mert mindenki elmondhatja a véleményét. Mindenkinek van saját hangja, azt papírra tudja tenni, egy nemzeti konzultációs kérdőív kitöltésével el tudja hozzánk juttatni, és ezzel lehetőséget ad nekem, illetve a kormánynak, hogy egyetértési pontokat hozzunk létre. S minél több egyetértési pontunk van, és értünk egyet, annál nagyobb támogatottsága lehet egy-egy intézkedésnek. Annál inkább fogják követni, és ha követik, annál hatékonyabb lesz. S a járvány egy súlyos dolog, nem lehet vele játszani, szerintem itt az ideje, hogy bevessük a nemzeti konzultációnak az eszközét. Ha igaz, most egy csendesebb szakasza jön a járványnak, ez alkalmas egy nemzeti konzultáció meghirdetésére. A kérdőív nagy része az elkészült, ma délelőtt még ezzel foglalkozom, és ha sikerül, akkor le is zárom ezt a kérdést, és ma délutántól meg tudjuk indítani a nemzeti konzultációt, ami a koronavírusról fog szólni, és a gazdaság újraindításáról fog szólni; milyen intézkedéseket hagyjunk érvényben, milyen újakat vezessünk be, egyáltalán hogyan gondolkodjunk a gazdasági válságkezelésről. S meg fogom kérdezni, mert ezt meg kell kérdeznünk, hogy azt a Soros György féle tervet, hogy adósrabszolgaságot eredményező örökkötvényeket bocsássunk ki, aminek nincs lejárata, csak egyfolytában fizetni kell, amíg élünk, sőt még az unokáinknak is, bevezessük-e vagy sem, mit gondolnak erről az emberek. Tehát izgalmas kérdések vannak előttünk. Ezek mind-mind komoly kérdések, kérek mindenkit, hogyha kézhez vette a nemzeti konzultációt, postán fogják majd megkapni, akkor legyenek kedvesek, töltsék ki, és juttassák vissza hozzánk.

Azért fontos ez az utolsó kérdés, hogy mi a véleményük az örökkötvényről, mert meg kell fogalmazni a magyar kormánynak az álláspontját az unió következő hétéves költségvetésével kapcsolatban, és azzal a kiegészítéssel kapcsolatban, amit a héten az Európai Bizottság vezetője előadott?

