Kormányportál

2020. augusztus 7.

Nagy Katalin: Májusban volt ilyen magas a napi esetszám Magyarországon. Tegnap reggelre 33 új koronavírus-fertőzöttet diagnosztizáltak. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt! A legutóbbi, Pápán feltalált gócpontot sikerül vajon körülhatárolni, a teljes körű kontaktkutatást elvégezni, hogy ne legyenek újabb gócpontok az országban?

Minden nap reménykedéssel kezdődik. Jó reggelt kívánok! Én is abban bízom, hogy az operatív törzs képes lesz erre. Azt jó, ha mindenki tudja, hogy az operatív törzs folyamatosan dolgozik. Lassacskán szerintem látni fogjuk azt a speciális egységet is, akiket ilyenkor vetünk be, tehát ha valahol föltűnik egy szuperfertőző, és hirtelen többen is megbetegednek, akkor a kontaktkutatás mellett ott elkülönítést is alkalmazni fogunk. Tehát ha földrajzilag körül tudjuk határolni a kockázatos területet, akkor azt majd izolálni fogjuk, erre speciális egységet állítottunk fel. Kértem a belügyminisztert, hogy ez ne a mi édes titkunk legyen, hanem az emberek is lássák, hogy kik ezek, hányan vannak, hogy’ néznek ki, milyen módszerrel dolgoznak, hogyha valahol megjelennek, akkor ne a pánik üsse fel a fejét, hanem tudják, hogy segíteni jöttek. Továbbra is azt szeretném kérni az ország polgáraitól, hogy ők is segítsék a védekezést, mert persze vannak egyértelmű szabályok, amiket jó betartani, például maszkot kell viselni a tömegközlekedési eszközökön, boltokban és így tovább, de nem lehet az élet minden apró rezdülését szabályokkal körülárkolni. Kérjük, hogy az egy-másfél méteres távolságot tartsák be, de nem tudunk minden magyar állampolgár mellé odaállítani egy rendőrt colstokkal, hogy ellenőrizze, hogy betartják-e a szabályt vagy a kérést. Mindenkit arra kérek, hogy a személyes közreműködésükkel is segítsék a védekezést. Egy ország védekezésének a minőségét nem a kormány tevékenysége határozza meg. Persze egy normálisan és határozottan működő kormány nélkül nehéz védekezni, de alapvetően egy országnak az intelligenciaszintje dönti el a védekezés minőségét, mert ha nem lehet mindent pontosan, centire körülírni szabályokkal, akkor annak, amit úgy nevez az ember, hogy köz-józanság, van jelentősége. Tehát ha az emberek józanul, intelligensen megértik a helyzetet, akkor például, ha valaki köhög és lázas, akkor nem megy emberek közé. Ezek a fertőzések, a legutóbbi is, amit Ön most itt említett, meg a korábbi, a mezőkövesdi is úgy történt, hogy valaki, aki köhögött, lázas volt, ezt tudta magáról, mégis elment emberek közé, ráadásul nemcsak találkozott valakivel, hanem olyan helyre ment, ahol sokan voltak. Úgyhogy nagy tisztelettel kérek mindenkit arra, hogy a közbelátásnak és a közjózanságnak a jegyében, ha beteg, ha köhög, ha lázas, ne menjen emberek közé, mert meg fogja fertőzni a többi embert. E nélkül a részvétel nélkül, az emberek önkéntes részvétele nélkül semmilyen védekezés sem lehet sikeres. Ezért fontos a konzultáció is, mert a konzultáció alapozza meg azokat az intézkedéseket, amiket utána az emberek, miután ők maguk is pártfogolták ezeket az intézkedéseket, vagy pártolták ezeket az intézkedéseket, majd könnyebben fognak betartani.

Lehet azt tudni, hogy ez a szupercsoport a Belügyminisztériumban már fölállt, vagy már el is kezdték a munkát?

