Kormányportál

2019. október 25.

Nagy Katalin: Elkezdődött a héten a parlament őszi ülésszaka, amelyen sorra veszik a családvédelmi és a gazdaságvédelmi akcióterv eddigi eredményeit és lehetséges újabb lépéseit. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Milyen intézkedések várhatók?

Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat. Valóban száz nap után ült össze ismét az országgyűlés, ez az őszi ülésszak kezdete. Sok minden történt száz nap alatt, és ilyenkor illendő erről a képviselőket tájékoztatni, ezt én meg is tettem, és ahogy Ön mondta, két nagy témánk van, amiről be kellett számolnom, és ami meghatározza a munkánkat a következő hónapokban. Az egyik a családvédelmi akcióterv, a másik pedig a gazdaságvédelmi akcióterv. Az utóbbit látom most izgalmasabbnak azért, mert a családvédelmi akcióterv végül is csak rajtunk múlik, tehát belevágtunk, csináljuk, végig kell menni az úton. Biztatóak is az eredmények, mert sok-sok tízezer ember vette igénybe a családvédelmi akcióterv megnyitott lehetőségeit, különösen a babaváró hitelnél látok sok tízezer, hatvan-egynéhány ezer embert, aztán tízezer környékén van a jelzáloghitel-törlesztés terhét átvállaló programban való résztvevők száma, a csok pedig már 110 ezer fölé futott, tehát az otthonteremtési támogatás. Úgy érzem, hogy ez megy a maga útján. A gazdaságvédelmi az nehezebb, mert ott sajnos nem egyedül vagyunk a pályán. A magyar gazdaságot úgy kell elképzelni, hogy megtermelünk egy adott értéket egy folyó évben, és az exportunk, tehát amit eladunk terméket külföldre szintén egy folyó évben, az ennek a teljes magyar gazdasági teljesítménynek a nyolcvan-egynéhány százaléka. Ez azt jelenti tehát, hogyha a piacok nyitottak, illetve a mi munkásaink itthon versenyképes árukat állítanak elő, akkor zakatol a magyar gazdaság, akkor van pénz, van bevétel, akkor fejlődik az ország, akkor van nyugdíjemelés meg nyugdíjprémium, meg akkor van családvédelmi akcióterv is. Ha azonban zavar van a külpiacainkon, az nagyon gyorsan érezteti a hatását. És most zavar van a külső piacokon, az európai gazdaság nem néz ki jól, különösen a németek gazdasága torpant meg, tehát ha csak ülünk és várunk, és ahogy ez korábban szokás volt, azt mondjuk széttárva a kezünket, hogy ilyen a világgazdaság és ahhoz alkalmazkodunk, akkor abból nagy baj lesz. Tehát most az a feladat, és ez megmondom őszintén, intellektuálisan is, tehát szellemi értelemben is egy komoly kihívás, az a feladat, hogy olyan magyar intézkedéseket hozzunk, amely az európai gazdasági zavarok és növekedési lassulás, visszaesés ellenére is képes a magyar gazdaság teljesítményét magasan tartani. Az a kérdés persze, hogy mi a magas. A magas az, hogyha az Európai Uniónak van egy növekedése vagy egy stagnálása, mondjuk, nullán, akkor annál mindenképpen 2 százalékkal magasabb legyen a magyar gazdaság teljesítménye. Ha ezt hozzuk, akkor megmaradnak a munkahelyek, akkor nőni fognak a bérek, akkor minden rendben lesz az országban. Ha ezt nem tudjuk tartani, akkor köhögni kezd a magyar gazdaság és akkor mindannyiunknak elő kell venni a zsebkendőt. Ezt szeretnénk elkerülni.

Körvonalazódnak már a programpontok, hogy mely területek azok, ahol meg lehet erősíteni a gazdaságot, akár a versenyképességet növelve?