Annyi saját magyar gondunk, bajunk van, hogy kevés idő marad a Magyarországon kívüli események pontos nyomon követésére. Csak ezen a héten is itthon itt volt ez a Deák téri késelés például, megrázza az embert, együttérzésemet szeretném kifejezni egyébként az áldozatok hozzátartozóinak, és hiába fogtuk el azonnal az elkövetőket, ez nem adja vissza az életüket. Tegnap tüntetés volt ezzel kapcsolatban, tehát zajlik az élet Magyarországon, és az ember ezekre jobban figyel, mint a kívülről jövő hírekre, de ott is fontos dolgok történtek. Hiszen a bizottság közzétette szerdán a tervét a következő hétéves költségvetésre. Ez a szokásos vita a pénzelosztás körül, de most annyival több ennél, hogy hozzábiggyesztettek mintegy 750 milliárd eurónyi, ez annyi nulla, hogy nem is tudom végigmondani, lejár a műsoridő, forintban. Tehát hozzábiggyesztettek egy 750 milliárdnyi csomagot, ami részben hitel, részben támogatás, ami a vírus okozta gazdasági károk enyhítését kell, hogy szolgálja. Tehát ez most egy nagy ügy. És ennek a 750 milliárd eurónak a létrehozása nem munkával történik, mert egyébként az szokott történni, hogy dolgoznak az emberek, mi, mindannyian, és befizetünk egy összeget az Európai Unióba, azt ott jól összekavarjuk, meghatározzuk a közös célokat, és szétosztjuk. Tehát ott minden szétosztott euró vagy forint mögött munka van. Most azonban azt találták ki az unióban, hogy ne így legyen, hanem a 750 milliárd eurót ezt hitelből vegyük fel közösen. És a magyar embernek itt a piros lámpa kigyullad a fejében. És ráadásul az is szerepel ebben a javaslatban, hogy nem elég, hogy azt közösen vesszük fel, hanem közösen is vállalunk garanciát a visszafizetésére. Tehát, mondjuk, Önnek, mint magyar állampolgárnak felelősséget kell vállalnia a görög, az olasz vagy a francia hitel visszafizetéséért. És ha ők nem tudják, akkor majd Ön visszafizeti. Röviden és egyszerűsítve így áll a dolog. Én jól emlékszem, amikor a görögök csődbe mentek, 2012 környékén lehetett, akkor a szlovákok, akik már bent voltak az eurózónában, akkor az eurózónához tartozó országoknak kellett közösen helytállni. Mi nem álltunk helyt, mert nem voltunk bent a közös pénzben. Akkor a szlovákoknak olyan 400 millió eurót, olyan 150 milliárd forintot mai árfolyamon körülbelül be kellett dobniuk azért, hogy a görögök által felvett hiteleket vissza lehessen fizetni. Tehát itt most egy olyan útra lép az európai történelem, amit nem jártunk eddig, nem ismertünk. Ezt hívják eurobond-vitának, majd koronakötvénynek fogják mondani, de ez valójában az Európa-kötvénynek a konkrét megvalósulása. És ez azt jelenti, miután harminc évre akarják felvenni, még az unokáink feje fölött is ott lebeg majd az a lehetőség, hogyha nem a magyarok, hanem valaki más nem tudja visszafizetni a hitelét, akkor majd nekik kell helyettük visszafizetni. Én nem utasítom el azonnal ezt, bár berzenkedik ellene az ösztönvilágom, hanem azt javaslom, hogy higgadtan, nyugodtan tanulmányozzuk ezt át, és döntsük el, hogy akarunk-e ilyen útra lépni, ami évtizedekre is meghatározhatja Magyarország jövőjét. Ennek a javaslatnak van még egy pontja, ami nekünk, magyaroknak fontos, hogy pénzt is osztanak szét a tagállamok között. A pénzosztásnak az szokott a célja lenni, hogy a kevésbé fejletteket gyorsabb fejlődésre tudják ösztönözni vagy segíteni. És ez úgy szokott történni, hogy mindenki befizet egy összeget, a nemzeti össztermékének egy bizonyos százalékát, és utána bizonyos célok mentén a szegényebbeknek többet juttatva ezt szétosztjuk. Most az a helyzet, hogy ez az új szétosztási rendszer, amit bemutattak nekünk, egy abszurd és perverz megoldás, mert több forrást juttat a gazdagoknak, mint a szegényeknek, akkor minek ez az egész? Tehát ez nem stimmel, tehát az, hogy a szegények pénzéből finanszírozzuk a gazdagokat, szerintem nem jó ötlet. Magyarország egy olyan ország, amely ma még szegény ország, habár hozzá szeretném tenni, hogy az egy főre jutó nemzeti össztermék tekintetében a görögöket azt hiszem el is hagytuk, és a portugálok itt vannak már mellettünk, lehet, hogy el is tudunk lépni mellettük. A két világháború között a kommunizmust megelőzően öt ország volt Európában, akikhez képest a magyar egy főre jutó nemzeti össztermék magasabb volt a görögök, a finnek, a spanyolok, a portugálok, az írek. Most azért szépen elkezdtük ledolgozni ezt a hátrányt. Habár hozzá kell tennem Trianon évforduló van, hogy azt a megcsonkított Magyarország nyújtotta ezt a teljesítményt, nem pedig az a Magyarország, amelyik egyébként egy egészséges fejlődés eredményeképpen 900 év alatt Európa egyik vezető gazdasági ereje volt még az I. világháborút megelőzően, de akkor is azt kell mondanom, hogy a magyar gazdaság jó úton van, jó ütemben halad. Hogyha most végre tudjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amiket a gazdaság újraindítása érdekében elterveztünk, és amelyik a 2010-es válságkezelésre épül, akkor nemcsak, hogy túléljük, vagy jól jövünk ki a 2020-as évből, hanem egy fantasztikus 2021-es évünk lehet, és a költségvetés, amit benyújtottunk, ezt meg is alapozza.

Meglátjuk. Egyébként sokan mondják azt, hogy ez a költségvetés biztos alapokon áll? Hiszen nem tudjuk még az idei számokat. Még van egy percünk, ha erre válaszol.

Nézze, a költségvetés mindig a jövőre vonatkozó előre jelzésekre épül. Ezért valamennyi bizonytalanságot szükségszerűen mindig hordoz. Mert ismerjük azt, ami történt az előző évben. Tehát tudjuk, hogy mi történt 2019-ben és 2020-ban, és van egy elképzelésünk arról, hogy mi fog történni 2021-ben. Ezért művészet a politika, mert ezt meg kell érezni, ezt valahogyan ki kell olvasni a levegőből, le kell venni az ösztönvilággal, az ösztönrendszerrel, sokat kell olvasni, sok nemzetközi példát kell tanulmányozni, sok embert kell meghallgatni. Az én időm egy tekintélyes része, ez a munkám jobbik oldala, hogy sok okos emberrel kell találkoznom és beszélnem folyamatosan az ország előtt álló perspektívák és lehetőségek megértése érdekében. Én ezt elvégeztem. És ez alapján nyújtottuk be a költségvetést. Tehát a legjobb tudásom szerint a teljes felelősséggel mondhatom, hogy ez a költségvetés megalapozott, és ha végigcsináljuk, még egyszer mondom, hiszen van egy gazdaságvédelmi tervünk, és a költségvetés jövőre a gazdaság védelméről szól majd. Ha ezt végigcsináljuk, akkor nemcsak egy jó évünk, hanem valami azt súgja, hogy fantasztikus évünk lesz 2021-ben.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.