Hogyne! Jól néznek ki, jelentem. Előbb-utóbb lesz arca is ennek a csapatnak, ilyen tudományos-fantasztikus filmekre emlékeztető szerelésük is van, majd fogja látni a nyilvánosság. Kértem a belügyminiszter urat, hogy mint a védekezés természetes részét ezt az egységet ne rejtegessük, hanem inkább mutassuk be, ezért hamarosan láthatóak is lesznek, és kértem, hogy valamikor augusztus végéig legyen egy olyan gyakorlata is ennek a speciális egységnek, amit a média is nyomon követhet, és így az emberek is láthatják.

Lesznek-e újabb korlátozások, vagy visszajöhetnek-e bizonyos korlátozások? Addig, amíg ötszáz-hatszáz között van a fertőzöttek, az aktív fertőzöttek száma, addig nincs rá szükség?

Nézze, a szabályozás felelőssége a kormányé, de aláhúzom még egyszer, hogy az egész magyar alkotmánynak a szíve közepe, az egyik legfontosabb fejezete azt a címet viseli, hogy „Szabadság és felelősség.” Tehát a kormány el fogja végezni a munkáját, de arra kérek mindenkit, hogy felelősséggel éljen a szabadságával. Mi jó példával tudunk elöl járni. Itt van például a tűzijáték esete. Most, ha az ember jogászként alaposan elolvassa a mostani korlátozó szabályokat, akkor például a tűzijáték megtartására jogilag lett volna lehetőség. Mégse tartjuk meg, mert belátjuk, hogyha összejön több százezer vagy egymillió ember, még ha szabad téren is és a Duna-parton és persze hosszan, elnyúlva, de mégis: az egy olyan kockázat, amit nem szabad vállalni. Tehát a kormány próbál a maga döntéseivel a szabadság és a felelősség világából is példákat mutatni, példát mutatni. Most a további korlátozások. Nem jó dolog fertőzött vagy növekvő fertőzöttségű országokat név szerint említeni. Mi sem szeretnénk, hogyha a világ ahelyett, hogy szolidáris lenne egy olyan helyzetben, amikor rosszabbodnak a fertőzési mutatók, akkor ujjal mutogatna ránk. Ezt mi sem szeretnénk. Úgyhogy nem szívesen említek országneveket, de a szerdai kormányülésen mégis kénytelenek voltunk Spanyolországot a zöld jelzésű országok köréből áttenni a sárga jelzésűbe. Tehát ott olyan mértékű a fertőzésnek a növekedése, hogy tájékoztatnunk kellett róla a magyar állampolgárokat, hogy az oda való utazásnak most a felelőssége egy nagyságrenddel megnőtt, dacára annak, hogy szeretjük a spanyolokat, sőt nagyra értékeljük a történelmüket, nagy nép, nagy kultúra, de mégis most ez a helyzet. A szomszédos országoknál is muszáj a különbségekről beszélnem. Tehát most már sok hét telt el, ez elég ahhoz, hogy stabil tudásunk legyen, és azt mondhatom, hogyha már utaznak az emberek, akkor ne menjenek nagyon messzire, inkább csak a szomszédos országokba menjenek, és jó, ha tudják, hogy Szlovákia biztonságos, Ausztria rendben van, Szlovénia biztonságos, Horvátország biztonságos. Sajnos a másik három szomszédunk nem az. Ezért mindenkit arra kérek, hogy amikor kiválasztja az úti célját, akkor ennek legyen a tudatában. Ennyiben többet tudok mondani, mint egy héttel ezelőtt. Augusztus első hetének a végéhez közeledünk, még van két-három hét a szokásos szabadságolások időszakából, ezt a négy országok válasszák, ha kérhetjük.

Lehet arról sokat olvasni, hogy gőzerővel folynak a kutatások, hogy legyen egy vakcina. A magyar kormány rendelt-e vakcinát, és ha igen, akkor kitől? Ugyanolyan verseny várható ezen a területen, mint tavasszal volt a védőeszközök beszerzése terén?