Miután ezek a kedvezőtlen külgazdasági jelek nem most ősszel kezdődtek, hanem már az év első felében-negyedében láthatóak voltak, sőt a mi elemzőink már korábban is fölhívták erre a figyelmet, ezért az első gazdaságvédelmi akciótervet már megindítottuk, tehát járulékot csökkentettünk, megnöveltük jelentősen a kutatásfejlesztésre fordítható összeget, lehetővé tettük, hogy munkásszállásokat cégek is építsenek, és mi azokat támogassuk. Sok intézkedést hoztunk már, de hogyha nem változik az európai helyzet, tehát a lehűlés klimatikus jelensége lesz uralkodó az európai gazdaságban, akkor kell második és aztán harmadik akcióterv is. Ezen dolgozunk nagy erőkkel, a jegybanknak a szakembereit is igénybe vesszük, a gazdasági minisztérium Varga Mihály vezetésével dolgozik, és van nekünk egy versenyképességi tanácsunk, amit szintén a pénzügyminiszter úr vezet, és amiben a magyar gazdaság szereplői is ott vannak, tőlük is várjuk a javaslatokat. Az egyik ilyen jelentős javaslatcsomag, amit benyújtottak, és a kormány szerdán elfogadta, megy a parlament elé, a magyar szakképzési rendszernek a korszerűsítése annak érdekében, hogy egyre jobb minőségű munkások és egyre jobban fölkészült fiatalok álljanak a gazdaság rendelkezésére. Tehát én jó esélyt, összességében – nem tudom, hogyan hangzott, amit mondtam –, nem borús hangulatot akartam gerjeszteni, hanem egy optimista hangot akartam megütni. Képesnek tartom a magyar közgazdász értelmiséget, a magyar gazdaságpolitikát művelő embereket, magunkat ideértve, a magyar kormányt, hogy kigondoljuk a gazdaságvédelemhez szükséges lépéseket, és alkalmasnak látom a magyar munkásokat és a magyar cégvezetőket, kis- és középvállalkozásokat is, hogy ezeket végre is tudják hajtani, és meg tudják védeni a saját vállalkozásaikat és munkahelyeiket.

Egy önkormányzati választás után vagyunk, amelyet az országban megnyert a Fidesz, a fővárost viszont elveszítette. Látják-e már az okokat?

Sajnálom, hogy több olyan település is van az országban, amely más polgármestert választott, mint akit és akiket mi ajánlottunk, de nincs mit tenni, az emberek döntenek, sajnálkozhatok én ezen, ők eldöntötték, hogy mit szeretnének. Az az igazság, hogy kormányzati szempontból én egyetlen pontra összpontosítottam, figyeltem igazán, hogy megvan-e még a kormány mögött az a támogatás, ami szükséges a munkánk folytatásához. Mert az is lehetett volna az eredmény, és számos országot láttam már, ahol így történik, hogy egy kormány végzi a munkáját, jön egy önkormányzati választás, és ott nem kapja meg összességében a kormányzópárti világ, a kormányzópárti jelöltek azt a támogatást, ami kell ahhoz, hogy folytathassák a munkát. Mert ilyenkor az emberek azt is elmondják, hogy szerintük jó irányba mennek a dolgok vagy nem. És akkor módosítani kell. Miután 52-53 százaléka azoknak, akik elmentek választani, valamilyen formában kormánypárti jelöltre, így azt gondolom, hogy áttételesen bár, de a kormányra is szavaztak, ezért most ettől a bajtól mi megszabadultunk, tehát nekünk nincs ilyen problémánk, meg is állapíthattam a parlament plenáris ülésén, hogy a kormány megkapta a fölhatalmazást ismételten arra, hogy folytassa a megkezdett munkát, tehát tartani fogjuk az irányt.

Nagy érvágás azért a főváros, mert elveszített egy nagyon eredményesen dolgozó és határozott főpolgármestert. Most lesz egy új főpolgármester, és azt gondolják esetleg sokan, hogy abban, hogy a Fidesz veszített szavazatokat, vagy nem tudott annyit például a fővárosban, annak vannak okai. Sokan felhozzák példaként a Borkai Zsolt botrányát. Ön hogyan vélekedik erről?