Az a tavaszi időszak nem vált az emberi faj és civilizáció dicsőségére, a kutyafáját! Tehát azt, ami ott pofozkodás, lökdösődés, nevezzük úgy, hogy verseny címszó alatt történt a különböző ázsiai repülőterek berakodó tereiben meg vámhivatalinál, most tanulságként persze őrizzük meg, de semmiképpen ne ismételjük meg. Tehát abban bízom, hogy talán az egész emberiség rendezettebben fordul rá a második hullámra. Mi, magyarok is azt gondoljuk, hogy rendezettebben fogunk ráfordulni a másodikra. Az első hullám elleni védekezésre sem lehet különösebb panasz, bár mindent lehet jobban csinálni, ezt is, de a második körre azért már úgy fordulunk rá, hogy meglesznek az egészségügy átalakításának, kiigazításának azok a lépései, amelyek nagyobb esélyt nyújtanak a tökéleteshez közelítő védekezésre. Na, most a vakcina. Mi fog történni? Nem akarom a bennünket hallgató magyar állampolgárokat elkeseríteni, de a vakcinát versenyben fejlesztik. Tehát nem arról van szó, hogy egy helyén a világnak, hanem több ország, több nagy gyógyszergyár, több kutatóintézet dolgozik egyszerre. Úgyhogy ez jó egyfelől, mert egymást hajtják, tehát világcsúcsot nehéz egyedül futni, ha hajtják az embert, meg üldözik a rekortánon, akkor hamarabb lesz meg az a világcsúcs. Ezért ez jó. De másfelől, amikor majd kijön a vakcina, akkor vitatni is fogják, hogy ez most jó vakcina, nem jó vakcina, vagy a másik lenne a jó, ami majd mindjárt elkészül, és akkor van-e mellékhatása. Tehát nem számolhatunk azzal, hogy egy csöndben, tiszta, világos hangon megszólaló értékelést kapunk a vakcináról. Ezért kértem az egészségügy-minisztert, hogy amint az első vakcina megjelenik, akkor nagyon higgadt, nagyon nyugodt, nagyon pontos és nagyon szakszerű véleményt mondjanak erről a magyar választópolgároknak, hogy tudjuk, hogy hányadán is állunk a bejelentett vakcinával. De ez nem a holnap feladata sajnos, mert úgy látom, hogy azért itt még hónapok telnek el, a politikusok időnként elmondják a reményeiket, most látom, éppen az amerikai elnök mondta azt, hogy a november elején esedékes amerikai elnökválasztás előtt, reméli, hogy már lesz vakcina, de erről senki nem tud semmi biztosat. Amit lehet tenni ilyenkor, az ember leadja a megrendeléseit, hogy ne kelljen megrohamoznunk majd a raktárakat, mint kellett a lélegeztetőgépek ügyében a világ különböző pontjain. Mi közel ötmillió vakcinát rendeltünk. Van az Európai Uniónak egy kísérlete arra, hogy összehangolja a tagállamok beszerzési szándékait, és itt Magyarország bejelentkezett egy közel ötmillió adagos vakcina mennyiségre. Tehát, ha lesz vakcina, akkor nálunk is lesz.

Itt szerdáról csütörtökre virradóra száz migráns a déli határnál megtámadta a röszkei határátkelőt, és tegnap ott járt a tiszti főorvos asszony is, aki elmondta a félelmét, hogy bizony az óriási kockázatot jelent, hogyha nagy tömegben, ellenőrizetlen emberek akarnak csak átmenni is akár az országon. Azon kívül látjuk a kettőnek, mármint a járvány terjedésének és a migrációnak az összefüggését az olasz példákon. Ott van Lampedusa szigete vagy Málta szigete. A kifogott, nem tudom én, nyolcvan emberből a kétharmada pozitív volt.