Van egy vita arról, hogy ez a Borkai-faktor milyen szerepet játszott a választásban, de nincs ember, aki ezt meg tudná mondani. Találgatni lehet, az biztos, hogy az embernek az ilyesmi nem tesz jó. Mégiscsak ez megdöbbenti az embereket, mellbe vágja, tehát mindenképpen valamilyen hatást gyakorol rájuk, és nem nevezném felemelőnek a hatást, amit az emberekre ez gyakorol. Hogy aztán kifejeződik-e ez az érzés voksokban, sohasem fogjuk megtudni. Mindenesetre jó lenne, hogyha minél hamarabb túl lennénk ezen, mert van abban valami szánalmasan lehangoló, hogy arról kell vitatkozni, meg az emberek is arról beszélnek, hogy egy-egy polgármester vagy politikus hálószobájában vagy Isten tudja, pontosan, hol mi történik, és az egész ország ott kukkol. Tehát ez nem jó dolog, akárhogyan is van, akárki akármit gondol erről az ügyről, és mindenképpen szomorúnak látom. Valahogyan túl kell rajta lendülni.

De hogyan lehet túllendülni ezen?

A tanítás szerint, ahogyan az ember, illetve, mondjuk, én is próbálom az életemet igazgatni, az úgy van, hogy, ugye, hibátlan meg bűntelen ember nincsen, tehát becsúszik ez-az, hiába küzd ellene az ember. Azt mondja a tanítás, hogy ilyenkor van egy menetrend, ami szerint haladni kell, tehát ha bajt csináltál, vagy rosszat tettél, akkor azt el kell ismerni, aztán meg kell bánni, aztán a büntetést el kell fogadni, és utána elégtételt kell adni. És akkor valahogy az ember felszabadul a dolog alól. Most még nem jött el az elégtétel-adás ideje, ide kell valahogy eljutni.

Igen, de a jobboldal elvárja azt, hogy az ő általa támogatott politikusok legyenek példaképek. Ebben most bizonyos jobboldali szavazók úgy érzik, hogy vereséget szenvedtek.

Nem ők, remélem. Tehát nem erről van szó. De azt soha senki nem vállalta, hogy a politikai birkózás vagy küzdelem egyik ring sarkában csupa tökéletes emberek vannak, a másikban meg csupa bűnösök, az élet ennél bonyolultabb és nehezebb. Én azt tartom fontosnak, ha már a jobboldali szavazókról beszélünk, hogy a mércét nem szabad lejjebb szállítani. Tehát a legrosszabb, ami történhetne, az, hogyha azt mondanánk, hogy nem olyan fontos, vagy azt mondanánk, hogy ezen át lehet lépni. Tehát van egy mérce, azt néha leverjük, de nagy különbség van a között, hogy leszállítjuk, magunk vesszük le a mércét, vagy pedig megpróbáljuk visszatenni, és aztán újra és újra teljesíteni a feladatainkat és átugrani azt. Tehát én azt javaslom a saját politikai közösségünknek, a jobboldali nemzeti és keresztény érzelmű embereknek, hogy ne állítsuk lejjebb a mércét, és igenis menjünk végig ezen az úton. Ez meg fog szerintem történni. A győriek meg fogják hozni azokat a döntéseket szerintem, ami ahhoz kell, hogy az egész ország ne egyszerűen csak túl legyen, hanem azzal az érzéssel legyen túl az ügyön, hogy komoly ország vagyunk és az történt, aminek egy ilyen esetben történnie kell.

Hogyha túllépünk az ország határain, akkor azt látjuk…

Bocsánat, még a fővárosról azért beszéljünk, ez mind nem a fővárosban történt. Tehát, ugye, én harminc éve vagyok parlamenti képviselő, 16 évet voltam ellenzékben, és ha ezt a ciklust megengedi a Jóisten meg a választók, hogy végigcsináljam, akkor 16 évig voltam, leszek miniszterelnök is. Tehát én sok mindent láttam már, és, ugye, itt, a fővárosban is élek. Két korszakot láttam eddig. Láttam egy Demszky-korszakot, és láttam egy Tarlós-korszakot. Most a szavazók persze eldönthetik, hogy mit várnak a jövőtől, most, gondolom, úgy érzik sokan, hogy találtak egy jobbat, mint Tarlós István, és nyilván abban reménykednek, hogy az új főpolgármester úr jobban fogja irányítani a várost, mint Tarlós István. Kívánom, hogy legyen ez így, és nekik legyen igazuk, még hogyha én egyébként másképp is szavaztam, és másképp is látom a helyzetet, de legyen igazuk. De a múltat illetően ott nem engedek az álláspontomból, ha szabad így fogalmazni, én láttam, amit láttam. Láttam, hogy a Demszky-korszakban hogyan lett ez a város koszos, büdös, rendezetlen, bűnözéstől fertőzött, fejlődésben elakadt, hogyan vált méltatlanná ahhoz, hogy az ország fővárosa legyen. Márpedig Budapest a nemzet fővárosa, tehát Budapestnek méltónak kell lenni Magyarországhoz, Budapest nem lehet akármilyen. Mindegy, hogy a legkisebb faluban élünk-e valahol az ország legtávolabbi sarkában, ez az ott élő embereknek is a fővárosa, tehát méltónak kell lenni, és azt kell mondanom, hogy méltatlan volt. Gondolom, mindenki emlékszik, hogyan lopták szét, hogyan akadtak meg a fejlesztések, és így tovább. Aztán jött Tarlós István, és rendet tett. Igaz, kellett hozzá a kormány segítsége, mert Budapest nyakig úszott az adósságban. Ha most jól emlékszem, akkor kerületek nélkül csak a fővárostól kétszázharminc-egynéhány milliárd forintnyi adósságot kellett átvállalni a kormánynak úgy, hogy ez Magyarország leggazdagabb városa. Tehát nem egy kis nyírségi falut kellett kimentenem meg nem egy közepesen fejlett dél-magyarországi városkát, hanem az ország leggazdagabb településének kellett adni, illetve róla kellett levenni több mint 200 milliárd forintnyi adósságot. Nem is értem, hogy ezek után hogyan merül fel az, hogy kitüntetik Demszky Gábort. A csődért jár a kitüntetés vagy a város tönkretételéért? Az pedig, hogy Tarlós Istvánt is meg akarják alázni azzal, hogy még mellé is állítják, ez aztán tényleg az arcátlanságnak a netovábbja, még hogyha egyébként az egész ilyen ravasz nagyvonalú gesztusnak is tűnik, de ha az ember végig gondolja a dolgot, akkor képtelennek látja az egész helyzetet. Jött Tarlós István, és megmentette ezt a várost a csődtől, rendet rakott, a város fejlődik, történt több mint 1.800 milliárd forintnyi befejezett beruházás a városban, több mint 4.000 milliárd forintnyi beruházás folyik, és nem egyszerűen az ország leggazdagabb városa ma Budapest, hanem Európa egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Nem szeretem a túlzásokat, tehát nem mondom, hogy a csodájára jár a fél világ – ez nem igaz –, de az igaz, hogy elismeréssel emlegetik Budapest teljesítményét szerte a világban. Most szurkolok, hogy ez így maradjon, és ne térjen vissza Demszky-korszak.

Éppen tegnap olvastam, hogy a Honvéd szurkolói nagyon aggódnak, mert, ugye, Karácsony Gergely azt mondta, hogy stadionstopot fog végrehajtani. Nagyon félnek a Honvéd-szurkolók, hogy a Bozsik stadionnal mi lesz.