Itt óvatosnak kell lenni, a felesleges vitákat kerüljük el, mert vannak ezek az emberi jogi harcosok, akiket én libernyákoknak nevezek, és meg szoktak sértődni emiatt, de ettől még a helyzet az áll, akik, azt gondolom, hogy rendszeresen elrugaszkodnak a valóságtól, de abban kétségkívül igazuk van, hogy minden megszólalásnál vigyázni kell a másik ember méltóságára, és hogyha összekötjük a migrációt meg a vírusfertőzést, akkor olyan képzetet is kialakíthatunk, mintha minden migráns egy bomba lenne, egy biológiai bomba, aki megfertőz bennünket. Ez nem így van, mert nem minden migráns ilyen, csak néhány. A baj az, hogy nem tudjuk, kik ezek. Ezért viszont úgy kell tekintenünk minden illegálisan belépő migránsra, mint potenciális fertőzőre. Én tudom, hogy libernyákék nézőpontjából ez egy unfairnek tűnő vagy túl szigorú kijelentés, de a magyarok nézőpontjából, akik ennek a megfertőzésnek az áldozatai lehetünk, nekünk az önvédelem logikájában kell gondolkodnunk. Tehát minden illegálisan belépni akaró, ellenőrzésen át nem esett migráns, aki be akar ide jönni, nemcsak megsérti a magyar törvényeket, hanem biológiai, egészségügyi fenyegetést jelent Magyarország számára. Szigorú mondat, óvatosan mondom, szelíden mondom, de ez a helyzet. Ezért nem jöhetnek be, bármi áron meg kell ezt akadályozni, mert nemcsak a törvényes rendet lazítják fel azzal, hogyha sutba hajítják a törvényeinket, és magasról tesznek a mi együttélési kultúránkra, hanem konkrét fertőzési fenyegetést is jelentenek. Ezért kértem a belügyminisztert, amikor legutóbb megtámadták, megint vagy száz migráns megtámadta a magyar kerítést, és megpróbált bejutni, minden eszközzel akadályozza meg. A törvényeink jók, széles körben tesznek lehetővé eszközhasználatot a rendőrség számára. Egyszer Röszkénél megmutattuk, hogy ez nem az az ország, ahol három kamerától megijednek a rendőreink, és persze nem szereti az ember, hogyha Magyarország a világsajtóban keményen fellépő, migránsokkal szemben keményen fellépő rendőrök országaként tűnik fel. Bár én inkább örülök, ha ilyet látok, de sok ország inkább negatív képzetet társít ehhez, és ez Magyarország számára nem jó, de a biztonság fontosabb bármilyen hírverésnél, meg pozitív PR-nál. Tehát azt kértem a rendőrségtől, azt kértem a belügyminisztertől, hogy férfiasan, úgy, ahogy eddig is tették, a rendőrök és a katonák állítsanak meg minden ilyen kísérletet, mert ez most már közegészségügyi kockázatot is jelent.

Ön most is hangsúlyozta, de kezdettől kezdve azt mondja, hogy ahhoz, hogy sikeres legyen a védekezés, együtt kell működnünk, és szükségünk van mindenkire, minden magyar emberre. Most a nemzeti konzultációt eddig egymillió-négyszázezren, körülbelül, egymillió-négyszázezren töltötték ki.

Egymillió-négyszázegyezer-háromszáznegyvenkilenc.

Ez a legfrissebb szám.

Igen, ma reggel így álltunk.

A határidő augusztus 15-e.