Először is adjunk hálát a Jóistennek, és dicsérjük meg azokat az embereket, akiknek a munkájának a gyorsaságán múlott, hogy a Fradi-stadiont már nem lehet meg nem történtté tenni és lebontani, a Vasas-szurkolóknak sem kell aggódniuk, mert megkapták, ami jár nekik. Az MTK-soknak sem kell aggódniuk. A kispestiek a Bozsik stadionnal bajban vannak, ja és persze a Puskás stadion felépítését, szerencsére mindjárt átadjuk, és abban bízom, hogy a közgyűlés úgy azért nem dönt, hogy bontsuk le. Tehát a kispestiek most bajban vannak. Három stadion épül ma Budapesten, a Bozsik, a kispestieké, az atlétikai stadion, ahol világbajnokságot szerettünk, szeretnénk rendezni – nem is tudom, mi a helyes igeidő – 2023-ban és egy kézilabda stadion, hiszen mi rendezzük, rendeznénk, úgy volt, hogy rendezni fogjuk, de várjuk a közgyűlés döntését a kézilabda Európa-bajnokságot, azt hiszem, 2022 év elején. Itt most meg kell várnunk, hogy mit dönt a közgyűlés. Hasonló a helyzet a kulturális beruházásokkal. Én tartom azt a szerintem erkölcsileg és elvileg egyaránt helyes kormányzati álláspontot, hogy nem szabad egy városban úgy fejlesztéseket végrehajtani, hogy azzal a a város választott vezetői nem értenek egyet. Tehát bontani nem szívesen bontanék, ezt is megértem, ha lesz ilyen igény, azt azért mégis túlzásnak érezném. A folyamatban lévő beruházások megállításának költségei vannak, arról majd tárgyalni kell, hogyha megállunk, akkor azt ki viseli és hogyan. De, ha meg kell állni, hát megállunk. És vannak már majdnem megkezdett beruházások, amikről ha a közgyűlés azt mondja, hogy ne legyen, hát akkor nem lesz, vagy nem Budapesten lesz. A Liget különösen ilyen, ott van egy vagy két olyan épület, ahol még a munkálatok nem kezdődtek meg, hát az ott marad torzón, le van takarítva ott a terület, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A lényeg az, hogy a fővárosi közgyűlés döntsön minél hamarabb. Én ezt kértem már tőlük, tekintettel arra, hogy nemzetközi kötelezettségeink vannak, különösen a világsport-események tekintetében, ugyanis Budapestet mi Tarlós Istvánnal együtt Európa egyik sportfővárosává, kis túlzással a világ egyik sportfővárosává tettük. Van egy program, ami szerint haladunk. Most, ha az új városvezetés nem akarja, hogy Budapest a világ egyik sportfővárosa legyen, akkor erről egy világos, egyértelmű döntést kell hozni, és a kormány alkalmazkodni fog ehhez a helyzethez.

Akkor most lépünk tovább. Három éve hallgatjuk azt, hogy a Brexitre majd egyszer sor kerül, az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból. A magyar állampolgárokat nem érheti semmifajta hátrány, Ön ezt már korábban is elmondta. Hogyan látja, ez a helyzet, hogy most megint kitolták a határidőt, vajon azt mutatja, hogy úgy működik akár a brit elit, akár az Európai Unió elitje, hogy meghallja, hogy az emberek mit szeretnének? Hiszen ők három évvel ezelőtt azt szavazták meg, hogy kilépnek az Európai Unióból.

Igen, fájó pontja ez az európai politikának és óriási kudarca a most távozó európai vezetésnek, mégiscsak a most távozó Juncker elnök úr és bizottságának időszakához fűződik az a szomorú történet, hogy az unió fennállása során első ízben valaki elhagyja az uniót. Két nagy hiba történt az elmúlt öt évben, ami Juncker elnök úr nevéhez fűződik. Az egyik, hogy nem tudtuk bent tartani a briteket, a másik, hogy beengedtük a migránsokat. Mind a két hibát ki kellene javítani. Az utóbbit, a migránsokat sem tudjuk meg nem történttéé tenni, de legalább az újabb beáramlásokat meg tudjuk fékezni az új bizottság vezetésével. A britek kilépése faktum. Tehát a brit nép vagy a szigetvilág népe vagy szigetország népe döntött, és ezt a döntést tudomásul kell venni. Szerintem léptünk előre, hiszen a múlt héten kötöttünk egy megállapodást, tehát most ott tartunk, hogy Nagy-Britannia és az Európai Unió között van egy mindkét fél által, tehát a brit kormány és az Európai Unió miniszterelnökei között létrejött megállapodás, ez létezik, ezt én is aláírtam vagy elfogadtam. Ez egy olyan megállapodás, ami megvédi a magyarok érdekeit Nagy-Britanniában, tehát nem kell attól tartaniuk, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket. Én mindig ki fogok állni az ő érdekeikért, és harcolni fogok. Ugyanakkor nyilván lesz gazdasági hatása, ezt senki sem, ember fia nem tudja megmondani, hogy ez a hatás milyen lesz, de hát az ember már csak olyan, hogy inkább tart attól, hogyha valami jól megy, akkor ha változás történik, az romlást is hozhat. Talán a hallgatók nem tudják azt, hogy Magyarországnak a tíz legfontosabb beruházója és kereskedelmi partnere között van Nagy-Britannia. Működik Magyarországon 750 brit kézben lévő vállalat, és ebben a 750 brit vállalatban dolgozik 60.000 ember, tehát 60.000 családfő vagy családfenntartó keresi meg a kenyerét brit tulajdonban lévő magyarországi cégben. Most nekünk érdekünk, hogy olyan megállapodás jöjjön létre, hogy ezek a munkahelyek megmaradjanak, ezek a cégek itt maradjanak, és az ott dolgozó magyar embereknek meg legyen a megélhetése. Egy ilyen megállapodást írtam én alá, amely erre esélyt ad. Most az a kérdés, hogy mit kezd ezzel a brit parlament. De ott is egy fontos lépés történt, mert ennek a megállapodásnak az alapelveit jóváhagyták, és én azt hiszem, hogy innentől kezdve ez már csak technikai kérdés. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a britek lényegében kint vannak az Európai Unióból.

Észak-szíriai török hadművelet. Itt kétfajta vélemény van, ami megnyilvánul a magyarországi véleményalkotással szemben. Az egyik azt mondja, hogy miért nem tudunk mi beállni a sorba, és hogyha az Európai Unió azt mondja, hogy ítéljük el a török agressziót, akkor mi miért nem szaladunk ezt elítélni? Illetve a másik, amelyik azt mondja, hogy miért kellene nekünk mindig ugyanazon a szemüvegen keresztül néznünk bármilyen nemzetközi konfliktust, mint az Európai Unió vezető erejének.