Ezt meghosszabbítottuk. Ugye, egy kicsit össze-vissza van most az ország, tekintettel arra, hogy az egyik fele nyaral, a másik otthon van, tehát nem könnyű betartani határidőket. Azt szeretnénk – miután az érdeklődés nagy –, hiszen ha belegondol, ugye, nyolcmillió körül van a 18 évnél idősebb, Magyarországon élő állampolgárainknak a száma, és abból egymillió- négyszázezer hajlandó volt vagy interneten, de a többség inkább tollal, ceruzával, papír alapon kitölteni kérdőívet. Most, ha belegondol, hogy Önnek mennyi dolga van otthon, a háztartásban, azt sem tudja, hol áll a feje, kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy valamilyen kérdőíveket töltögessen. Most ilyen körülmények között, mert ez a normális állapota az embernek, mégis egymillió-négyszázezer ember leült, és azt mondta, hogy na, jó, ez egy fontos ügy, elmondom, mit gondolok, ha már megkérdeztek. Ez egy nagyon magas szám, nyolcmillióból egymillió-négyszázezer. Úgy látjuk, hogy van itt még érdeklődés, és vannak még, akik eddig nem, de ezután majd el fogják mondani a véleményüket, ezért augusztus 31-ig meghosszabbítottuk a határidőt. Mindenkit kérek, hogy töltse ki. Ha hallgatják a híreket, láthatják, vagy ha utaznak, akkor a saját szemükkel is meggyőződhetnek róla, hogy a fél világ vagy inkább az egész a járvány második hullámára készül. Senki sem tudja biztosan, lesz-e, de ha ennyien készülnek rá, akkor valami alapja a riadalomnak mégis csak lehet. És a második hullám elhárításában nagy szerepe lesz annak, hogy olyan intézkedéseket tudjunk hozni, amiket maguk az emberek is igényelnek, helyesnek látnak és támogatnak. A tapasztalatok fontosak, és a tapasztalatok közé sorolom az emberek véleményét, amit az első hullám során alakították ki, osszák meg velünk, hogy jobban tudjunk védekezni.

Kijöttek a júniusi ipari termelés adatai, és azt lehet megállapítani, hogy emelkedett az elmúlt hónaphoz képest, igaz, hogy még nem értük el a tavaly júniusit, de ez mindenképpen jó jel. Ugyanakkor arról is hallunk, hogy a gazdaságvédelmi intézkedéseken túl szeretné segíteni azokat az ágazatokat a kormány, amelyek nagyon megszenvedik ezt a vírusjárványt. A turizmustól elkezdve most legutóbb a zeneipart és a fesztiválipart próbálja meg segíteni a kormány. Ugye, a múlt héten szó volt arról, hogy 5 milliárd, több, mint 5 milliárd forint, és aztán most bejelentette a kormányszóvivő, hogy ezen felül még szintén szánnak arra pénzt, hogy segítsék ezt az ágazatot. Miért van erre szükség?

Valóban minden reggel a számok tanulmányozásával kezdem a napomat. Az első szám, amit megnézek, hogy halt-e meg valaki. Ez a legfontosabb szám. Mert a fertőzések száma is fontos, de aki elkapta, annak a túlnyomó többsége meggyógyul. Úgyhogy a veszteség, a visszahozhatatlan, a reparálhatatlan veszteség a haláleset. Úgyhogy minden reggel azt nézem, hogy a védekezésünk abból a szempontból sikeres volt-e, hogy van-e, és ha igen, hány olyan ember, akit elvesztettünk. Ezért nagyon fontos, hogy vigyázzunk egymásra. Az idősekre különösképpen figyelnünk kell, mert továbbra is igaz, hogy ők vannak elsősorban veszélyben. Nem kellemes dolog a koronavírus-járvány fertőzés, de a fiatalabb szervezetek ezt legyűrik, az idősebbek bajba kerülhetnek, tehát továbbra is azt kérem, hogy vigyázzunk egymásra, különösen a szüleinkre és a nagyszüleinkre. Ez az első szám minden reggel, amit megnézek. A második a fertőzések száma, mennyire emelkedett, és van-e valami területi koncentráció, valami gócpontszerűség, hogy kell-e döntést hozni az azonnali bevetés szempontjából, az elhárítás azonnali megindítása szempontjából, vagy elegendő a szokásos járványügyi eljárás. A harmadik szám a munkanélküliek száma, hogy hogyan alakul. Kétnaponta kapok egyébként a Palkovics-féle minisztériumtól meglehetős mély részletezettségű adatokat arról, hogy hogy’ állunk. A magyar statisztikai rendszer, aminek a megértése egy normális ember számára szinte lehetetlen, tehát az adatokat, amiket kapunk, azt csak speciális agytréningen átjutott emberek képesek feldolgozni, én sem tartozom közéjük. Külön embereket kell alkalmaznunk, hogy a nyolc-tíz, különböző dimenziójú felmérésből fakadó számokat egymásra tudjuk vetíteni, hogy pontosan értsük, hogy mi a helyzet. Ezért nem is bombáznám Önt sem ezekkel a részletszámokkal, hanem azt mondanám, hogy egyetlen számra kell mindig figyelni, én legalábbis ezt teszem, a ténylegesen dolgozók számára. Hogy hányan vannak munka nélkül, mennyien jelentkeztek be munkanélkülinek, és így tovább, ezek mind olyan számok, amelyeknek a valóságtartalma rendkívüli kétséges, mert attól, hogy valaki egy munka után jelentkezik, egy új munkát keres, lehet, hogy egyébként van miből megélni, mert valamit éppen dolgozik, tehát abból nem jutok sokra. Amit nézek, az, hogy éppen mennyien dolgoznak. Azt kell mondanom, hogy ma többen dolgoznak, mint januárban, és kevesebben dolgoznak, mint egy éve ilyenkor. A járvány előtti időszakban és a mostani időszakban dolgozó emberek számát tekintve egy olyan jó 30-35 ezres hiányt látok még. Ugye, azt vállalta a kormány, hogy annyi munkahelyet mindenképpen létrehozunk, amennyit a vírus megszüntet vagy elpusztít. Ezt még nem tudtam betartani, ugyan volt ez messze százezer fölött is ez a szám, mármint hogy a korábban dolgozók meg a mostani dolgozók száma közötti különbség, de jól haladunk, és csökkentjük, most harminc-egynéhány ezernél tartunk. Jó esélyünk van arra, persze nem tudjuk mi fog történni, de jó esélyünk van arra, hogyha az ég nem szakad le, és nem ér össze a földdel, akkor jó esélyünk van arra, hogy az ősz során ez a különbség el fog tűnni, és valamikor ősszel azt tudjuk majd mondani, hogy már annyian dolgoznak most, mint egy évvel ezelőtt dolgoztak. Zárójelben mondom, hogy itt sem szeretnék megállni, mert amikor egy évvel ezelőtt már több mint négy és félmillió ember dolgozott, még akkor is úgy láttam, hogy van még néhány tízezer olyan ember Magyarországon, akit még be tudnánk vinni a munkaerőpiacra. Tehát én nem elégszem meg azzal, ha visszajutunk oda, ahol voltunk, hanem onnan tovább is szeretnénk majd lépni. Egyébként tíz évvel ezelőtt, 2010-ben szerintem a választást azzal nyertük meg, és az én hitelességemet is az alapozta meg, hogy én egymillió új munkahelyet vállaltam, egymillió új munkahely létrehozását. Hárommillió-hatszázezer ember dolgozott akkortájt Magyarországon, kevesebb, mint hárommillió-hétszázezer, és ehhez képest nyolc-kilenc év alatt létre is hoztunk több mint nyolcszázezer új munkahelyet, amit én világrekordnak ismerek vagy tudok. Ennyi idő alatt arányaiban ennyi munkahelyet létrehozni nagyon kevés országnak sikerült a modern gazdaságtörténet során. Tehát mi, magyarok legyünk erre büszkék. Én vállaltam ennek a munkának az irányítását meg a vezetését, hogy munkahelyeket hozzunk létre, és azt kell mondanom kellő szerénységgel, hogy büszke lehet Magyarország arra, hogy képes volt tíz év alatt ennyi embernek munkahelyet, munkát teremteni. Sőt, miután folyamatos béremelések is vannak, Magyarország egy olyan ország, ahol egyre többen hiszik el, hogy érdemes dolgozni, és érdemes az életüket, a családjuk biztonságát munkára és nem segélyre alapozni, mert korábban az volt a baj, ezért mentünk tönkre a baloldali kormányok alatt, mert ők bátorították, elősegítették azt a felfogást, hogy az életünket meg a családunknak a biztonságát inkább segélyre érdemes alapozni és nem pedig munkára. Ezzel sikerült szakítani. Ez nagy dolog, ezt kell szerintem a következő kormányoknak – akármilyen összetételűek is lesznek a következő tizenöt-húsz évben – megőrizni, mert ez az a lelkierő, ez az a lelki minőség, a dolgozni akarás, a szorgalom, az előrejutásba vetett hit, ami egyébként egy gazdaságot versenyképessé tud tenni a világban. És ha versenyképes a gazdaságunk, akkor jó életet tudunk biztosítani az ebben a gazdaságban résztvevő embereknek, vagyis ez esetben a magyaroknak. Úgyhogy én nagyon fontosnak tartom, hogy a válság idején is a figyelmünket alapvetően a munkahelyekre összpontosítsuk. Kicsit leegyszerűsítő, de igaz, ha munka van, minden van.