Először nézzük magát az ügyet, és utána az Ön kérdését, hogy hogyan lehet és érdemes erről gondolkodni. Ugye, nagyon nehéz átlátni az álhírek, fake news-ok és politikailag befolyásolt tudósítások ködfüggönyén, de összpontosítsunk a lényegre. Mégiscsak az történt, hogy a NATO legnagyobb tagállama, mi a NATO tagjai vagyunk, a NATO legnagyobb tagállama, az Egyesült Államok egy területről kivonta a csapatait. Majd a NATO második legnagyobb hadereje oda bevonult. Mindenki fölháborodott, majd miután az oda bevonult erő elérte a katonai céljait, az első, az Egyesült Államok rögtön meg is állapodott vele. Tehát amikor itt morális alapon próbál bárki érvelni ebben a külpolitikai kérdésben, érdemes megnézni, hogy a NATO első és második legnagyobb katonai ereje hogyan intézte ezt az ügyet, és csak utána arról beszélni, hogy a magyaroknak milyen erkölcsi mércék szerint kell eljárnia. Mégiscsak a két legnagyobb katonai szövetségesünkről van szó. Miután az Egyesült Államok megállapodott a törökökkel, én azt gondolom, hogy nekünk itt külpolitikailag több tennivalónk nincs. Egész egyszerűen egyet kell érteni a két legfontosabb NATO-szövetségesünkkel, aki a NATO két legnagyobb hadereje. Most hogyan kell gondolkodunk egy ilyen helyzetben, hogyan érdemes gondolkodnunk? Különböző emberek léteznek a politikában is, vannak ideologikusan gondolkodó emberek, vannak filozofikusan gondolkodó emberek, vannak a nemzetközi csoportokhoz való alkalmazkodás logikájában gondolkodó emberek, időnként vannak, akik idegen zsoldban is állnak, tehát láttunk már a magyar történelemben mindenfélét, azért hosszú volt a XX. század. Én úgy szoktam gondolkodni, először ránézek egy külpolitikai konfliktusra, azt nézem, hogy van-e a magyar érdek. Ebben az egész ügyben, ami zajlik, van-e valamilyen magyar érdek, vagy ez egy olyan konfliktus, miután Magyarországon kívüli ügyről van szó, amihez nem tapad magyar érdek, tehát más szempontok alapján is lehet hozzá viszonyulni. Én csak magyar szempontok alapján vagyok hajlandó, onnan kezdem. Itt is ezt csináltam, és azt néztem, hogy van-e magyar érdek ebben az ügyben, mert látszólag ez messze van. Szíria, Damaszkusz, Törökország. Tehát egy átlagos magyar ül reggel a konyhaasztalnál, hallgatja az Ön beszámolóját és híreit, és azt gondolja, hogy ez valahol messze van tőlünk. De az igazság az, hogy ebben a magyar érdek ott lelhető meg, hogy Törökországban tartózkodik több mint 3 millió migráns, ebből szerintem két és fél biztosan Szíriából érkezett. Törökország bejelentette, éppen talán tegnap is a török elnök, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Tehát ha az Európai Unió nem ad pénzt, ha a világ nem vállal át ezekből a terhekből, legalább pénzt nem küld nekik, ő a maga részéről ezeket az embereket ki fogja engedni Törökországból. Most két irányba tudják elhagyni a migránsok Törökországot. Az egyik Szíria felé, hazafelé, ha úgy tetszik. Ahhoz persze az kell, hogy katonailag először stabilizálják azokat a területeket, ahová ők mehetnek. Ha jól értem, ez történt most. Konfliktusok árán, harcok árán, de létrehoztak egy biztonsági zónát, ahová most Törökországból visszamehetnek a migránsok. Ha nem oda mennek vissza, akkor a törökök az Európa felé nyíló kaput fogják kinyitni. Az azt jelenti, hogy százezer szám fognak érkezni Törökországból Görögországba, Görögországból utána a Balkánra, a Balkánról pedig vagy Magyarországra, a magyar határokhoz vagy a horvát határokhoz migránsok. Szerintem nekünk az az elemi magyar érdekünk, hogy ez ne következzen be. Röszkéből egy is elég volt, az pedig csak néhány száz ember volt. De mi lesz, ha néhány tízezer lesz, tehát én ezt nézem. Ezért nekünk az az érdekünk, hogy a törökök azt a döntést hozzák, hogy a kapukat Szíria felé nyissák ki, én azt is javasoltam az uniónak, hogy adjunk pénzt is törököknek, ne általában, hanem a stabilizált, elfoglalt területeken felépítendő városokra, kórházakra, iskolákra, lakóépületekre, hogy oda vissza lehessen költözni, és akkor Magyarország egy nagyon súlyos fenyegetéstől menekült meg. Ez a magyar érdek, és szerintem a magyar kormánynak ezt érdemes követnie.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.