A raktárkoncertek részleteit mikor ismertetik a zenészekkel? Nagyon kíváncsiak ám rá.

Szorgalmas része az országnak a zenés társadalom, mert minden nap legalább három indítványt kapok, hogy hol lazítsunk, mint lazítsunk, és így tovább. És én megértem őket, meg ráadásul én is voltam fiatal, sőt még most is szívesen hallgatom ezeket a fiatal bandákat. A populáris kultúra azért csak részévé vált a modern világnak és mindannyiunk kultúrájának. Tehát értékes részéről beszélünk a magyar kultúrának. Dacára annak, hogy a magas kultúrát szembe szokták állítani az ilyen népi vagy tömegkultúrával, ami szerintem nem indokolt, mert ezt is lehet fantasztikus minőségben művelni, mint ahogy Magyarországon egyébként sokan művelik is. Mi is voltunk fiatalok, Omega, Syrius, voltak itt nagy dolgok azért, és most is vannak. Ráadásul azt kell mondanom, úgy ahogy a magas művészetben, a komoly zenében vagy épp az operában az igazi nagy teljesítmény, ha egy nemzetközi műfajban, hiszen a könnyűzene is meg általában a kultúra nemzetközi műfaj, úgy tudunk világszínvonalon teljesíteni, hogy mégis van benne valami magyar karakter. A legnagyobbak erre a magas művészetben mindig képesek voltak, de a legnagyobbak egyébként a könnyűzenében is. Tehát amikor hallgatok ma ilyen fiatal bandákat, akiknek a nevét sem tudom kimondani, mert olyan neveket választanak, szemben, mondjuk, az LGT-vel meg az Illéssel, hogy már kimondani sem tudja az ember, de hallgatom ezeket a bandákat, ezekben érzek valami sajátosan magyart, érzem, hogy ezt nem lehetett volna megírni és megkomponálni Londonban vagy Párizsban vagy éppen San Franciscóban, ezt itt csinálták Magyarországon. Büszkék lehetünk arra, hogy van a világnak egy olyan populáris műfaja, amihez a magyarok olyasmit tesznek hozzá, amit rajtuk kívül más nem tud hozzátenni. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mi nem egyszerűen egy szórakoztatóipart látunk, amikor a könnyűzenéről beszélünk, hanem a magyar kultúrának egy fontos szeletét. Van is egy programunk, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a vezetője dolgozott ki, egy könnyűzenei program, nagyon sok pénzről szól, sok ütemből áll, ennek egy-két elemét előrevettük, majd inkább középtávon fogjuk megvalósítani, mert most a válságkezelésen van a hangsúly. Fontos, hogy megmentsük, megsegítsük ezt az iparágat, itt fesztiválszervezők vannak, most nekik tudtunk talán a nehéz idők áthidalására alkalmas pénzügyi megoldást találni. Vannak maguk a zenészek, akik fellépnek, és van mögöttük rengeteg ember, akik a backstage-en, vagy hogy kell ezt mondani, ott, a színpad hátulján megteremtik a hangzás feltételeit, a hallhatóság feltételeit. Most mindenki kapott valamilyen lehetőséget. Ez egy hangyaboly, politikailag is hangyaboly, mert mondom még egyszer: szorgalmas, fürge, rugalmas emberekről beszélünk, mint amilyen a zenéjük is, a műfaj, amit űznek. Ha a kormány rossz helyen nyúl bele, akkor, mint egy hangyaboly, hirtelen mindenki tiltakozni fog, és miközben egyébként rengeteg pénzt és támogatást ölünk bele, majd mindenki elégetlen lesz. Úgyhogy azt kértem, hogy úgy támogassuk őket, hogy közben maradjunk tőle távol. Tehát találjuk meg azokat a producereket, azokat az embereket, akik az ő világukból jönnek, és ők döntsenek arról, hogy pontosan ki, hogyan, miképpen, milyen körülmények között kaphat forrásokat. Fontos szeletéről beszélünk a magyar kultúrának, jó lenne, ha nem veszítenénk el azt, amit az elmúlt néhány évtizedben ez a művészeti ág fölépített.

A beszélgetés végén: most már lesz néhány nap szabadság a kormány számára, és akár az Ön számára is, hogy tud egy kicsit több időt tölteni a családjával? Hiszen láttuk a Facebookon, hogy a múlt héten megszületett a negyedik unokája, egy kisfiú.

A kormánynak természetesen nem jár szabadság, de muszáj mégis elengednem a kormány tagjait, magamat is ideértve, meg megbolondul az ember. Van egy pillanat, amikor úgy érzi, hogy fűrészpor van az agya helyén, és akkor az a munka minőségét lerontja. Tehát nem azért mehetnek el a kormány tagjai szabadságra – megfelelő ütemezésben –, hogy kipihenjék magukat, hanem hogy jobb munkaállapotban jobban jöjjenek vissza, mint ahogy elmentek. Egy könyörtelen szakma a kormányzás, mert itt minden döntésnek jelentősége van. Persze jobb lenne barátságos klubhangulatban működtetni egy kormányt, de nem lehet. Egy civil és polgári szervezet egy kormány, de a kultúrájában azért állandóan az akcióképesség, bevethetőség, döntésképesség dominál, tehát van egy félkatonai íze is, és el is várom a minisztereimtől egyébként, hogy a nap bármely órájában, bármilyen körülmények között, bármikor elérhetőek legyenek, bevethetőek legyenek, döntésképesek legyenek. Ehhez néha pihenni is kell. Én is ellopok majd néhány napot, és szeretnék is többet lenni a családommal. Nagyon sok gratulációt kaptunk, minden unokánk megszületésekor egyébként sok gratulációt szoktunk kapni, ezért hálásak vagyunk, tudom, hogy sokan is imádkoznak értünk, azért meg különösképpen hálás vagyok. A magyarok egyébként, ez egy furcsa ország bizonyos szempontból, mert ha fiú gyerek születik, akkor bezsonganak valahogy, amit én nem egészen értek, mert nekem négy lányom és egy fiam van, és én semmilyen különbséget sose tettem, meg nem is látok – a biológiait leszámítva – a gyerekeim között, és úgy is neveltem minden lányomat, hogy a saját lábukon meg tudjanak állni. Mert szép dolog, ha az embernek van férje, meg van mellette férfi, de azokra nem lehet mindig számítani. Tehát az ember maradhat egyedül, és ha nézem a magyar családszociológiát, akkor látok erre példát, sokat. Tehát úgy kell nevelni a lányokat ebben a modern korban, hogy meg tudjanak állni a lábukon, és versenyképesek legyenek a férfiakkal. Nem mondom, hogy minden lányt Zrínyi Ilonának kell nevelni, de azért jó, hogyha nem ijednek meg a saját árnyékuktól. De mégis az a helyzet, hogyha fiú születik, akkor valahogy bezsonganak, különösen a férfiak, a nagyapák meg az apukák, hogy fiú is született. Mindenki belelát, ugye, ilyenkor egy fényes jövőt a saját gyerekébe. Most a mi unokánk még kicsi egyelőre, Jánosnak hívják, most még Kukorica Jancsi, de reméljük, hogy János vitéz lesz belőle.

Jó egészséget kívánunk! Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.